Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-297

220 297- országos ülés november 80-án, szombaton. 1889. taimat, a kik itt ülünk, a függetlenségi és 48-as párt tagjait, minket annak ellenkezőjéről nem győzhettek meg soha, a mit apáink hagyománya, törvényeink szerint állítottunk, hogy az 1867: XII. törvényczikk ellentétben áll, sőt tagadása Magyarország önállóságának és függetlenségének. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mert igy voltunk és mert igy vagyunk meggyőződve és remélem, kivált, ha a kormány és annak rendszerre, a mely dívott legkivált 1875 óta, igy tovább fogja fejleszteni 1867: XII. törvényezikket itt is, (a baloldalra mutat) amott is (a jobboldalra mutat) sokan meg fognak győződni annak igazságáról, a mit mi legalább vallunk és a mi felől meg vagyunk győződve: hogy az 1867 :X1I törvényczikk nem folytatása 1848-nak nem következése annak, hanem Magyarország' állami önállásának s kiváltkép a vér és pénz, tehát a hadügy és a pénzügyre nézve kizárólagos rendelkezési jogának temetője és — a miről mi már 1867-ben meg voltunk győződve — csak lejtő és a kormány egyes tagjaira nézve kapaszkodó a nemzet érzülete, a nemzet kívánalmai ellenében: akkor Önök is és reménylem, miként tapasztalom is, nagy sokára, nehezen ugyan, de lassan-lassan, mégis a nemzet is belátja igazságát annak, a miért mi 22 év óta — mondhatom — nem hiába küzdünk. Mert nem tagadhatják önök sem, hogy nagy nehezen bár, de lassan lassan, lépésenkint szaporodik e párt; (ügy van! a szélső baloldalon) és ha önök a véderő-törvény meghozatala, a haza legbecsesebb, legszerettebb ftának a hazából száműzetése után igy tovább haladnak a lejtőn, reménylem, meg fogja mutatni a következés, hogy ezen párt leszen nemsokára többséggé, Magyarország állami onállásának és függetlenségének nemcsak visszaszerzése, de biztosítása tekintetében is. Meg vagyok győződve, hogy mindazok közül a kik itt Magyarország állami önállóságát és függetlenségét valljuk, ha többségben leszünk, mit adjon Isten mielőbb, nem fog találkozni egyetlen egy sem, elveinek megtagadója, Magyarország államiságának és önállóságának híítelen árulója. Nem lesz, a ki bírván a többséget, a mint annak legjelesebb és legszerettebb fiát a Felség a kormány elvállalására hivná fel, meg ne mondaná a fejedelemnek: „Magyarországnak 1790. és 1848. által biztosított állami függetlenségének, önállóságánakalapján, a haladási törvényeknek tisztelete mellett, vállalkozik igen, de a nélkül, uram király, soha a nemzet kielégítve nem lehet és ezért mi más alapon nem vállalhatjuk el Magyarország kormányzatát. " Tehát szeretem hinni és nem kétkedem benne, hogy nem fog akadhatni esak egyetlen egy ember, ki azt mondaná: addig, mig a többséget a nemzet részemre meg nem szerezte, hogy: szeretem mindazt, a mi a nemzetnek apáiról hagyott legszentebb kötelessége; a mint azonban elnyerem a felségnek azon tetszését, hogy én, mint a többség vezére álljak a nemzet vezetése élére, akkor szegre akasztaná vagy megtagadná elveit. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Tehát akarom remélni, hogy egy, az elveket tisztelő, a magyar hazát és nemzetet szerető kormány fog mielőbb Magyarországon kormányozhatni. És mert igy vagyok meggyőződve, kötelességemnek tartom a következő ellenindítványt beadni, az általában felvett mindkét rendbeli közösügyi kiadásokra. (Halljuk!) „Ellenindítvány a közösügyi kiadásokra nézve. a) A rendes közösügyi kiadás 23,297.673 frt; b) a rendkívüli közösügyi kiadás l.czím 4,842.366 frt, 2. czím : Bosznia- és Herczegovina 1890-iki rendkívüli szükséglete 1,372 180 forint; együtt 6,214.546 frt a költségvetésbe ne vétessenek föl." Ajánlom ellenindítványomat elfogadásra. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Miután a t. képviselő ur ellenindítványát felolvasta, azt hiszem, nem szükséges annak újabb felöl (Helyeslés.) Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Nem a költségvetéshez magához kívánok szólani, hanem egy a delegationalis intézménynyel összefüggő dologra vagyok bátor a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen nyár folyamán egyik képviselőtársammal, Linder Györgygyei, Bécsben a delegatio ülésére akartunk menni és daczára, hogy egy külügyministeri hivatalnok által is meghivattunk, a delegatio elnöke, minket, magyar képviselőket, a delegationalis ülésbe be nem eresztett. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Kivolt az?) Gróf Zichy Ferencz! Midőn én azután ez iránt írásban folyamodtam, a delegatio elnöke, a ki tán a delegatiót meg is kérdezte — bizonyosan nem tudom — azt közölte velem, hogy ő nem tudja, nem ismeri a magyar képviselőnek azon jogát, hogy a delegatio ülésén, mint hallgatóság részt vehessen. (Mozgás a szélső balon.) A képviselőház házszabályainak 127. §-a világosan, szószerint ezt mondja; ?)

Az osztályok, valamint központi és a többi bizottságok ülései, a mentelmi bizottság üléseinek kivételével, a ház tagjaira nézve nyilvánosak." Azt hiszem, t. ház, ez eléggé világos és tudom — saját szemeimmel is láttam — hogy a delegatióban régebben sok éven át olyanok is részt vettek, mint hallgatóság, a kik annak nem voltak tagjai; sőt láttam azt is, midőn a ministerelnök ur pártjával egyik esztendőben kilépett, ugyanakkor, mint hallgatóság visszajött velők és részt-