Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. országos ülés november 20-án, szerdán. 1889. jg munkba, hogy tudniillik nem elégséges az állami kiadások és bevételek fokozott gondozásával foglalkozni, hanem hogy mihamarabb a behatóbb és belterjesebb ellenőrzést, a helyi szolgáltatásokra és a községek háztartására is ki kell terjeszteni és ezen községi és helyi szolgáltatásokat az állami szolgáltatásokkal helyesebb összhangba kell hozni; és igyekezünk is ezt minden téren fokozatosan megvalósítani. De azért engedje meg Helfy t. képviselő ur, hogy ha én a nemzetek életében oly páratlan fokozásnak, a közterhek oly páratlan emelésének ezt még sem tekintem. Helfy Ignácz: Béke idején! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzngyminister: Még béke idején sem. Csak egy példára és pedig oly példára vagyok bátor utalni, a melyet a t, képviselő ur jobban ismer, mint én és ez Olaszország példája. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék csak megnézni ezen állam összes rendes bevételeit 1866-tól 1883-ig — más adatok nin csenek kezemnél — ha jól tudom, 604 millió líráról 1.300 millióra emelkedtek és azon idő óta ha nem is oly arányban, mint nálunk, de aránylag még mindig emelkednek. Tehát nem olyan páratlan ez az erőfeszítés, melyet egyes nemzetek culturalis érdekeik és nemzeti állandóságuk biztosítása érdekében hoznak és kifejtenek. (Halljuk! Halljuk!) De nem akarok más államok példájával foglalkozni, pedig statistice tudnám igazolni, hogy még előhaladottabb viszonyok közt lévő államoknál is az utóbbi években a közterhek majdnem oly arányban szaporodtak, mint nálunk, holott azok állapotai nem voltak oly elmaradottak, mint a mieink s ha megvonjuk a mérleget, hogy mi történt nálunk az utóbbi években, merem mondani, hogy főleg a közgazdasági téren azoknál viszonylag sokkal kisebb az előhaladás, mint itt nálunk. De nem foglalkozom ezzel azért, mert tagadom azon tételt, hogy a költségvetés eredményeinek megítélésénél első sorban és döntőleg az jöhetne figyelembe, hogy a közterheket számszerűleg mennyire fokoztuk. Igenis, figyelemmel kell lenni erre is; de mégis a súlyt inkább arra kell fektetnünk, hogy először hogyan aránylanak azon bevételek, melyeket az állam a saját erejéből maradandólag és állandóan képes fedezni a szükséglethez; és másodszor azon tétellel kell foglalkoznunk, hogy vájjon azon fokozottabb terhek könnyebben elviselhetők-e, mint ezelőtt elvisel hetők voltak a kisebbek. (Helyeslés a jobboldalon ) És akármelyik szempontból ítélem meg költségvetésünket és közviszonyainkat, azt hiszem, hogy kedvező eredményekre kell jutnom, (ügy van! Igaz! a jobboldalon.) A mi azon első szempontot illeti, hogy mit fedezünk saját bevételeinkből, az állandólag, maradandólag biztosított bevételekből, hasonlítsa össze bárki a korábbi évek kiadásait, még pedig a maiaknál kisebb összeget képező kiadásait a fedezettel és látja azon jelentékeny, koronkint, elismerem, óriási különbözeteket, melyeket nem saját bevételeinkből fedeztünk ás viszont ha összehasonlítja a mostani költségvetést, a midőn sokká! nagyobb keretű a budgetünk s látja, hogy alig néhány millióra apad a legrigorosusabb számítás szerint is azon összeg, melyet az állam nem a saját maradandó bevételeihői fedez : akkor arra a következtetésre fog jutni, hogy az előhaladásnak, a javulásnak, a határozottabb jobbrafordulásnak nyomai el nem vitathatók; (Igás! Ügy van! a jobboldalon. Ellenmondások a baloldalon) azon következtetésre kell jutnia, hogy ha itt talán számszerűleg lehet is felsorolni egypár százezer, vagy ha tetszik, egy-két millió forintot, mit nem a saját bevételeinkbői fedezünk; de a ki ezen nagy gazdaságot nem egy év eredményei után ítéli meg, hanem figyelembe veszi a jövedelmek fejlődését; azt hiszem, el fogja ismerni azon tétel valóságát, hogy lehet, váratlan viszonyok, például egy rossz termés, hosszabb vagy rövidebb időre, de egy nemzet életében mindenesetre igen rövid időre elválaszthat bennünket az egyensúly teljes helyreállításától, nem választhat el azonban bennünket azon kivánt állapottól, hogy saját erőnkből legyünk képesek culturalis igényeinket kielégíteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Tehát kétségbeejtőnek ezen helyzetet, elégtelennek a feltárt eszközöket nem fogja mondhatni senki. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) Es ha a másik szempontból ítélem meg a helyzetet: hogy vájjon ezeket a szerintem is fokozódott közterheket könnyebben yiselhetjük-e el, mint elviselhettük ezelőtt a kisebb terheket, akkor — engedelmet kérek — nekem hiába hoz fel valaki oly példákat és hiába igyekszik azokat statisticai adatokkal igazolni, mint tette ezt Molnár József t. képviselő ur, a kinek statisticai adataival nem kívánok külön foglalkozni, csak mellesleg jegyzem meg, hogy minden egyes általa felhozott bizonyíték tekintetében igen lényeges tévedésben van. így például nem tartom helytállónak azon észrevételét, hogy szegényedünk; mert a birtokmegoszlás olyan, hogy a kisebb birtokok száma sokkal nagyobb, mint volt korábban és figyelmen kivül hagyja, hogy azon statisticai forrásnál, melyet ő használt, ezelőtt a 300 holdat meghaladó birtokok hasonlítottak össze a kis birtokokkal, most pedig a 200 holdat meghaladó birtokok hasonlittatnak össze. (Derültség a jobboldalon.) Kedvezőtlen jelenségnek veszi azokat a kis parcellákat, a melyek pedig a telkesítéssel, tehát határozott előhaladással függnek össze. Kiszakítja itt az ökörállományt, a melyre