Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-297

218 287. országos ülés novemben 30-án, szombaton. 1889. egy kis fogalma legyen azon ügyek menetéről, melyekről Ítélni akar. Horánszky Nándor: Szegedi bölcseségre nem szorultunk ! (Élénk helyeslés balról. Halljuk ! jobbról.) Gróf Tisza Lajos: Nem szóltam bele a t. képviselő ur beszédébe; különben arra sem tartom képesnek, hogy a szegedi dolgokat megítélje. (Zaj.) Azt méltóztatott mondani: minek a műszaki ellenőrzés, ha ott a művezető ? Csinálja ő ezt a dolgot! Bocsánat: először az a műszaki vezető, az az építész, ki szerződésszeruleg tartozik bizonyos munkát kivinni, az ellenőrzést nem gyakorolhatja, hanem a fölött, hogy ő csakugyan szerződésszerű leg viszi-e ki a munkát, kell pontos ellenőrzést gyakorolni. És mentül compJicáltabb valamely építkezés, annál szigorúbbnak, annál több oldalúnak, annál részletesebbnek kell annak az ellenőrzésnek lenni. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Méltóztatott felhozni, hogy ez a 450.000 frt, a mely egyébiránt az építés vezetőjének szerződésszeruleg biztosítva van, fölötte nagy összeg. Erre nézve bátor vagyok megjegyezni, hogy ne méltóztassék azt képzelni, hogy ez csak díjazás a tervért; mert az a terv, a mely benyujtatott, általános terv volt és ezen tervnek detailban való kidolgozására 8—10 emberből álló bureau kell és az egész idő folyamán át építési vezető. Méltóztatnak tudni, hogy szakismerettel biró egyének. kik ily építkezésekre detail terveket készítenek, nem szerezhetők meg nagyon olcsón és igy azon 450.000 frtból tulajdonképen csekély rész lesz az, a mely a munka szerencsés befejezése után az építés vezetőjének esetleg megmarad. Ne méltóztassék figyelmen kivül hagyni azt sem, hogy minden egyes kő külön rajzolandó, külön kiirandó, ugy a kőszállító, mint a kőfaragó számára. Ez mind óriási munka és nem is vehetem rossznéven valakinek, ki ezzel nem foglalkozik, hogy nem tud magának erről képet alkotni. (Helyeslés jobbfelöl.) De midőn egyfelől ily aprólékosságig kell menni minden egyes terv kidolgozásában, ép oly aprólékosságig kell menni mindennek felülvizsgálásánál és ellenőrzésénél. Méltóztassék például felvenni azt, hogy minden egyes kő, a melybeszállittatik, megbírálandó és csak azután vehető át és adható át a kőfaragónak. Mikor elkészült, újra megbiráltatik és csak azután helyezhető el. Méltóztassék felszámítani azt, hogy körülbelül hány kő fog ott elhelyeztetni és akkor méltóztatik majd meggyőződni a munka óriási voltáról. És épen ily épületnél — a mint már azt előttem a ministerelnök ur is mondotta — azon egypár száz vagy ezer forint, a melyet az ellenőrzésnél meg lehetne kímélni, igen erősen megboszulhatja magát. Hiszen már az építés kezdetén oly mérvű munkákkal kellett foglalkozni az egész osztálynak, a melyek különben hallatlan számokban nyilatkoztak. Az egész épület például egy közel 60.000 köbméternyi beton blockon, egy manolikon nyugszik. Ily dolgok előállítása követeli az éjjel nappali ellenőrzést és mindazok, kik, mint méltóztatott felemlíteni, feleslegesek, valóban ki voltak már merülve a felügyelet által reájuk rótt teendők miatt. Én bátor vagyok figyelmeztetni a t. házat arra, ne méltóztassék azt hinni, hogy itt a legszigorúbb ellenőrzés és másfelől a legszigorúbb takarékosság nem gyakoroltatik. Én még csak arra akarok térni, a mit örömmel constatált a t. képviselő ur, nevezetesen, hogy a végrehajtó bizottságnak jogügyi tanácsadója ezen minőségében díjazásáról lemondott. Ez az ő részérő/ igen szép, de általában nem követelhető áldozat (Helyeslés jobbfelől) s ő daczára annak, hogy azon meg nem érdemelt támadások után, melyekkel személyét itt e házban illették, lemondott a díjazásról, előbbi teendőit mégis elvégzi. Ez minden esetre igen szerény, de nagy elismerést érdemlő áldozat volt az ő részéről. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) Megengedem, hogy minden képviselőnek kötelessége képviselői teendőit díjnzás nélkül végezni, de nem hiszem, hogy bárkit is moraliter kötelezni lehetne arra, hogy más hivatásszerű dolgokat, melyek díjazással járnak, végezzen díjazás nélkül azért mert képviselő. A t. előttem szólott képviselő ur legjobban tudja, hogy egy helyes, értelmes jogügyi véleménynek mindig megvan a maga értéke, a, melyet igen jól szoktak díjazni. És hogy ezen építkezésnél igen sok olyan yiszony van, amelyben egy egészen megbízható jogügyi tanácsosnak tanácsával élni kell, ezt a magam részéről állíthatom. Beszédemet azzal végzem, hogy a t. ház méltóztassék meggyőződve lenni arról, hogy ezen építés körül a legszigorúbb takarékosságot folytatjuk. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Gróf Károlyi Gábor: Csak ugy ne járjunk, mint a szegedi rakparttal! (Helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t, házat, móltóztatik-e az állandó országház építésére előirányzott 850.000 frtnyi költséget megszavazni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem a t. ház azon tagjait, kik azt elfogadják, méltóztassék felállni. (Megtörténik.) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház többsége megszavazta a 850.000 frtot. Dárdai Sándor jegyző (olvassa).- Közösügyi kiadások. Rendes kiadások: IV. fejezet. Rendkívüli kiadások: I. fejezet, 1—2. czím. Az 1890. évre megállapított közösügyi kiadásokból a magyar korona országait illető összeg 23,297.673 frt. Madarász József: T. ház! Kérem a t. házat,