Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-298
298 országos ülés deczemfaer 2-4n, hétfőn, 1889. 243 Andrássy Gyulának mutatta meg legelső sorban, midőn az első helyre állította azt az államférfiút, a ki egy időben, mig a törvényes alap Magyarországon helyreállítva nem volt, halálra volt ítélve. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon,) Ez tehát nem loyalitás kérdése. Valóban ugy látszik, hogy a loyalitás fölött nem ezen az oldalon uralkodnak téveszmék, hanem a túloldalon. Önök a loyalitást — ugy látszik — csak akkor tudják appreeiálni, ha önök gyakorolják és a loyalitás ellen akkor látnak vétséget, ha azt valaki oly időben gyakorolja,amikor önöknek nincs kedvük a loyalitást kifejezésre juttatni. (Tetszés a jobboldalon.) A ministerelnök ur politikájának megítélésénél, t. ház, a legfontosabb kérdés az lehet, hogy vájjon a ministerelnök urnak egy nyíltan az oiíszág szine és pártja előtt ismert programún a van-e és azt a párt magáévá tette e vagy sem? (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Önök, (a baloldalra mutat) a kik minduntaianul a személyek támogatásával vádolnak bennünket, mindig rossz néven veszik, valahán) szór előkerül az a kérdés, hogy ez a politikai párt, a melynek én is egyik legkisebb tagja vagyok, tulaj donkép nem személyes politikát, hanem egy politikai programmot akar megvalósítani. (Helyeslés jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) Nyíltan mondatott e házban, hogy e párt első feladatául a pénzügyek rendezését tíízi ki. A ministerelnök ur azon odaadó támogatást, mely Őt ez ideig mindig kisérte és én hinni és remélni akarom, hogy kisérni fogja a jövőben is, (Élénk helyeslés a jobboldalon) nem egyéb alapon, hanem azon az alapon nyerte meg, hogy bizonyos feltételek mellett, bizonyos idő alatt a pénzügyek rendezését magára vállalja. És önök, a kik még akkor, a mikor a ministerelnök ur ezt magára vállalta, egyáltalában nem kívánták tőlünk, hogy őt ne támogassuk, raos<t azt kívánják, hogy azon pillanatban, midőn ez igéretét beváltotta s az valósággá vált, a mit igért: (Zajos ellenmondás a bal- és szélső balfelöl. Helyeslés jobbfelöl) hagyjuk el a politikai morál szempontjából. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Gróf Károlyi Gábor (közbessól): Menjenek vele együtt! Horváth Gyula: Azt mondják, t. ház és Ugron Gábor t. képviselő ur is rámutatott erre beszédjében, hogy a közigazgatás az országnak minden részében elítéltetett. Elítéltük mi is és elismertük, hogy a közigazgatás nagymérvű javítást és reformokat igényel. Igen nehéz itt, t. ház, bennünket egymással szembeállítani. Hiszen évek vitái tanúskodnak a mellett, (Halljuk! Halljuk!) hogy a közigazgatás fogyatkozásait nemcsak ott (a baloldalra mutat) ismerték fel, hanem itt is (a jobboldalra mutat) beismerték (Élénk helyeslés jobb felöl) s hogy ezeknek a javítását egymásután tűzték ki .és tíízik ki. (Zajos ellenmondás balfelöl.) De az a közigazgatás kell, hogy a maga egészében előttünk álljon. De annak a közigazgatásnak számtalan ágazatai, úgymint a pénzügyi administratio s az egyes szervezetek a ministeriumokba mind oly dolgok, melyek rendszeresen kell hogy megoldassanak. Ezekből egyes kérdések már megoldattak és ez elől senki nem is akart kitérni, hanem mindenki igenis azt mondotta, hogy a reformok keresztülvitelét a maga egészében kell feltüntetni. Hiszen első sorban a ministerelnök ur volt az, a ki minden kényszer nélkül rámutatott arra, hogy lehet, hogy a viszonyok és körülmények arra vihetik, hogy az administratiónak reformját az államosítással együtt vigye keresztül. A ministerelnök ezt nem tartja óhajtandónak, de utolsó esetben még ezt is hajlandó lesz keresztül vinni, (Zaj, mozgás balfelol) ha meggyőződik arról, hogy a más utón való kísérletek eredményre nem vezetnek. (Zajos ellenmondások balfélöl. Helyeslés jobbfelöl.) Hát, t. ház, egyfelől hirdetni azt, hogy az administratio — a mint azt önök teszik — tarthatatlan s másfelől elvenni a jogot attól, hogy ugyanazt a meggyőződést, a melyet önök tapasztalásból szereztek, más ne tudja megszerezni, (Zajos helyeslés és tetszés jobbfelől) akkor ez valóban érthetetlen. A ministerelnök tartotta volna magát ugy, mint egy következetes nagy államférfi, a ki azt mondja: hiába győződtek meg önök mindezekről, én következetes akarok lenni, nem győződöm meg arról, a mi a valóságban meg van. Polónyi Géza: Ki csinálta?! Horváth Gyula: Ha önöknek szabad okulni, ne tiltsák el a ministerelnök urat sem attól, hogy okuljon. (Mozgás balfelol.) A t. képviselő urak egyre azt mondják: válság van és erre vonatkozik t. képviselőtársam egy hasonlata is, melyet annyira degutantnak tartok, hogy nem nyúlok hozzá, (Zaj a szélső balon) egyre azt mondják, hogy a ministerelnök úrra bekövetkezett az a válság, menjen el, hiszen már úgyis élő halott. Ezt hirdetik minduntalan itt a házban s ha azt gondolják, az nem elég, lapjaikban hirdetik, bevesznek a combinatióba minden factort, melynek a ministerválságban része lehet, kezdve a koronától és hónapokon át tartják Magyarországot azzal, hogy Magyarországon nagy ministerválság van (Felkiáltások balfélöl: Hát nincs? Jobbfelől: Nincs!) és arról az önök lapjait kivéve, nem tud senki. (Zaj a szélső balon.) Önök kigondolnak egy dolgot és addig hirdetik, mig benn a házban vagy künn az országban akad egy csomó ember, a ki elhiszi. Mert az emberek azt mondják: harmincz nap óta mindig olvasom a „Pesti Napló"-ban, hogy bukik Tisza Kálmán. (Derültség jobbfelől.) Lehetetlen, hogy ez ne legyen igáz.
