Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

14 288. országos ülés november 20-án, szerdán. 1889. gazdaságilag, nemcsak teljes szellemében feiitartható, de sőt még ki is használható; kihasználható természetesen odáig és azon határig, a meddig azt a kiegyezés megengedhetővé teszi, például gazdasági téren — mondom — mi nem őszintén csatlakoztunk a t. ministerelnök úrhoz és nem azon feltevésben, hogy őt a közjóra irányuló törekvéseiben tőlünk kitelhetőleg támogassuk. Nem is lehetett volna, t. képviselőház, más indokunk. Hiszen mi sem lett volna könnyebb, mint nekünk is levetkőzni önérzetünket, megfeledkezni kötelességünkről és csatlakozni azon politikához, a melynek kihasználásában és kizsákmányolásában a mini-terelnök ur éveken keresztül egy egészen új rendszert, áj iskolát alapított. (Ugy van! balfelöl.) A ministerelnök ur azonban minden áron uralkodni akart (Ugy van! balfelől) s mert erényből élni nem tudott, egyszerűen a romlottság eszközeihez folyamodott. (Ugy van! balfelől.) Egymás után vitte be intézménycinkbe az erőszakot, a végrehajtásba pedig az üldözést. (Ugy van! balfelől.) Jutalom vagy bosszú, megadás vagy üldözés, hivatal vagy mellőzés, ezek voltak a ministerelnök ur eszközei (Ugy van! balfelől) s ezeknek segélyével — hogy a t. ministerelnök ur politikáját megillető kalmár-szót használjam — megalkotott egy oly politikai ringet, (Ugy van! Derültség a baloldalon) melyből vele szemben mindaddig, míg a kormányzati irány és kormányzati szellem meg nem változik — s ennek megváltoztatása érdekében minden el kell követnünk — kibontakozni teljesen lehetetlen. (Ugy van! balfelöl) S ha a ministerelnök ur azon nagy hatalmat, melyet igy drága áron szerzett meg s a melyet — mondhatnám — a parlamenti morál romjain épített fel, arra használta volna, hogy hazáját valamely téren előre vigye, talán meg lehetne neki bocsátani; de a ministerelnök ur múltja és jelene egyiránt arra kötelez bennünket, hogy mi őt és az ő eljárását, mint politikailag közveszélyest, (Derültség balfelöl. Mozgás jobbfelöl) kérlelhetetlen szigorral bíráljuk 8 tőle az országot, ha lehet, megszabadítsuk, (Helyeslés balfelöl.) Jól tudom, t. képviselőház, el voltam rá készülve, hogy ezen felfogásom és ezen kijelentésem, különösen a t. ministerelnök urnak közvetlen politikai barátai részéről valami nagyon kedyezően fogadtatni nem fog (Derültség balfelől), de t. képviselőház, érzem azt is, hogy az igazság minden objective gondolkozó s a tényeket megbíráló ember szemében az én részemen fog állani. Nem szándékozom, t. képviselőház, a multakkal részletesebben és behatóbban foglalkozni. Megtettük azt az egyes concrét esetek felmerülése alkalmával itt e házban s valamint nem lankadtunk kötelességeink teljesítésében eddig, ugy nem fogunk lankadni ezután sem; de én mindazoknak, a kik hajlandók a t, ministerelnök urnak bizonyos érdemeket tulajdonítani talán j'oggal és igazságosan tehetem fel azt a kérdést, mondja meg hát, hogy mi az, a mit 15 évi kormányzata alatt nyújtott az országnak? (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon. Gorruptiót! Halljuk! Halljuk!) Az ország terhei nem növekedtek? Az ország közvagyona nem apadt? Az ország adósságai nem emelkedtek? Ezek tények, t. ministerelnök ur, ezeket tagadni nem lehet. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát a közgazdasági helyzet relatíve nem zsugorodott össze? Tisza Kálmán ministerelnök: Nem bizony ! r Horánszky Nándor: Óhajtom, hogy megczáfolj on a minister ur, de nem puszta állításokkal, hanem tényekre alapítsa czáfolatát. Hát a társadalmi viszonyoknak bizonyos ziláltságával nem találkozunk? Lehet ezelőtt bárkinek is szemet hunyni, mert bár én nem kívánom, hogy ezeket fejtegesse itt valaki, de el nem hihetem, hogy bárki is ne lássa azt, hogy Magyarország társadalmi életében oly dissonantiák vannak, a melyek igazán sajnálatosak és a melyek előtt szemet hunyni egy kormányféríiúnak nem szabad, a ki pedig ezt teszi, azt én legalább is nagyon rövidlátónak kell hogy tartsam. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Hát az sem tény, hogy a parlamentarismus ezen 15 év alatt hanyatlott? Hiszen ha parificálni méltóztatik azt a ministerelnök ur kormányzatát a megelőző parlamentarismussal, a melyben volt még önérzet, bátorság ós akaraterő, volt férfias jellem, mikor a nyilt és becsületes szó nem találkozott mosolylyal (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) és a mikor megvolt az érzék a közjó és a hazai érdekek iránt, a melyek azonban ma rideg megvetéssel, nevetéssel vagy mosolylyal találkoznak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A politikai hitehagyottság, a politikai vándorlás, az administratiónak corrupt volta és az az erőszak, mely áthat államéletünk minden ágazatába, létezett abban az időben? Vagy hol vannak a reformok,melyeket kormányzata alatt létesített? Hiszen az igazságügyminister ur nagyon élénken fejezte ki, hogy a reformok hogy várnak reánk, mennyire szükségli és igényli az ország azokat a reformokat, melyek szüneteltek és stagnáltak, hogy ne is beszéljék visszaélésekről. (Élénk helyeslés a bal- és széslő baloldalon.) Hol van, t. ház, az administratiónak igazságossága, egyenletessége és tisztasága, melyet csak nem rég ugy ostorozott a t. kabinetnek egyik tagja, nem nyíltan természetesen, mert magam is lehetetlennek tartom, hogy ha valaki egy cabinetbe belép, az ellen nyilt támadást intézzen, de annak a beszédnek, melyet Pozsonyban a t. igazságügyminister ur tartott, minden szava, betűje kiáltó és tiltakozó hang azon kormányrendszer ellen, a melyet a t. ministerelnök ur 15 év óte követett.