Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-296
198 29ö> or «"äg08 Ölés aovei mivel én itt a házszabályokat képviselem, ha elő fordult az az eset, hogy a házszabályok által kényszerítve egyik vagy másik képviselő urat rendre utasítottam, ezt ne méltóztassék másnak, mint a saját elhatározásomnak tekinteni. (Általános élénk éljenzés.) Báró Kaas Ivor : Az igen t. elnök urnak hozzám intézett szavaira röviden azt válaszolom, (Nagy zaj. Felkiáltások jobbfelöl: Az elnökkel nem szabad polemisálni! Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Szavait akarja megmagyarázni!) hogy meglévén győződve igazságosságáról. (Zaj.) Kötelesésgemnek tartom . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nem szólhat! Nincs joga szólani! Fellíáltások balfelöl: Halljuk! Halljuk!) Szavaimat jogom van helyreigazítani. (Halljuk!) Kötelességemnek tartom és kötelességemnek fogom tartani mindig az elnöki tekintély előtt meghajolni; egyszersmind kijelentem azt, hogy azon szavam, mely szerint az erőszak a ministeri székből az elnöki székbe szándékoltatik áttétetni, nem a t. elnök úrra vonatkozott és hogy személye iránt a legteljesebb bizalommal viseltetem. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Elnök: Helfy képviselő ur betegsége miatt jelen nem lehetvén, zárszó jogával nem élhet, helyette Irányi Dániel képviselő ur kivan szólani. Az ülést most 5 perezre felfüggesztem. (Szikiét után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, ;iz ülést folytatjuk. Irányi Dániel képviselő urnak van zárszava, méltóztassanak azt meghallgatni. (Zaj jobbfelöl. Halljuk! Halljuk! szélső balfelöl.) Irányi Dániel: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt beszédem tulajdonképeni tárgyával foglalkoznám, szükségesnek látom, hogy a t. előadó urnak egy mondására tegyek megjegyzést. (Halljuk! Halljuk!) Arra, a melyben a t. előadó ur a parlamentarismusnak meghatározását adta, azt mondván, hogy a parlamentarismus — ha jól hallottam — két elemből áll: az egyik az, hogy a többség kormányoz, a másik pedig, hogy ezen többség jelöli ki azon férfiút, a ki az ügyek élére ő Felsége a király, illetőleg az államfő által állíttatik. (Halljuk! Halljuk!) Ez tagadhatatlanul a parlamentarismusnak külalakja, héja, hüvelye, de lényege korántsem az. A parlamentarizmusnak lényege szerintem abban áll, hogy a parlamenti többséget a nemzet többsége képezze, (Élénk helyeslés a szélső balon) a nélkül a parlamentarizmus csak külalakja a képviseleti alkotmányosságnak, de nélkülözi annak lényeges kellékeit. Már pedig, ha ezen elvet alkalmazzuk a mi viszonyainkra, fájdalom, azt kell constatálni, (Halljuk! Halljuk!) hogy a mi választásaink következtében, a melyek vesztegetések (Élénk helyeslés a ssélsö bálon) és egyéb visszaér 29-én. pénteken. 1889. élések közepette folynak, (Igaz! Ügy van! szélső balfelöl) a parlamenti többség nem képviseli, nem tolmácsolja a nemzet többségének akaratát (Élénk hí lyeslés a szélső baloldalon. Egy hang: Régi dolog.') és hogy önök, ezen, senki által nem tagadott állapoton változtatni nem akarnak, bizonyítja azon körülmény, hogy a mi ismételve előadott kéréseinket, miszerint e visszaélések megszüntettessenek, indítványainkat, melyek e visszaélések megszüntetésére az alkalmas módokat magukban foglalták, állandóan visszautasítják, (ügy van! a szélső baloldalon.) Ennélfogva, bocsánatot kérek a t. háztól, bocsánatot a t. előadó úrtól, én ez úttal is, valamint máskor kijelentettem,kénytelen vagyok kimondani, hogy a jelenlegi többséget a nemzet valódi akarata kifejezőjének nem tekintem. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj és mozgás jobbfelöl.) Jókai Mór: Ez nem helyes! (ügy van! jobbfelöl ! Mozgás a baloldalon.) Gulácsy Gyula: Tessék a népet megkérdezni. (Nagy zaj.) Jókai Mór: Ez nem igaz. (Nagy zaj.) Ez rágalom. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Tessék megkérdezni a népet!) Almásy Sándor: Hát Egerben nem erőszakoskodtunk? (Nagy zaj a baloldalon.) Szederkényi Nándor: Szomorú emlék van oit. (Nagy zaj.) Almásy Sándor: De meg is bukott, (Szűnni nem akaró zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, hogy a szónokot meghallgatni méltóztassanak. (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: T. ház! Midőne rövid megjegyzés után határozati javaslatom támogatására a zárszó jogával élek, nem fogom czáfolgatni a t. ministerelnök ur azon állítását, mely szerint az 1879 : L. törvényezikk, mely azokat, a kik 10 éven át távol voltak, az állampolgári jogtól megfosztja, helyes és jogos, nem fogom pedig czáfolni azért, mert azt ugy hiszem, már első beszédemben a maga kellő értékére leszállítottam. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Csupán csak azon ellenvetést kell megbírálnom, mely szerint az 1847/48-iki országgyűlés azon javaslatban, melyet a honosság iránt készített, a 10 évi távollétet a honosság elvesztésének okai közé számította. Csakhogy azon szabadelvű férfiak, kik az 1847/8-iki országgyűlést vezették, bizonyosan nem gondoltak azon szerencsétlenekre, kiket a nyomor, az inség kényszerít, hogy az Atlanti Óceánon túl keressenek kenyeret. Hiszen 48 előtt kivándorlás nem — ellenkezőleg beköltözés folyt. (Ugy van! a szélső balon.) Valamint nem lebeghetett szemök előtt azon hazafiak sorsa sem, kiket a haza iránti szeretetök következtében törvénytelen és idegen bíróságok
