Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. országos ülés november 20 án, szerdán. 1889. 13 tartottam volna — vagy ha a pénzügyi politikának meg lett volna az az öntudatossága, hogy az államháztartás rendezésének érdekében a direct és indirect adóknak oly fokozásához nyúljon, a mi az egyensúlyt helyre állítsa, mi lett volna az az eredmény, a mit megkíméltünk volna ? Hiszen azóta, tudjuk, hogy csak járadékadó-tartozásunk a kisebb tárcza-adósságokkal az ezer milliót meghaladja. Megengedem, hogy adósságaink akkor is szaporodtak volna, de azzal az összeggel, a melynek egy jórészét az árfolyam-veszteségek vették igénybe, bizonyára nem szaporodtak volna. Az adók is emelkedtek volna, megengedem, de ha például Széll Kálmán ur volt ministersége alatt — a mikor az előadó ur szerint is — 20 millió körül volt a deficit, ha — mondom — akkor a direct és indirect adókat ezen összeggel felemeltük volna és az egyensúlyt helyreállítjuk, nem vesztettük volna el azon éveket, a melyek alatt ezen jövedelmi források kihasználhatók lettek volna. Vájjon ez esetben direct és indirect adóink emelkedtek volna-e azon minimalis 60 millióval, melyre Helfi t. képviselő ur a múlt alkalommal hivatkozott és a mely az összeg tekintetében megtámadhatatlan ? És vájjon községi adóink, melyek az állami adóknak nyomában járnak, de a melyekre senki sem gondol, csak akkor, mikor az adót fizetni kell, a mely községi adóknak emelkedését, ha az e tekintetbeni adatokat figyelembe veszem, 20—25 millióra kell tenni, talán ily mértékben emelkedtek volna? Azután az államjavakat, melyek eladási eszméjének én is mindig barátj i voltam és a mely ingó és ingatlanokban körülbelül 80 millióra tehető, talán hasznosabb czélokra fordíthattuk volna, mint államháztartási czélokra. Ezeken felül a reformok évenként mindig szomjazták a pénzügyi áldozatokat, de azoktól ezeket megtagadtuk, megtagadtuk épen azon könnyelmű pénzügyi politica következtében, a melynek áldozatául kellett meghoznunk azon súlyos terheket, a melyeket csak a t. kormány tagad, de a melyek hogy terhek, azt átérzi és átérti e hazának minden polgára, mert azok alatt valóban roskad és nyög. (Éélnk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azután, t. képviselőház, hogy csak kisebb dolgokat említsek fel, itt van Szeged elpusztulásának a kérdése. (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Bakpart! Halljuk 1 Halljuk!) Hogy Szeged reconstructiója tetemes összeget vett igénybe, azt bizonyára nem fogja tagadni senki; de ha figyelembe veszi valaki, t. képviselőház, azt, hogy az a város, a catastrophát megelőző esztendőben is élet-halál közt küzdött, hogy önmagát fentarthassa s akkor engedett a t. kormány egy vagy két évet is elrepülni Szeged feje fölött, látva azon veszélyt, a mely ott állandóan fenyeget: vájjon, t. képviselőház, felmenthetjük-e itt a t. ministerelnök urat azon könnyelműség vádja alól, hogy administrativ úton nem tette meg azon intézkedéseket, melyeket nemcsak azért kellett volna megtenni, hogy az által egy nagyobb pénzügyi megierheltetést kikerüljünk, hanem melyeket meg kellett volna tenni az administratio jósága és helyessége érdekében. Vagy az a 22 milliós túlkiadás fedezése olyan dicsőség, t. képviselőház ? Vagy teszem, az állami pénztári készleteknek ismételt elköltése, vagy a bizonyos czélokra megszavazott összegek felhasználása, mind oly dicsőségek, :t melyek a t. kormány pénzügyi politikáját megilletik? Ezek járnak nyomában, t. ház, az egyensúlynak, ezekre kell gondolni, midőn valakinek az egyensiíly szeme előtt lebeg és akkor azután igazságosabban megmérhetjük azon pénzügyi politica dicsőségét, jóságát és helyességét, a melyet most a t. kormány sajtóban és sajtón kivül széles ez országban magának vindikál, de melyeket az ország a t. kormánynak, azon kormánynak, melynek élén a ministerelnök ur áll, megbocsátani soha nem fog. (Igaz! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezek azon szempontok, t. ház, melyek engem pénzügyi politikai okoknál fogva is arra birnak, hogy a költségelőirányzatot azon cabinetnek, melynek élén a t. ministerelnök ur áll, meg ne szavazzam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De ha már az államháztartásban az egyensúly a t. kormány szerint helyreállott, — szerintem csak a helyreállás útján van — nem kevésbé kötelességünk politikai téren is megtisztítani a közéletet azon személyes uralomtól (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és annak kinövésétől, a mely az országra annyi bajt és szerencsétlenséget hozott. E nélkül, t. ház, felfogásom szerint sem a politikai élet nyugalma, sem annak biztonsága, sem erkölcsi tekintélye vissza nem térhet. (ügy van! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. ministerelnök ur 15 esztendeje uralkodik Magyarország felett — mert másnak az ő kormányzatát nem tekinthetem. — Uralkodásának mindjárt első évében arról győzött meg bennünket, hogy nála az államférfiúi felfogás — mondhatnám talán, hivatás — azon alkotó erő és azon nemesebb ambitio, a mely a nemzeti politica előbbrevitelének gondolatához, eszméjéhez és tetteihez simul, sőt bátran mondhatom — mert adatokra is hivatkozhatom — a politikai erő megbízhatósága is teljesen hiányzik. (Elénk helyeslés balés szélső balfelől.) Nem állíthatja, t. ház, senki, mert én egyénileg speciális helyzetben vagyok és talán arra joggal is hivatkozhatom, hogy mi, a kik a fusio után a ministerelnök ur politikájához csatlakoztunk s a kik azon hitben voltunk, hogy azon erő, a mely a kiegyezésben rejlik, politikailag ép ugy, mint