Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-296
2M. orsaágos ftlés november 29-én, pénteken. 1889. 201 körülményben rejlik annak valódi indoka. Talán többet politizálnak ott, mint dolgoznak. (Derültség a jobboldalon. Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) De utalok a zárszámadásokra, azok a mellett tesznek tanúságot, hogy igenis a végrehajtási kiadások nem növekednek, hanem apadóban vannak, daczára annak, hogy épen, mint hangsúlyozták, sokkal fokozottabb és nagyobb terheket kell most ugyanazon erővel beszednünk és behajtanunk, mint ez előtt. (Halljuk! Sálijuk!) S igy a végrehajtási költségeknek egy bizonyos emelkedését, a jövedelmek emelkedéséve] arányban álló növekedését természetesnek kellene találni. Különben, hogy minő jelenségekből ítélik meg, hogy könynyebben viseljük-e, vagy nem a terheket, e tekintetben csak Kapotsfy képviselő úrra vagyok bátor utalni, a ki azt mondja, hogy ha csakugyan könynyebben viseljük ezeket a terheket, miért nem hozza be akkor a kormány a progressiv adót különösen a vadászati adónál és a bélyegilletéknél ? Már engedelmet kérek, t. képviselő ur, de nem mutathat nekem országot, a hol a vadászati adót progressiv alapra fektették, (ügy van! jobbfelöl) nem mutathat nekem országot, a hol valaha sző lett volna a bélyegilletéknek progressiv alapra való fektetéséről, (Derültség jobb felől) mert épen az ellenkezőt látjuk igen előrehaladott országokban, (Ellenmondás balfelöl) megjegyzem azonban, hogy nem az örökösödési adóról szólok, mert erre igen is van példa, hanem a bélyegilletékről, mert erről méltóztatott szólni. Olay Lajos: Zóna sem volt! Wekerle Sándor pénzügyminister: Azt igenis mi kezdtük és én azt hiszem, hogy majd az eredmény kimutatja, hogy helyes volt-e ez vagy helytelen? Én azt hiszem, hogy az eredmény a helyességet fogja igazolni. (Nyugtalanság s felkiáltások a szélső baloldalon. (Ezt mondjuk mi is!) A bélyegeknél azonban a progressivitásra súlyt helyezni, méltóztassék elhinni, ellenkezik magának a szolgáltatásnak a természetével, mert annak a jogalapját az állam bizonyos tevékenységének megfizetése képezi, (ügy van! jobbfelöl) a mely tevékenység egyforma, akár kis, akár nagy dolgokról van szó. (Helyeslés több oldalról.) És ezért mit tapasztalunk? Azt. hogy az igen kedvező situatióban levő államokban, mint például Angliában igen kis tételeknél aránytalanul nagy az a bélyeg, míg növekedő nagy tételeknél igen kicsiny, hogy tehát nem progressivitásról, hanem épen ellenkezőleg a kisebb tételeket nagyobb összegekben terhelő szolgáltatásról van szó. (Ügy van! jobb felöl.) Természetes aztán, t. ház, ha valaki annyira megy, mint Wittmann képviselő ur ment, hogy abból, hogy egy — nem tudom hány holdas — birtok adóját 100 forintról 300 forintra emelték, az általános emelkedést akarja kimutatni, holott ugyanazon számadatokból következtetve, a KÉPTH. NAPLÓ 1887—92. XIV. KÖTET. melyeket az ellenzék t. szónokai felhoztak, mikor a 64 milliós közteher-emelkedést hozták szóba, csak 30—33°/©-os, nem pedig 200%-os emelkedésről lehet szó; mondom, ha valaki az ily teherfokozásról és egyes, talán saját tevékenységének, saját összeköttetéseinek körében előforduló sporadicus esetből itéli meg a közállapotot s ha ehhez hozzá teszi még azt is, hogy a mai igények, a hol legalább 100 forint kell egy becsületes kabátra, milyen nehezen elviselhetővé teszik a közterheket : akkor aztán elhiszem, t. képviselő ur, hogy arra a következtetésre jut, hogy a közterhek csakugyan elviselheti ének, de különben higyje el nekem a t. képviselő ur, hogy aligha nem az a 100 forintos kabát elviselhetetlen, nem pedig a közteher. (Derültség jobbfelöl.) Á t. képviselő urak: és pedig Mocsáry képviselő ur, később Szalay Károly képviselő ur is a regale-megváltást is szóba hozták. Mocsáry képviselő ur kifogásolja a pénzügyi közegeknek a regale kártalanítás megállapításánál követett szőrszálhasogató nehézkes eljárását. Én, t. képviselőház, tudnék utalni arra, hogy az azon tárgyalásoknál felmerülő kifogások, a melyek országszerte folyamatba tétettek és sok megyében már befejeztettek sremélni merem, a jövő év első negyedében véglegesen be is fejeztetnek, nem azt igazolják, hogy itt a jognak méltánytalan csűréscsavarásról van szó, hanem azt, hogy a mit csakis egy administraüv hatóság vehet tekintetbe, magának a törvénynek szoros jogi határozmányaitól is eltérőleg, talán azon túlmenően a méltányossági követelmények sehol nem hagyatnak figyelmen kivül. (ügy van! jobbfelöl.) De azután azt az egyet engedje meg nekem a t. képviselő ur, hogy ott, a hol ezen méltányossági momentumok alkalmazásának van helye, talán nem az a helyes eljárás, hogy az alsó közegek bízassanak meg ezen méltányossági eljárásnak mindjárt az első fórumon való alkalmazásával, hanem az, hogy—bármenynyire megbízhatóknak tartsam is ezeket a közegeket, miután én mindannyinak az itélő tehetségével, felfogásával számolni nem tudok, az állam érdekeinek megóvása végett ezen méltányossági tekintetek csak az utolsó, vagy pedig a felsőbb fórumban vétessenek figyelembe. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És e tekintetben biztosíthatom a t. képviselő urat és a t. házat, hogy a méltányossági tekintetek elől elzárkózni nem fogok és ott, hol a törvény nemcsak kötelességemmé teszi, hanem módot is nyújt arra, hogy a valódi tényleges jövedelemnek megfelelőleg a méltányossági igényeket kielégítsem, (Élénk helyeslés) minden tartózkodás nélkül, még pedig tekintet nélkül arra. a mit a t. képviselő ur közbekevert, hogy ott vagy másutt, vagy egészben mit fog eredményezni az italmérési jövedék, ezen méltányossági igényeket ki fogom, elégíteni. (Zajos helyeslés.) 26
