Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-298
244 298, omftgos ftlés deczember 2-An, hétfőit. 1819. Ibrányi Kornél: Jól vagyunk értesülve! Horváth Gyula: A másik egy másik lapban olvassa ugyanezt és szintén ezt mondja: lehetetlen, hogy ne legyen alapja. Pedig sajnálom, de erről önöket és lapjaikat kivéve egyáltalán nem tud senki. Polónyi Géza: Hát másról tudtak valamikor? (Zaj.) Horváth Gyula: Erre megjegyzem, hogy régebben és újabban is akárhányszor tudtam^ a mikor ministerválság volt. Most, hogy beismerem, hogy tudtam róla, ez Polónyi urnak nem tetszik; (Derültség balfelöl) azelőtt meg az nem tetszett, hogy nem tudtam. Igenis tudtam róla, de akkor annak volt komoly alapja. Vagy a korona és a ministerek közt, vagy a monarchia másik felében levő ministerek közt. (Zaj szélső balfelöl.) Ne méltóztassanak valami nagy közjogi dolgot sejteni ez alatt, mert a kiegyezés tárgyalása alkalmával természetesen ép ugy kötelessége a lajthántúli ministereknek a magok állását megóvni és fentartani, mint az itteni ministereknek. (Helyeslés jobbfélöl.) Es hogyha valamelyik nem tudja megóvni, akkor ő az útból elmegyen és ez az eset megtörtént egy párszor. Én, t. ház, ezekről a dolgokról tudtam, de a képviselő urak folytonos állandó izgalmat akarnak künn az országban és itt benn a házban, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) hogy azoknak a reformoknak, melyeknek önök is oly szép szószólói, mentül később érkezzék el az ideje. Mert hihető-e az, hogy akkor, mikor állandóan akarnak a házban megakadályozni minden objeetiv diseussiót, lehető legyen az, hogy komoly reform-javaslatok, melyek az objeetiv kritikát nemcsak az ellenzéken, hanem a kormányt támogató többségnél is fel kell hogy tételezzék, czélszerfíleg és az ország érdekében tárgyalhatók legyenek. (Igaz! Ugy van! jóbbfelől.) Egyfelől a reformok behozatalát követelni, másfelől pedig azt a hangulatot, melyre a reformok tárgyalásánál ugy a házban, mint az országban szükség van, a legmesterségesebb módon megzavarni, két össze nem férő dolog. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Ha, t. ház, ezen reformok tárgyalása egyszer a ház elé került, akkor már a személyes harezok nem lesznek folytathatók, mert méltóztassék meggondolni, b a az > hogy midőn az igazságügyi reformok kerülnek elő, valaki az objeetiv kritikát annak fogja magyarázni, ha ez itt vagy amott gyakoroltatik. hogy az igazságügyi minister személye ellen megyén, ha majd a belügyi közigazgatási reformokról lesz szó és valaki itt vagy ott objeetiv kritikát fog gyakorolni, azzal fog vádoltatni, hogy ez az egyes ministerek személye ellen megyén, akkor gondolkozzanak önök, kik minduntalan felkapják azt, vájjon hogyan köszönt, hogyan nézett az egyik a másikra, hogy komoly reformokról lehet-e szó, mikor az egyszerű" társadalmi jelenségeket is ministerkrisiseknek magyarázzák. (Helyeslés jobbfélöl.) Lehet-e ekkor szó objeetiv kritika gyakorlásáról. Méltóztassanak a legnagyobb objectivitással megítélni, hogy nincs-e ugy, a mint mondom. Épen ugy megvan a parlamentnek a maga felelőssége az iránt, hogy a parlament tagjai, és ugy önök, mint mi kötelességeinket híven teljesítsük, a mint megvan a kormánynak a maga felelőssége, szemben a parlamenttel. (Helyeslés jobbfélöl.) Miért nyilvánosak a parlament ülései, t. ház? Azt hiszem, legfőként azért, hogy az ország minden polgára az ország ügyei iránt magának teljes tájékozást szerezzen. Hegedűs Sándor: Ttt ugyan szerezhet! Horváth Gyula: A nyilvánosság a budgettárgyalásnál kívánatos azért, hogy a tárgyalás folyamán minden egyes polgár, a ki e terembe nem is jöhet, a lapok utján, a ki pedig idejön a házba, itt a házban az ország költségvetésének minden tételéről meggyőződést szerezhessen magának arra nézve, hogy a dolog ugy áll-e, vagy nem? (Helyeslés jobbfélöl). Meggyőződést szerezhessen magának az iránt, hogy melyek azon eszközök, melyekkel az ország íinaneiái javíthatók s melyek azon hibák, melyek elkerülendők? Vájjon híven teljesítik-e ezen kötelességet azok, a kik tanácskozási modoruk, személyek elleni támadásuk által az objeetiv bírálatot épen a budgetnél teljesen kizárják. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lehetséges-e. arra hivatkoznunk, hogy itten józan, éretten kell a dolgok felett ítélni, mert mi azt akarjuk, hogy a nemzet is tájékozva legyen ügyeinek állásáról ? Megfeleltek ezen kötelességeknek t. képviselő urak, hogy a nemzetet saját állapotainak állásáról objective informálják? Igenis egyről tájékozták a nemzetet, hogy ádáz gyűlölettel viselkednek Tisza Kálmán személye ellen, de hogy financiális ügyei milyenek, arra nézve a t. túloldal részéről a nemzet nagyon kis mértékben lett tájékoztatva. (Ugy van! jobbfelöl.) Gr. Károlyi Gábor: Önökből a Tiszaszeretet beszél. (Derültség balfelöl.) Horváth Gyula: T. ház. minden képviselőnek joga van minden körülmények és viszonyok közt nézetének és meggyőződésének kifejezést adni. Igaz, hogy eddigi tanácskozásaink nem lehettek valami biztatók arra vonatkozólag, hogy bárki itt a házban a ministerelnök urnak nem személye — személyekkel itt e házban nem foglalkozom — hanem politikája és a ministerelnök urnak állása iránt kifejezést adjon azon nézeteknek, melyek őt magát vezetik. A nélkül, hogy a góth építészetbe bele akarnék menni — mert ehhez nem értek s azt hiszem, a t. barátom sem (Derültség jobbfelöl) — hanem azt tudom, hogy azt a politikát, melyet a ministerelnök ur 15 év alatt megvalósított — jól-e vagy rosszul, a felett most vitába bocsátkozni nem akarok — a maga nagy
