Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

29S. országos ülés deczember 2án. hétfőn. 1889. 345 egészében kell megítélni s nem lehet, t. ház, elvárni azt, hogy a kik a ministerelnök urat az első alapkő lerakásától fogva mostanig kisérték, ha ennek a politikának eredményeit nem puszta állításokban, mint a milyen a czáfolat, hanem valóságban látják, most egyszerre azért, mert egy kérdésben a ministerelnök az ellenzékkel szemben elment a concessio azon határáig, hogy a véderőtörvényjavaslat tárgyalása alkalmával azon szöveget, e melyet az ellenzék követelt, magáévá tette*, mert a maga meggyőződése szerint, a mint állította és a miben kétkedni senkinek sincs joga, ugyanazt czélozta és ugyanazt akarta; mert annak, hogy ily módon megnyugvás szereztessék a nemzetnek, útjában állani nem akart s mert ezen beismerést megtette: ez lenne azon nagy politikai hiba, a melyért önök oly nagy gyűlölettel viseltetnek az ő személye iránt s a miért önök azt is követelik, hogy emiatt még azok is, a kik őt politikájáhan támogatták, hagyják el? T. ház, én ezen kérdésnél hosszasabban nem akarok immorálni. (Halljuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Egynek kijelentésére azonban kénytelen vagyok, annak tudnillik, hogy a hosszú viták alatt, a melyek folytattatni fognak, a szeniórve* támadások sorában, a mely következhetik, egy mindig bizton meg fog maradni: ez pedig az, hogy a mig a t. ellenzékek a ministerelnök urnak folyton-folyvást a személyével fognak foglalkozni, addig mi az ő személyét támogatva csak politikával s saját meggyőződésünkkel foglalkozunk. Én részemről elfogadom ezen tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés jobbfélől.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! (Felkiáltások a szélső balon: Hoch! Hoch! Halljuk! jobbfélől.) T. ház! (Felkiáltások a szélső balról: Üt pereset kérünk!) Elnök: Ugyan kérem a képviselő urakat, hiszen az ülések úgyis mindig csak 4 órán át tartanak, ma már egyszer pedig volt 5 perez szünet; ha minden beszéd után 5 perczet adunk, hová jutunk ? (Zaj a szélső baloldalról. Elnök csenget.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalról. Félkiáltások jobbfélől: Rendre! Folytonos zaj. Elnök csenget.) Kérek csendet,képviselő urak! Én kénytelen vagyok arra, figyelmeztetni, hogy a képviselő urak Magyarország parlamentjében vannak! (Igaz! Ugy van! jobbfélől) Itt képviselők vannak, a kik kerületeik nevében nem zajonghatnak. (Helyeslés jobboldalon. Zaj a szélső baloldalról.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én megszoktam kötelességemet teljesíteni, akár tetszik, akár nem. Most pedig, midőn a ministerelnöki költségvetés tárgyaltatik, azt hiszem, kötelességem is, nemcsak jpgom, nyilatkozni. T. képviselőház! Én 15 évi ministerelnoki működésemet, mely ellen ma is éles philippikát i hallottam, fokról-fokra szavakkal védelmezni nem , fogom. Bátran utalhatok — ugy mint máskor is j tettem — az eredményekre ós tényekre, melyeket 1 nem látni, vagy ferdén látni lehet, de a melyeket eltagadni nem lehet, (Élénk helyeslés jobbfelölj melyek felett ítélni fog — sem barátaimnak jóindulata, sem a túlsó oldalnak ellenszenve — hanem ítélni fog a szenvedélyek lecsillapulta után az igazság. (Igaz! (Ugy van! jobbfélől.) És én teljes megnyugvással vagyok az iránt, hogy a serpenyő kinek a javára fog billenni. (Felkiáltások a szélsőbalról: Mi is!) Ha a képviselő urak is teljes nyugalommal vannak eziránt, abban az egyben kövessék példámat, hogy várják be nyugodt",n, ugy mint én. (Derültség jobbfelöl.) T. képviselőház ! Van egy-két dolog, amelyet felemlítés nélkül hagynom nem lehet. Az egyik az, hogy midőn az administratióról beszélnek, jónak látják a t. képviselő urak azt általánosan rothadtnak, romlottnak és az én mííködésem alatt elromlottnak feltüntetni; ezért megtámadván azután mellesleg még az egész beliigyministeriumot is, a melynek pedig buzgón működő, nem lármázó, de ténykedő hivatalnokai azt a megtámadtatást meg nem érdemlik. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) De, t. ház, vájjon azért, mert az ember belátja, hogy egy administratión van javítani való, vájjon azt kell hirdetni, hogy az egészében, mindenében romlott? hát vájjon, ha ezt lehetne igazsággal hirdetni, nem inkább az országnak egy nagy, hazafiúi érdemekben gazdag osztályát ítélnének el, mint egyeseket? (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert hiszen, a kik a külső administratiót vezetik, azok ma még nem is a kormány kinevezetíjei. De ha azok kezében az administratio oly borzasztó lehet, akkor ki lehet ott még is hibás? Azok a nagy tömegek, a kik az administratiót vezetik, de a kik a meggy aláztatás! nem érdemlik ? (Élénk helyeslés a jobboldalon). De egyébiránt, bár elismerem, hogy az administratióban vannak hibák, lesznek is mindig és az állami élet szervezetében sohasem fogja mondhatni senki, hogy a reformok be vannak fejezve, mert hiszen az állami élet fejlődésében épen az a feltétel, hogy tovább és tovább fejlődjék és a mi túlélte magát, reformáltassék; (Helyeslés a jobboldalon) de ha valaki az administratio reformjának szükségéről beszél, azt a szigorú meggyalázó ítéletet, melyet hangoztatott a képviselő ur, ki nem mondhatja. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És e tekintetben azon állítással szemben, hogy az én időmben romlott meg, épen ugy, a mint határozottan, de indok nélkül állíttatott, én határozottan, de a tényekre és a tapasztalatokra hivatkozva mondom, hogy van ugyan hiány, de épen a 15 év alatt minden irányban tetemesen javult, (Élénk helyeslés jobbfélől. Nyugtalanság és zaj a balI és szélső baloldalon) ugy a törvényhozásban a