Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-297

297. országos ülés november 80-án, szombaton. 1889. 821 Tett más nap a delegatiókban. (A ministerelnök tagadólag int.) Grhyczyt saját szemeimmel láttam. A magyar képviselőnek ezen joga tehát fennáll és a delegatiónak külön házszabályaiban egyetlen egy intézkedés sincs, mely megtiltaná azt, hogy egy képviselő, mint hallgató az albizottság! ülésekben részt v eb essen, de ha lenne is, miután a delegatio nem külön p-trlament, miután egyáltalában a főbb dolgokban okvetlenül azon ház rendjének kell hogy alávettessék, mely az összes képviselőkre érvényes, mert habár országos, még is csak ennek egyik bizottsága, azt hiszem, hogy ezen joga a képviselőknek egyáltalában nem vitatható. Mikor t. barátommal a ház igen t. elnökéhez fordultunk, mert ebben tényleg képviselői jogunk megsértését láttuk, a t. elnök úrtól választ nem kaptunk és igy nem tudjuk, intézkedett e az iránt, hogy jövőben e sérelem egy magyar képviselővel se történjék meg. (Helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! A törvény igenis határozottan megmondja, hogy a delegatio ülései rendszerint nyilvánosak; de szól a delegatióról, azt nevezi bizottságnak és nem szól a delegatio albizottságairól. (Helyeslés a jobboldalon.) Épen ugy, mint a képviselőház összes tagjai számára nyilvánosak a képviselőház bizottságai, de más számára nem, ép ugy a delegatio albizottságainak üléseiben, mint hallgatók részt vehetnek a delegatio többi tagjai. Ez, gondolom, az analógia ezen esetben. (Ellenmondások a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) De van még egy. Ha nálunk egy regnicolaris bizottság működik, azaz, ha mindkét ház tagjaiból bizottság alakul, annak üléseit eddig senki nyilvánosaknak nem tartotta. A delegatio is már egymagában regnicolaris bizottság lévén, annak albizottságára tovább terjeszteni a jogot, mint itt van, nézetem szerint helyesen és logice nem lehet. És engedelmet kérek, a képviselőház házszabályai nem lehetnek döntők a delegatióra nézve, mert maga a törvény megmondja, hogy az ügyrendjét maga állpaítja meg. Hiszen akkor, miután a delegatióban képviselők is, főrendi tagok is vannak, az a kérdés is felmerülne, melyik házszabály hát az érvényes, a képviselőházé vagy a főrendiházé? Hisz azok sem egyformák. (Helyeslés a jobboldalon.) Ne méltóztassanak e dologból képviselői jogon ejtett sérelmet kimagyarázni akarni, a mit benne 22 év óta soha senkisem látott és jogosan és alaposan látni nem is lehet. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnd'k: Miután a képviselő ur hivatkozott arra, hogy engemet táviratilag fölkért a közbenjárásra, megjegyzem, hogy én a táviratot elküldtem Bécsbe gróf Zichy Ferencz urnak, a kit a képviselő nrakkal szemben a delegatiók ügyrendje szerinti eljárásra kértem fel. Hogy mi történt azután, azt nem tudom; én csak annak constatálása végett tettem e megjegyzést, hogy a magam részéről megtettem, a mit tehettem; többet nem tehettem. Asbóth János: Én csak egy körülményre kívánom irányozni a t. ház consideratióját. (Halljuk! Halljuk!) Ez a körülmény pedig az, hogy azon albizottsági ülés, amelyben Pázmándy Dénes t. képviselő ur jelen kiránt lenni, azon bizalmas ülés volt, a melyben a külügyminister szokta előadni azon ügyeket, melyek nem nyilvánosság elé valók. És kérdem, van-e a t, háznak egyetlen tagja is, a ki állíthatná, hogy az az ülés megőrizte volna bizalmas jellegét, ha azon Pázmándy Dénes t. barátom jelen lesz vala? (Derültség jobb felől) Pázmándy Dénes: Bocsánatot kérek, személyes kérdésben kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Hogy t. barátomnak, Asbóth János urnak ez a véleménye nem talál, bizonyítja az, hogy engem maga a külügyministeriumnak osztályfőnöke hivott meg, hogy jöjjek az albizottságba. A képviselő ur véleménye egyéni lehet, de competens emberek nincsenek ezen a véleményen. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: T. ház! A ministerelnök urnak azt az állítását, hogy a képviselőház tagjai a delegatio albizottságainak tanácskozásaiban részt nem vehetnek és azokon jelen nem lehetnek, főleg arra a körülményre és felfogásra alapítja, hogy a delegatio regnicolaris bizottságot képezvén, ennek következtében nem lehet szabatosan meghatározni, hogy tulajdonképen a képviselőháznak vagy esetleg a főrendiháznak házszabályai mérvadók-e. Én azt hiszem, t. ház, hogy a kérdés lényege nem itt van, hanem igenis ott, hogy a törvényhozás tagjait egy országos bizottság tanácskozásaiból kizárni általában nem lehet. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon,) Országos bizottságok házszabályai nem jöhetnek ellentétbe magának a törvényhozásnak azon intézkedésével, hogy a törvényhozásnak minden tagja résztvehessen a törvényhozó testületek minden tanácskozásában és ha Asbóth János t. képviselő ur azt mondja, hogy a képviselők azért nem lehetnek ott jelen, mert esetleg discretionális természetit dolgok tárgyaltatnak, bocsásson meg a képviselő ur, de én ebben a felfogásban sem osztozom, mert nem lehet feltenni egyes képviselőről vagy a főrendiház bármely tagjáról, hogy indiseretiót kövessen el és az ott megbeszélt fontos dolgokról nyert értesülését az ország érdekei ellen felhasználja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy miután a képviselőknek kétaégbevonhatlan megvan az a joguk, hogy a bizottságok tanácskozásaiban mindenkor részi vehessenek, nem akarok hozzájárulni azon felfogáshoz, mely ezt a fontos jogot, melyet az ország