Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

Sf£ omégos ülés aeczemltwr ä-An, hétfőn. 1889. Ul mert e két nézetét össze akarom kötni — azt is mondta, hogy ha elmenetelem baj volna, az onnan eredne, hogy nem engedtem tért újabb erőknek, a melyek engem felválthassanak. (Derültség a jobboldalon.) A mi az elsőt illeti, nehogy azt bigyje a képviselő ur, hogy bennem akár egyik, akár másik ministertársam iránt féltékenykedési idézett elő, kijelentem, hogy mindkettőnek igen sok és nagy érdemeit első sorban én ismerem el; elismertem és felismertem már akkor, midőn őket némelyek ellenszenvvel, mások kételylyel fogadták. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A pénzügyi rendezésről is akarok pár szót szólni és teljes őszinteséggel beismerem, hogy midőn arra, a pénzügyi tárcza vezetése utján vállalkoztam, nem birtam volna czélt érni, ha mostani collegámat nem nyertem volna meg. (Éljenzés jobbfelől.) Ezt elismerem őszinteséggel és készséggel, de — és ezt ő is el fogja ismerni bárkivel szemben — akkor ő még benn sem volt fi parlamentben és igy szüksége volt arra, hogy a törvényjavaslatok törvényhozási tárgyalásait én vezessem. Ez a tiszta, egyszerű igazság. Ma sem a pénzügyministernek, sem a közlekedésügyi ministernek, sem többi collegáimnak nincs szüksége reám, hogy saját ügyeit vezesse, akkor volt. {Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás a szélső balon.) Gróf Károlyi Gábor: Hát menjen el! Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur beszélt arról is, hogy ő nem tudja, mit tartson az egységes eabinetről, mert hiszen a múltért az új minister felelős nem lehet és általában, ha egyik vagy másik táreza változik, akkor az az összetartozandóság nem állhat fenn és szerinte — ugy értettem — akkor bizonyos nagyobbmérvíí ministeri válságnak kellene bekövetkezni. Természetes és tiszta dolog, az t. ház, hogy egy kormánynak tagja nem lehet a kormánynak tényeiért azon időből felelős, midőn ő még nem volt tagja a kormánynak. De odáig vinni a dolgot, hogy ha ily eset áll be, hogy belép a eabinetbe egy új tag, ebből az következzék, hogy a kormánynak egészében változnia kell, ez igazán ad absurdum vezetése volna a dolognak; mert akkor azután egyes ministernek meghalása vagy elbetegedése és másnak helyébe belépése esetén ezen változásnak szintén be kellene állnia, (Ugy van! jobbfelől. Mozgás a szélső balon.) Egyáltalában én nem tudom, azaz egyben tudom, hogy mit akarna velem a képviselő ur, azt akarná, hogy e helyet elhagyjam; de ezután, hogy akár tőlem, akár más ministerelnöktől mit kivan, azt nem tudom, azt megérteni igen nehéz. Egyfelől tévesen emlékszik a multakra; mert ugy tünteti fel a magyar ministerelnököt, mint a ki a nádori méltóságot helyettesíti. Azt pedig talán tudhatná, hogy a nádornak számtalan oly teendője volt, a mely a ministerelnöknek nincs, de viszont a ministerelnöknek számtalan oly teendője van, a mivel a nádor nem birt; valamint megfontolhatná azt is, hogy mi volt egészben véve a nádornak helyzete politikailag és jogilag és mi a ministerelnöké. Azt tehát, hogy mit akar a ministerelnökkel és a nádorral, nem tudom; de azt sem tudom, hogy mit csináljon az a szegény ministerelnök, akár én, akár más. Mert a képviselő ur azt kívánja, hogy építőmestere legyen annak a nagy gúlának és hogy csúcspontja is legyen. (Derültség a jobboldalon. Nyugtalanság a szélső balon.) Már engedelmet kérek : olyan építőmestert, a ki miután fölépítette a gúlát, felálljon oda csúcspontnak, én nem képzelhetek. (Élénk derültség.) Meglehet, hogy a t. képviselő ur életében még egy ilyen csodaministerelnök valahol megszülemlik, eddig még a történelem nem ismer. Egy nagv igazságot mondott a képviselő ur . . . " Horváth Ádám: Többet is! Tisza Kálmán ministerelnök: Én most csak egyről beszélek, ha kutatni fogom, talán lelek másikat is. (Derültség.) A képviselő ur azt mondja, hogy abban, hogy Tisza marad, Tiszának nincsen haszna. Nagyon igaza van. A többségnek sincs haszna. Ebben is igaza van. Az ellenzéknek sincs haszna. Ebben, azt hiszem, kétszeresen igaza van. (Derültség jobbfelől.) De mi nem azt keressük, hogy mi haszna van egyes embernek vagy egyik-másik pártnak, csak legyen haszna a közügynek. (Élénk helyeslés. Ugy van.' jobbfelől. Nyugtalanság a szélső baloldalon. Egy hang : Furcsán vagyunk meghatva !) Elnök: Más beszédek alatt is furcsán vannak meghatva a képviselő urak, de hallgatják. (Élénk derültség.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Sok dolgot mondtak, a mire talán lehetne reflectálni, de a mitől tartózkodom. A felelevenített delegationalis kérdést illetőleg elmondtam nézetemet a törvénykönyvvel kezemben bárhol és bármikor. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig az esküre vonatkozó határozati javaslatot illeti, erre nézve nézetem az, hogy először a ministeri esküformának — melyről sem 1848-ban, sem 1867-ben, sem azóta szó sem volt — ily módon való előtérbe tolásában gyanúsítás van nemcsak reánk nézve, de mindazokra nézve is, a kik azt az esküt letették. (Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondás a szélső balon.) Arról azonban, biztosíthatom a t. képviselő urat — nem tudom a jövőben, hogy lesz — de azóta, a mióta Magyarországon ministerek vannak, egy sem volt olyan, a ki azt az esküt, melyben a király iránti hőség mellett az alkotmány és törvény iránti is benne van, letenni vonakodott volna. Én tehát, legalább ez alkalommal, ezen határozati javaslat