Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-296
1 96 29e * országos ülés november 2Ö-én, pénteken. 1889. nem is tanulja meg itt. (Hosszantartó zajos helyeslés es éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Kaas Ivor báró képviselő ur kivan személyes megtámadtatás czímén szólani. B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk, Halljuk !) Igen fontos személyes kérdésben kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Igen komoly dologra vagyok kénytelen válaszolni. ÄZ előadó ur ellenem való polémiája kezdetén a dolgoknak könnyebb oldalát emlegette és erre csak röviden reflectálok. Igaz, bevallom bűnömet, hogy itt e 'házban én egyike vagyok a legizgékonyabb — gondolom ezen szót használta — képviselőknek. (Derültség. Halljuk.' Halljuk! hal felől.) És én ezt nem temperatumomnak tulajdonítom, a mely sokkal nyugodtabb. (Derültség jobhfelől) hanem politikai, viselkedésemnek ezt a zsinór mértékét találtam jónak választani. (Helyeslés bah felöl.) Hogy miért, nem tartoznám épen indokolni, de hiszen könnyen indokolom egész életemmel; mert az előadó ur téved, ha csak a íüsióra megy vissza; visszamehetne régebbi időre, ő emlékezhetik még a „Reform" hirlap idejére; én már 20 esztendő óta állok harczban a ministerelnök ur politikájával, már akkor harezoltam vele és pedig meglehetős erősen, mikor ő még az ellenzéken volt és harezoltam azután, mikor ő a kormányra jutott és harezoltam — kivéve a fusiónak hat első hónapját, a mézes heteket, (Derültség balfelöl) a meddig a programmesere nem történt — ezen kis időt kivéve, folytonosan, oly következetességgel, melyhez hasonló következetesség, azt hiszem, e házban kevés van; és hozzátehetem még azt is, hogy kár czoltam, nem néha-néha egy-egy beszéddé], hanem minden áldott nap, a vasárnapot sem véve ki (Élénk derültség és tetszés balfelöl) és, ha szabad magamat egy nagy történelmi alakhoz hasonlítani (Egy hang jobbfelől: Oh/j mint Kinizsi Pál, két kézzel, mind a két kezemben forgatva az aezélt. (Éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Ilyen múlt után tehát, t. előadó ur, természetesnek fogja találni, hogy ha elérkezettnek és közeinek látom azon időt, mikor ezélját érhetem, politikai czélját annak, hogy megbuktassak egy általam hibásnak tartott politikát és egy mások által is közveszélyesnek vallott politikust; hogy azon pillanat közelségében némileg- az öröm vesz rajtam erőt (Derültség balfelöl) és én vígan harezolok tovább. (Élénk derültség balfelol.) De hát, t. előadó ur, a dolognak egy komolyabb oldala is van és ez azon bizonyos parlamentarismus, azon alkotmányosság, a mely közös alapja mindnyájunknak, a mely egyedüli alapja ezen haza függetlenségének és szabadságának, a melyen kivül más alap nincs. Ezen alkotmányosságot, engedje meg és higyje el, én is szeretem — nem tagadom, hogy önök is szeretik — és gondolom, hivatkozhatom arra, hogy önzetlenül. (Helyeilés a bal- és szélsőbalon.) En a parlamentarismust nagy veszélyben látom és ezen veszély által indíttatva, állítottam fel azokat az eshetőségeket, a melyek keletkezhetnek, ha önök az alkotmányosságot, a parlamentarismust absolutismusra változtatják. (Igaz ! Ugy van ! a szélső balon. Ellenmondás a jobboldalon.) Mert azzal a parlamentaris absolutismussal, melyet önök gyakorolnak, megrontják a valóságos alkotmányos szellemet, itt e házon belül önök a tárgyalásnak elfajulását okozzák (Zajos ellenmondások jobbról) — szintén, nem egyedül — és a mi még ennél is fontosabb, megingatják a népben a hitet és ragaszkodást ezen alkotmányosság iránt, a melytől a nép nem nyeri avart jótéteményeket és szabadságot, hanem látja és tapasztalja a folytonos eröszakot (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen alkotmányosságra való féltékenység dietálta nekem azon eshetőségeket, melyek beállanak akkor, ha önök a személyes uralom, ezen párturalom, ezen pártabsolutismus fentartásához tovább is ragaszkodnak, sőt ezen irányban viszik tovább politikájukat, melyben nincs megállapodás az önök számára. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És hogy én nem tévedtem, abban a tegnapi nap eseményei nagyon megerősíthetnek engemet, mert én előre megmondottam, hogy önöknek nem marad más hátra, mint a ministerelnöki székből az erőszakot felültetni a ház elnöki székébe. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Es hogy ennek aztán mi lesz a fejleménye, nem ismétlem a mondottakat, csak azt ismétlem, hogy minden absolutismus, kivétel nélkül vagy forradalomra, vagy merényletre vezet, mert ez az absolutismus által kifejtett terrorismus természetes, logicai és históriai visszahatása és következése. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Még egy szót. (Halljuk! Halljuk.') Igaza volt az előadó urnak, hogy én komolyan értettem némely dolgot, mert nem szoktam hasból beszélni. Es midőn én azt a kifogásolt szót „merénylet" kimondtam, bennem egy emlék szólalt meg. Én. hivatkozva lelkem teljes tisztaságára s elvárom, hogy a t. ház szavaiinnak utolsó betűig higyjen; és tartozom kijelenteni azt, hogy tudomásom van róla, miszerint a véderő-vita alatt igenis szándékoltatott a ministerelnök ur személye ellen merénylet elkövettetni, (Halljuk! Halljuk !) a melyben senkinek e ház tagjai közül a legkisebb része sem volt . . . Polónyi Géza: Sőt mi akadályoztuk meg! B. Kaas Ivor: Amely merénylet lerakta a dinamitot és lerakta annak vezetékét saját elhatározásából és hogy ezen merénylet meggátoltatott, hogy a ministerelnök élete megkíméltetett és a magyar parlamentarismus és a magyar nemzet méltósága, jó hírneve a világ előtt be nem mocskoltatott — az nem a rendőrség érdeme, hanem oly férfiúé — nem az enyém — a ki megtudván
