Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-298

242 39S. országos ülés deefcemfcer 2-An, hétfőn. 188Í*. . . . (Egy hang jobbfelöl: Nem érti, nem csuda! Derültség a jobboldalon) mondom, azzal a nagy pathossal, mely po«itiójánál fogva megilleti, feláll és azt mondja, hogy mindaddig, a mig a ministerelnök ur meg nem nevezi, hogy kiket értett, rágalmazónak mondja. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Helyesen tette!) Csak türelem! Majd azután tessék helyeselni, ha kedvök lesz rá. T, ház! Én bátor vagyok egyrészt figyelmeztetni a t. képviselő urat, én azt hiszem, hogy azon igazságszeretet, melyet több alkalommal magam is tapasztaltam a t. képviselő urnái, azon igazságszeretet oda fogja vezetni, hogy a mit a ministerelnök ur mondott, (Zaj a szélső oldalon) elismerem, hogy a képviselő ur világosan nem hallotta, hanem neki referálták — felolvasom a mint mondotta: „Lehetnek, nem mondom itt e házban, de vannak olyanok, a kik loyalitást affeetálnak és a végén, tulajdonképen ugyanakkor a detronisatio politikáját hirdetik." Erre a képviselő ur azt mondotta, hogy a mig meg nem nevezi a ministerelnök ur, hogy kik azok, rágalmazónak nevezi és a szegény ministerelnök ur ott áll maga ez időben és ezen átok súlya alatt. (Derültség a jobboldalon.) Erre vonatkozólag vájjon nem csalódik-e, felolvasom egyik lapból a következő sorokat: (Olvassa). „Végül Polónyi Gréza, mint apárthirlap megindítása czéljából kiküldött bizottságnak előadója jelenti, hogy hosszabb tárgyalások után sikerült a bizottságnak Hentaller Lajos képviselő szerkesztése mellett a „Budapesti Újságot" mint pártlapot megnyerni. Miután a „Budapesti Újság" a függetlenségi és 48-as párt elveinek hűséges szolgálatára vállalkozott és a párt minden tagjának rendelkezésére állva, tevékeny működését elismerésre méltókig már meg is kezdette, a bizottság működését befejezettnek tekinti azzal, hogy a Budapesti Újságot a pártnak figyelmébe ajánlja és a pártot a támogatásra felhívja." E felolvasott sorok kétségbevonhatlanul tanúsítják, hogy a lap a függetlenségi párt közlönye. (Ellenmondások a szélső baloldalon ) De hát még ez irreleváns dolog. Azonban a lap november 21-iki számában, tehát jóval azelőtt, hogy a kérdés felmerült yolna, a következő jelent meg; (Olvassa). „És ha mégis bekövetkeznék az az iszonyatos, a mit a toll retteg leirni, az ajk nem mer kimondani, akkor minden igaz magyar előtt nem a parlament székhelye, Budapest lesz a nemzet fővárosa, hanem Turin és ci.z a ház az ezrek utján, az lesz a mi királyi palotánk, mert ott lakik Kossuth Lajos, Magyarország koronátlan királya! És váltsa be az ország ifjúsága szavát, menjen ki Magyarország fővárosába, térdeljen le a szent aggastyán előtt, hajtsa meg előtte lobogóit és tegyen ünnepélyes, szent fogadást, hogy eszméiért küzd végső lehelletig, megalkotja a szabad, becsületes, demokrata Magyarországot, Kossuth országát!" Szalay Imre : Ez költői kép ! (Derültség.) Horváth Gyula: T. ház! Én senkinek a meggyőződését, senkinek a véleményét elvitatni nem akarom, tisztelem, bármily ellentétes legyen is az enyémmel . . . Gróf Károlyi Gábor: Maga is légionárius volt! Horváth Gyula: . . . Erre is rátérek, hanem azt, hogy itt egész komolyan rágalmazásnak jelentse ki azt, ha valaki azt mondja, hogy vannak, a kik a detronisatio politikáját hirdetik az országban . . . (Nagy Baj és felkiáltások a szélső baloldalon: Ez az! Ez az! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) . . . En, t. ház, ezen lap vagy nyilatkozatának hordereje ellen egyáltalán semmit nem akarok felhozni, hanem felemlítettem ezt a kérdést annak kimutatására, hogy arra nézve, a mit a ministerelnök ur mondott, hogy vannak olyanok, kik a detronisatio politikáját hirdetik, mondom, hogy abban a lapban, melyről ugyan el méltóztatnak tagadni, hogy a párt közlönye, de a mely a párttal legközelebbi összeköttetésben áll, ilyen nézetek hirdettetnek. így tehát az, a mit a ministerelnök ur annak idején mondott, a valósággal teljesen megegyezik, (ügy van! ügy van jobbfelöl.) Ezt akartam esak kimutatni. (Élénk helyeslés jobbfélől. Zaj és mozgás a szélső balfelöl.) T. ház! Egy képviselő ur azon közbeszólása, hogy én is légionárius voltam, emlékeztet engem egy dologra, a mi a Adta folyamán merült volt

1 fel. Tudniillik, a mikor az úgynevezett loyalitási kérdés itt e házban szóba került, voltak számosan, ugy a lapok közt, mint e házban a képviselő urak közt, a kik felemlítették, hogy annak idején, mikor a debreezeni zsinat volt, mikor a conspiratiók voltak, milyen volt a ministerelnök ur loyalitása. (Halljuk! Halljuk) Hát, t. ház, én is voltam a légiónál, nem tartom valami nagy érdemnek, nem látok benne semmit és én akkor azf hittem, hogy azzal szolgálom hazánk érdekét, ha odamegyek, Azt, t. ház, kifogásolni nem lehet, ha abban az időben minden jó hazafi a saját meggyőződése szerint igyekezett szolgálni a hazát. (Tetszés a jobboldalon.) E tekintetben senkinek sem jutott eszébe neheztelni, legkevésbé pedig koronás királyunknak, hogy egy időben, mikor a nemzet törvényei meg nem tartattak, voltak emberek, hazafiak ez országban, kik a törvényes állapot előidézését minduntalan és minden eszközzel el akarták érni. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Ez hazafias kötelességteljesítés volt, mely a loyalitással ellenkezésben nem áll. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Hogy azt koronázott királyunk a legkevésbé sem subsummálja és nehezteli, ezt ő nem Tisza Kálmán ministerelnöknek, hanem gróf