Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-296
202 296. országos ülés november 29-én, pénteken. 1889. De arról is legyen meggyőződve a t. ház ós a t. képviselő ur, hogy ott, a hol meggyőződésem szerint ilyen méltányossági körülmények fenn nem forognak, ott, a hol akár álfelfogásból, akár — a mit nem akarok senkiről sem feltételezni, de a hol annyi emberrel van dolog, előfordulhat tán az az eset — hogy saját egyéni érdekeiket a kincstár rovására nem jogos úton is érvényesíteni akarják ; ha — mondom —• arró) győződöm meg, hogy a követelt kárpótlás nem felel meg a valódi, tényleges viszonyoknak, a méltányossági körülmények sincsenek indokolva s túlmennek azon a határon, melyet nekem a törvény szerint meg kell tartanom : méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy semmiféle külbefolyásoknak, semmiféle pressiónak helyt nem engedek, hanem minden körülmények között legjobb meggyőződésemet fogom érvényesíteni. (Zajos helyeslés.) A t. képviselő ur még azt is érintette beszédének folyamán, hogy az italmérési jövedékből sokkal nagyobb lesz a jövedelem az előirányzott 12 milliónál és igy ez is indokul szolgálhat arra. hogy ne szűk marokkal mérjük a kárpótlási öszszeget. Engedje meg a t. képviselő ur, de egyik párt-barátja és elvtársa, Szalay Károly képviselő ur volt az, a ki ép &z ellenkező argumentumot szolgáltatta. Azt hangoztatta ugyanis, hogy a törvény eredeti határozmányától eltérőleg miért érvényesítem ón a kizárólagos jogot oly kiterjedt mérvben, holott az, mikor a törvény alkottatott, csak mintegy kivételes intézkedés, mintegy kivételes jog adatott meg a kormánynak? Hát igaz, t. képviselőház — ezt kötelességem teljes őszinteséggel bevallani— a kizárólagos jog nem ugy volt czélba véve, hogy az általánosan alkalmaztassák, hanem az volt czélba véve, hogy a kizárólagos jog alapján értékesítsük az italmérési jövedéket ott és akkor, a hol a törvénynek azt a tulajdonképeni intentióját: hogy ezentúl a kizárólagos jog, a monopólium megszűnjék és helyébe egy általános, egy egyforma teherszolgáltatás lépjen az italmérési adó alapján, bármely körülmények között azonnal életbeléptetni nem lehet. Eredetileg egy három évi cyclust vettünk fel azt mondván, hogy ez elégséges lesz, hogy az italmérési adó a kizárólagos jog helyébe az egész országban érvénybe lépjen. Én ma sem teszek le, t. ház, azon reményről, hogy ezen három év talán elégséges lesz, hogy a törvény által contemplált végleges állapotot életbeléptessük; de kénytelen vagyok beismerni, hogy a törvény első végrehajtása alkalmával, talán különösen azon oknál fogva, hogy más körülmények miatta pénzügyi administratióra vonatkozó törvényt s ezzel együtt az italmérési adót is csak igen későn tudtuk életbeléptetni és igy igen kevés idő maradt annak végrehajtására, e kizárólagos jogosultság alapján való gyakorlást sokkal tágabb éa szélesebb körben vagyunk kény telének életbeléptetni, mint eredetileg gondoltuk. Kénytelen vagyok azt is elismerni, hogy minden törekvésem daczára oly ellenszenvvel és oly merev ragaszkodással találkozom a régi állapothoz, hogy ez eljárásomat sokszorosan megnehezíti. De azután, midőn a felelősségről van szó, t. ház, engedjék meg, hogy ott ne a tényleges állapotot vegyem zsinórmértékül, hanem azt mondjam, hogy a szerint méltóztassék a helyes eljárás criteriumát megvonni: vájjon a kormány megtett-e a rendelkezésére álló eszközökkel mindent a tekintetben, hogy e kivételes állapot ne létesíttessék, hanem, hogy az ital mérési adó, az új állapot véglegesen életbeléptettessék. És itt el merem mondani, hogy még a fiscalis érdekek jelentékeny feláldozásával, igen jelentékeny, ezrekre menő különbözetekre nem voltam tekintettel, hanem valahányszor tárgyaltam, mindig azt mondtam, hogy az italmérési jövedék hasznosítását sokkal olcsóbban adom az új állapot szerint, mintha a kizárólagos állapot tartatik fenn. Legyen elég megjegyeznem ezt annak bebizonyítására, hogy az előirányzott 12 millió forintot nem oly könnyű valóban bevenni, mint azt a t. képviselő ur hiszi és hogy bár bekövetkeznék az, a mit ő hisz, hogy egy jelentékeny jövedelmi többlet fog előállani; de attól tartok, hogy ha az előirányzott 12 milliónál több is fog befolyni — minthogy itt nem a kivetésre, hanem a befolyásra kell tekintettel lenni —- annyit mindenesetre mondhatok, hogy a többlet nem lesz oly jelentékeny. Ebből azon következtetést akarom levonni, hogy köztem és Mocsáry képviselő ur közt — bármennyire kifogásolta is azt, hogy e költségvetés rózsás alapokra van fektetve, hogy az előirányzott jövedelmek nem fognak befolyni és hogy azért kétszeres óvatosságra van szükség — tulajdonkép még számtani tekintetben sincs differentia. Én azt mondom: hogy az italmérési jövedékből nem fog annyi befolyni, de több az egyenesadóból, ő azt mondja : az egyenesadóból nem fog annyi befolyni, de több az italmérési jövedékből. Ha ez számtanilag áll, honnan veszi a t. képviselő ur a jogosultságot azon következtetés levonására, hogy oly nagy hiány fog nézete szerint a bevételekben előállani? Azt hiszem, t. képviselő ur, hogy ezen bevételek egészükben ugy fognak érvényesülni, mint elő vannak irányozva; de a mint ugyanazon álláspontot vagyok kénytelen elfoglalni, mint esposém előadásakor és többször, midőn e házbaa és a bizottságban felszólaltam, hogy azért, mert ily eredményeket értünk el, mindent meg kell tennünk a tekintetben, hogy túlköltekezések, anyagi erőnkkel arányban nem álló szükségletek föl ne merüljenek és hogy azon kérdések is, a melyeket — bármikép gondolkozzunk is a jövedelmekről — okvetlenül meg kell oldani, szintén arányban álljanak anyagi erőnkkel és bár igényeinknek megfelelően, de a
