Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-297

223 297. országos ülés november 80-án, szombaton. 1889. érdekében gyakorolni kell, kétségbe vonja. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! Én semmiféle jogot sem ez alkalommal, sem máskor a mi jog, korlátozni nem akarok (Ugy van! jobbfelöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur még saját itteni törvényhozói helyzetünket sem jól adta nézetem szerint elő; mert hogy áll a dolog? Ugy, hogy a képviselőház bizottságaiban, a mentelmi bizottság kivételével, a képviselőház egyes tagjai jelen lehetnek, de a főrendiház tagjai nem és viszont a főrendiház bizottságaiban jelen lehetnek a főrendiház tagjai, de a képviselők nem. (Helyeslés a jobboldalon.) Azon országos bizottságok albizottságaiban, hivatkozom rá, a melyek néha itt is működnek, más, mint a bizottság tagjai jelen nem lehetnek. (Ugyvan! jobbfelöl.) En tehát felszólalok a mellett, a mi az eddigi állandó gyakorlat volt s a miben reactionariusságot senki sem láthat. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Hozzáteszem még azt, hogy miután a törvény egyenesen azt mondja, hogy maga a delegatio állapítja meg saját ügyrendjét, ha valaki ezen ügyrendet vagy házszabályokat hibásaknak találja, tessék azok megváltoztatását a delegatiókban szóba hozni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ott van helyén ezen ügyet megfontolás tárgyává tenni s ha szükséges, intézkedni a dolog természete szerint, mert ez nem törvénykérlés, hanem a törvény által a delegatiónak adott jogkörnek, illetőleg a delegatio ügyrendjének megállapítása. (Helyeslés jobbfelöl ) Ezeket kivántam a t. képviselő ur előadására elmondani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen följegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Dániel Ernő előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azon kérdéssel, melyet Pázmándy t. képviselőtársunk felvetett, nem foglalkozom, mert mint a pénzügyi bizottság előadója, esak a budgetre tett észrevételekre kívánok reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Ilyeneket pedig csak Madarász József t. képviselőtársam hozott fel, ki a közösügyi kiadásokként előirányzott 23,297.673 frt rendes és 4,842.366 frt rendkivüli kiadás és a Boszniában és Herczegovinában, továbbá a Lini területén álló parancsnokságok részére előirányzott 1,372.180 frt rendkivüli kiadás törlését indítványozza. A t. indítványozó ur azon szempontból indul ki, hogy ő az 1867: XII. t.-czikket károsnak tartja; tehát minden következményeivel együtt töröltetni kívánja. Ez oly álláspont, melyet már 22 év óta hallunk és talán még gyakran fogunk hallani. Mi azonban, kik az 1867: XII. t.-czikket elfogadtuk s annak alapján állunk, ugy vagyunk meggyőződve, hogy az 1867 : XII. t.-cz. elfogadása által sem Magyarország önállósága, sem függetlensége nincs megtámadva és hogy ez tisztán azon viszonyok (szabályozására hozatott, melyek az 1723. évi I, II. és III. törvényczikkből származnak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ennélfogva, tekintve azt, hogy az 1867:

XII. t.-cz. érvényben van és hogy a t. ház csak jó példát mutat a törvények iránti tiszteletben az egész nemzetnek, ha maga is tiszteli a törvényt, ajánlom, hogy a közösügyi kiadásokra előirányzott összegeket a t. ház elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Haljluk! Halljuk!) Azokra vonatkozólag, a mik Pázmándy Dénes t. képviselőtársam által felhozattak, csak röviden vagyok bátor utalni az 1867 :XII. t -czikknek egészen világos és semmi kételyt fenn nem hagyó határozataira, jellesül a 31. §-ra, mely azt mondja, hogy a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság ügyrendjét maga állapítja meg; a 38. §-ra, mely azt mondja, hogy a bizottság utasítások által meg nem köthető sigy az mindazon ügyekben, melyek hatáskörébe vannak utalva, egészen autonóm jogkörében jár el és igy az ügyrend tekintetében is; végre utalok a 45 §-ra, mely megkívánja ugyan, hogy határozatok csakis nyilvános ülésekben legyenek hozhatók, de az ügyrendre bízza azt, hogy ezen nyilvános ülések miképen szabályozhassanak. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem tehát, hogy ezen világos határozmányokkal szemben, melyek az ügyrendre bízzák, hogy mikor és mennyiben legyenek nyilvánosak az ülések és hogy kik vehetnek azokban részt és csak azt kötik ki, hogy csupán határozatokat kell nyilvános ülésben hozni és a melyek az ügyrendnek megállapítását magára a bizottságokra bizzák és még azt is kikötik, hogy azon bizottságok előleges utasítások által meg nem köthetők : kétségtelen, hogy nem azon általam nem vitatott kérdés, vájjon czélszeríí-e azt megengedni, vagy nem, hanem csupán az ügyrendek határozmánya lehet irányadó a tekintetben, hogy a képviselők mikor és mennyiben vehetnek részt az egyes ülésekben. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Pázmándy Dénes: Nincs erre nézve a deleg itio ügyrendjében semmi! (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor pénzügyminister: Ismétlem, nem azt akarom vitatni, czélszeríí-e vagy nem az ügyrendet igy vagy ugy megalkotni; nem azt akarom vitatni, hogy helyesen, avagy nem helyesen alkalmaztatott e ez ügyrend, hanem csak azt akarom vitatni, hogy a t. képviselő ur által felvetett kérdésnek eldöntése nem ide, hanem a delegatio elé tartozik. (Helyeslés jobbf elől.) Beőthy Ákos: Mi sem mondtunk mást. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor pénzügyminister: De szóba méltóztatott hozni! (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Beőthy Ákos: Az egész ügyet, mert ez sérelem. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor pénzügyminister: A