Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

•298. országos Ülés deczemfoer 2-án, hétfőn. 1889. £49 a melyet hibásan tulajdonít nekünk, de helyesen utasított vissza és az alkotmány egyik garantiájának követelését, a ministeri eskü törvénybe iktatásának követelését, a mostani és minden eddig működött minister gyanúsításának nevezi. Hát, t. ház, igy nem szabad az érvekkel labdázni, ha a közügyeket komolyan akarjuk tárgyalni. (Helyeslés balról.) Az, a ki maga ily kiélezett subjectivismussal és sophisticával tárgyalja a legfontosabb és izgalom előidézésére legkevésbé alkalmas kérdéseket: ne panaszkodjék, ha az ellene intézett támadásoknak is bizonyos személyes éle és subjeetivismusa van. (Élénk helyeslés a hal- és szélső balon.) De most már azzal a védelemmel akarok röviden foglalkozni, melyben Horváth Gyula a ministerelnököt és a ministerelnök saját magát védte — (Felkiáltások a sgélsö balon: Hol van! Halljuk ! Halljuk!) és a mely védelem, a minek jogosultságát különben nem tagadom, részben az ellenzék elleni támadás alakjában is jelent meg. Mindenekelőtt újra találkozunk azzal a mi régi ismerősünkkel, azzal a régi jelszóval, hogy minden támadás, mely a ministerelnök ellen intéztetik, személyes jellegű, személyes politika kinövése, kibővítve ez érvet azzal, hogy — már most nem tudom, Horváth Gyula mondta-e vagy a ministerelnök ur — mi a támadásokkal a reform-munkát megakasztjuk (Félkiáltások balfelöl: Horváth Gyula mondta!) és ez által önmagunkkal jutottunk ellentétbe. Nem tehetek róla, ha nekem ezzel szemben a magam részéről ismételnem kell oly dolgokat, melyeket számtalanszor elmondottam és a melyek ezen padokról mások által előttem elmondattak. Ha mindig ugyanazzal az ellenvetéssel, ugyanazzal az ellenérvvel, vagyis mindig ugyanazon alaki visszautasítással és váddal találkozunk, nekünk mindannyiszor ismét el kell mondanunk azt, a mivel ezen vádnak alaptalanságát bebizonyíthatjuk. (Helyeslés balfelöl.) Ismételnünk kell azt, hogy a ministerelnök ur személyével egyáltalában semmi dolgunk, az ő politikáját, az 8 politikája rendszerét bíráljuk, az 8 parlamenti helyzetének correetségét vitatjuk. Mindkettő közérdekű dolog, mindkettőnek megvitatása ezen háznak nemcsak jogaihoz, hanem kötelességeihez tartozik. (Élénk helyeslés balfelöl,) Mindkettő fölött véleményt nyilvánítani, támadó irányban épugy szabad., mint védelmező irányban és mindkettőnek elmondására talán épen ezen tárczának, a ministeri elnöki tárezánaktárgyalása a legalkalmasabb. (Igazi Ugy van! balfelöl.) Ha a ministerelnöki tárcza tárgyalásának alkalmából a ministerelnök ur politikájával és parlamenti helyzetével foglalkozunk, ne tessék azt mondani, hogy ezzel mi a reform-munkát gátoljuk; ne tessék különösen ezt akkor mondani, mikor közvetlenül a költségvetés tárgyalása előtt az KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. XIV. KÖTET. ellenzéknek részvétele, kritikája, de minden esetre, talán a túloldal részéről is méltányolt, collaboratiója mellett egy reform-eodexet, a közutakról szóló törvényjavaslatot tárgyalt végig a képviselőház aránylag igen rövid idő alatt. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Horváth Gyula t. képviselőtársam különben elmésen játszik különböző eathegoriákkal: a ministerelnök személyével, a ministerelnöki állással. 0 a következő érvelést tulajdonítja nekünk: „Ha azzal vádolnak bennünket, hogy a ministerelnök ur személyét támadjuk, akkor mi azt válaszoljuk: nem, csak az ő hivataloskodását; ha azt vetik szemünkre, hogy mi a ministerelnöki tekintélyt rontjuk le támadásaink által, akkor megint azt válaszoljuk, nem, a ministerelnöki széket mi respektáljuk, nekünk csak a jelenlegi minisíerelnökkel van dolgunk *. Hy formában tetszett argumentálni, ugy-e ? T. képviselőtársunk elfelejti, hogy itt nem két, hanem három eathegoriáról van szó. Itt van szó a ministerelnöki szék tekintélyéről, mint hivatalról in abstraeto, mely a maga lényegében ugyanaz marad, ámbár különböző fényben tündöklik, akárki foglalja azt el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Itt lehet szó a ministerelnök személyéről, a melyet mi azonban kérdésen kivül helyezünk. De itt van a harmadik eathegoria, a melylyel mi foglalkozunk. Sem a ministerelnöki szék és hivatal önmagában, sem az az egyén, a ki azt jelenleg foglalja el, mint magán személy, nem jöhet tekintetbe, hanem szóba jön a mostani ministerelnöknek hivataloskodása, politikája, melyet nem lehet azonosítani sem azon szék tekintélyével és az ez ellen intézett támadásokat nem lehet azon szék tekintélye ellen intézetteknek tekinteni ; (Élénk helyeslés balfelől) sőt ez inkább gondoskodás az ellenzék részéről a ministeri széknek tekintélye felett, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) midőn azt akarjuk, hogy ne foglalja azt el továbbra is az, a ki nézetünk szerint ezen szék tekintélyének árt; (Élénk helyeslés balfelől) sem pedig a minister urnak személyével nincs dolgunk. (Helyeslés balfelől.) Ez, t. ház, tehát elmés distinetio volt, de nem helyes; mert épen azt a cathegoriát zárja ki s azt a fogalmat veszi ki a játékból, a melyről tulajdonképen szó van és a melylyel mi foglalkozunk. (Helyeslés balfelől.) T. ház! Iparkodtam hamarjában, hogy hoszszúra ne nyúljék beszédem (Halljuk! Halljuk!) és hogy elég világosan beszéljek — rendbe szedni azon különböző érveket, a melyeket ugy Horváth Gyula t. képviselő ur részéről, mint a ministerelnök úrtól hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Ők kétféle irányban védekeznek és támadnak. Az egyik irány az, hogy a mi támadásunk a ministerelnök ur politikai múltja ellen eddigi működésének alapján nem jogosult; mert az a mííkö32