Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-297

297. országos ülés november 30-án, szombaton. 1889. 2 jg méltóztassék megengedni, hogy egyúttal a rendkívüli kiadások rovata is felolvastassék. Azután leszek bátor megjegyzéseimet előadni. Elnöki T. ház! A t. képviselő ur a rendes és rendkívüli kiadásokra nézve együttesen kívánja előadni véleményét. Minthogy ez a gyakorlatban már más alkalommal is megtörtént, azt hiszem, a t. ház beleegyezni méltóztatik, hogy a rendkívüli kiadások eb 'irányzata is felolvastassék. (Helyeslés.) Dárdai Sándor jegyző (olvassa).- G) Rendkívüli közös kiadás. 1. czím. Rendkívüli közösügyi kiadás 4,842.366. 2, czím. A Bosznia és Herczegovinában, továbbá a Lim-területén álló parancsnokságok, intézetek és csapatok 1890. évi rendkívüli szükséglete 4,370.000 frt után 1,372180 forint, együtt 6,214 546 frt. Madarász József: T. ház! A közösügyi kiadások a rendes kiadásokban 23,297.673 írttal, a rendkívüli kiadásokban pedig 6,214.546 írttal irányoztatnak elő a költségvetésben. Jól tudja a t. képviselőház, sőt tudja mindenki, hogy a minek az alapja rossz, az arra épített épületnek is rossznak kell lenni. így tehát nib a kik Magyarország önállásának és függetlenségének egyedül veszélyeztető intézményéül a közös ügyek intézményeit ismerjük, természetes, hogy az ezen intézmény fen tartására kért költségek megszavazásához, miként eddig, ugy most sem járulhatunk. (Helyeslés a szélső balon ) Élénk en emlékszem a napokban lefolyt vitatkozásokra, mindazáltal nem tartottam szükségesnek sem azon érvek ellenében, melyeket egy pár kormánypárti, sem pedig azon érvek ellenében, melyeket egy képviselőtársam a mérsékelt ellenzékről felhozott azok után, a miket én e tekintet- ; ben az általános vita után elmondottam, terjedelmesebben kiterje-szkednem ; mert azon alapállításomat, hogy az 1867: XII. t.-cz. vagyis a közösügyes kiegyezési törvény, tagadása az 1723 : L, II. Ill-nak, a melyet Deák Ferencz pragmatica sanctiónak is nevezett el; tagadása az 1790. alkotmány-biztosító törvényeknek és tagadása az 1848 iki törvények által Magyarország részére biztosítottönállóságnak és függetlenségnek —-az ez ellen felhozott érvek után is köteles vagyok teljes mértékben fentartani. Mert elismerem ugyan én azt, hogy azon érdemleges és igen becses nyilatkozat, a melyet ez alapon Hodossy Imre t. képviselőtársam tett, tűrhetőbbé s kissé kedvezőbben fogadhatóvá teheti a 67 diki kiegyezési alapot azok előtt, a kik meg vannak arról győződve, hogy ezen kiegyezés mellett is képesek Magyarország önállását, függetlenségét fentartani s azt, a mi ezen önállásból és függetlenségből hiányzik — visszaszerezni: de nem tagadhatják önök, hogy semmi "más, mint az 1867. kiegyezési törvény adta fel legelőször Magyarország állami önállásához és függetlenségéhez szerintem mulhatlanul szükséges mindazon legfőbb feltételeket, melyek a hadügy, vagyis véradó és a pénzügyek feletti kizárólagos önálló állami rendelkezéshez megkívántatnak — az egész művelt világ államai sorában. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Én ezt állítottam és állítom s ezért fölhívom önöket, mutassanak nekem az 1867. előtti időben egyetlenegy törvényt, amely a vér-és pénzadó feletti önálló kizárólagos rendelkezést a nemzettől elvette, vagy azt csak kétségbe is vonta volna; mutassanak nekem Magyarország törvénykönyveiből az 1867. előtti időből csak egyetlenegy törvényt, mely azt mondja, hogy Magyarország védelmi kötelezettséggel tartozik. A inig önök ezzel nekem adósom maradnak, addig ezen álláspontom mellett én, a ki hazánk hagyományos törvényeire hivatkoztam, joggal megállok. Csak egyre figyelmeztetem önöket, a kik hivatva érzik magukat Deák Ferencznek — megengedem — nemes felfogású, de Önbizalmatlanságból követett ez alapján azt hinni, hogy visszaszerezhetik , megszerezhetik Magyarországnak hagyományos önállóságát, függetlenségét. Olvassák meg önök figyelmesen Deák Ferencznek 1861-iki feliratait, beszédeit, nyilatkozatait s azt fogják találni, hogy ő hivatkozva az 1723-ra, melyet sanetio pragmaticának is elnevezett, azt fejezte ki, hogy Magyarország a sanetio pragmatica szerint nincsen kötelezve a védelmi kötelezettségre és hogy ezen pragmatica sanetio szerint Magyarország és a fejedelem közt van egy kétoldalú szerződés; egyrészről Magyarország az örökösödési jogot bizonyos fokokon, nem ugyanazon fokokon, a melyeken az austriai örökös tartományokban, de bizonyos fokokon elfogadja, egyúttal azonban kiköti — és ezt mondja Deák Ferencz Í861-ben felirataiban — hogy Magyarországot az austriai örökös tartományokkal semmi más viszonyba nem hozza, minthogy közös a fejedelme. Tekintsék meg önök azt az 1848-iki törvényt, a melyben véletlenül ez a sző : pragmatica sanetio szintén benne van és meg fogják találni a sajtótörvényről szóló törvényezikknek egyik szakaszában világosan kifejezve, hogy semmi más közöR viszony Magyarország és ő Felsége többi országai és tartományai között nincs, mint az, hogy közös a fejedelem. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meghiszem, miként említtetett, az önbizalmatlanság egyrészről, másrészről hazám nevezetes nagyrészének azon óhajtása, hogy talán nem érdemes már többé ellenzékinek lenni, oda vitte Deák Ferenczet, hogy 1867-ben, azon törvényekkel és azon kijelentésekkel, melyekre 1865 előtt, tehát utoljára alkotmányosan 1861-ben hivatkozott, jónak látta az ellenkezőt tenni. De ez engem sem 1865-ben, sem 1867-ben, sem — remélem — bará28*