Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

248 298. országos ülés áeezember 2-án, hétf&n. IS99. elfogadásához, mint feleslegeshez, nem járulhatok. (Helyeslés a jobboldalon.) Most, t. ház, midőn tudva van, hogy ez által ismét az önök állítása szerint, valami nagy alkotmánysértést követtem el, bezárom beszédemet, nem fordulva el — mint Horváth Gyula t. barátom tette — az előttem szólott képviselő urnak az egyiptomi királyokra vonatkozó hason1 atától. (Halljuk! Halljuk I) T. ház! Ha az ember ilyen képletekben előadott dologra felel . . . (Egy hang a szélső baloldalon: Nagyszerű!) . . . hogy nagyszerű lesz-e, első sorban mindig attól függ, hogy mire felel, hiszem, hogy nem lesz nagyszerű a feleletem, mert nem volt nagyszerű a hasonlat. (Derültség. Ugy van!jobbfelöl.) A mint a képviselő ur elmondotta, Egyiptomban szokás volt, hogy a királyok felett haláluk után ítélőszéket tartottak s a kinek uralkodását rossznak tartották, azt nem engedték eltemettetni. Ha ez áll, akkor én sokkal szerencsésebb helyzetben vagyok, mint az egyiptomi királyok, mert engem azok akarnának eltemetni, a kik nem szeretnek és a kik szeretnek, azok nem engedik. (Élénk derültség, tetszés ÉS éljenzés a jobboldalon.) Egyébiránt, t. ház, felteszem a képviselő úrról, sőt tudom, hogy engem nem mint élő embert, hanem csak mint ministerelnököt akar eltemetni és bizhatom annyira a gondviselés kegyességében, hogy meg fogja engedni, hogy még azután is, ha már megszűntem ministerelnök lenni — sajnálom, nem biztathatom azzal, hogy nagyon hamar — (Élénk derültség, helyeslés és éljenzés a jobboldalon) jó darabig fogok élni. És akkor majd az az eltemetett ministerelnök, mint élő ember fog önök között járni és fogja önöket emlékeztetni arra — a mit most bizonyosan nem hisznek,mert ha hinnék, másképen járnának el — hogy mennyi kárt tettek parlamenti működésükkel az országnak. (Zajos helyeslés és hosszas élénk éljenzés a jobboldalon. Hoch! kiáltások és hosszantartó zaj a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk/) A mennyire jogos önvédelemnek tekintettem azt, midőn a t. túloldal egyik tagja és maga a ministerelnök ur az ellene, illetőleg az ő politikája és állása ellen intézett támadásra válaszolt : annyira természetesnek fogják találni, ha én is felszólalok, miután a túloldal azon t. tagja, a ki felszólalt, Horváth Gyula t. képviselőtársam, egyenesen korábbi kijelentéseimre czélzott és,ismételve azt,a mit Tisza Istvánt.képviselő ur már az általános vita alkalmával tett, elég leplezetlenül a helyzetben rejlő visszásságokért némileg engem is felelőssé tenni méltóztatott. Mindenek előtt azonban azokra akarok reűectálni, a miket a t. ministerelnök ur a Vállyi Árpád t képviselőtársam által benyújtott indítványra nézve mondott. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur, mint rendesen, kitért itt is a kérdés lényege elől; azokkal a tárgyi érvekkel szemben, melyekkel t. barátom indítványát támogatta, a dolog lényegében egyáltalában be nem ment. Nem bírálgatja, még nézetet sem mond arra nézve, van-e az országnak joga arra, hogy első tisztviselőinek, a korona tanácsosainak hivatalos esküjét ismerje, (Igaz! Ugy van! balfelöl) van-e ok arra, hogy az alkotmányosság többi garantiái közé ezen eskünek ismerete is beiktattassék, azok közt helyt foglaljon, hanem két érvet használ fel arra, hogy a kérdés elől kitérjen. (Igaz ! Ugy van ! a balon. Halljuk! Halljuk !) Az egyik az, hogy ez a beczikkelyezés 1848ban és 1867-ben nem történt, hát ma sincs ok azt megtenni. Pedig épen ugyanazon beszédben magyarázta a ministerelnök ur azt, hogy az állami életnek egész épülete nem egyszerre születik, hanem hogy fokozatos munkával kell azt kiépíteni, hogy a mit az egyik generatio nem tett, azt a másiknak pótolnia kell és hogy a törvényhozásnak és a kormányzati cselekményeknek egymásutánjában rejlik az állami épület harmóniája és kiépítésének lehetősége. (Helyeslés balfelöl.) T. ház! Mindnyájan tudjuk, hogy alkotmányunk összes garantiái még nincsenek a maguk teljességében, ugy, a mint az szükséges, kiépítve. Ha azok egyike kövcteltetik és pedig egy olyan, a melynek létesítése valóban valami nagy nehézségbe nem ütközik, akkor azt mondani, nincs rá szükség, mert az 1848-ban és 1867-ben sem történt, ez a dolognak fejetetejére állítása, (Igaz! Ugy van ! a balon) mert épen azért van reá szükség, mert 1848-ban és 1867-ben nem történt meg. (Élénk helyeslés a balon.) De azt mondja a ministerelnök ur . . . (Egy hang a szélső balfelöl: Hol van a ministerelnök?) Gróf Károlyi Gábor: Künn bujdosik! Elnök: A képviselő uraknak nincs joguk a szónokot félbeszakítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Gróf Apponyi Albert: ... azt mondja a ministerelnök ur, hogy ilyent követelni a mostani pillanatban gyanúsítás (Halljuk! Halljuk!) és ugyanabban a beszédben a ministerelnök ur szemünkre lobbantotta azt, hogy mi ugy fogjuk fel a túloldalnak reformirányzatait, mint az ország kormányzatában és közigazgatásában jelenleg működő egyének gyanúsítását; beszédének ezen korábbi részeiben maga is visszautasítja — és helyesen utasítaná vissza, ha ugy mondatott volna, mint ő feltételezi — azt a felfogást, mely valamely reform követelésében a tényleg hivatalban levő személyek gyanúsítását látja. De mikor neki kényelmes, ugyanazon argumentum mögé bújik