Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

" \ 78 ^' országos ftlés nevembe nem tisztességes, nem igaz eszközökkel jött létre, tehát mi hasonlókat alkalmazunk ellene. (Zaj és ellenmondás a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk.') Avval sem akarok foglalkozni, hogy mire vezet az, ha azt mondjuk: tartsunk egy kegyeletes ideát reservában, hogy válságos időben menedéke legyen ott a nemzeti érzületnek; (Mozgás a szélső baloldalon. Tetszés a jobboldalon) mert ez a distinctio, t. ház, a szeget szeggel elvének alkalmazása a politikai élet terén, vezethet feltételes hazafiságra, feltételes loyalitásra (ügy van! ügy van! a jobboldalon) és feltételes parlamentarismusra, (Hosszan tartó zajos helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Nagy mozgás a [szélső baloldalon) hogy ha e dolgok ugy értelmeztetnek, a mint a t. képviselő ur mondja, (Zaj. Halljuk]! Halljuk!) de akkor engedjék meg, annak épen ugy kárát fogja vallani az igazi parlamentarismus, mint az igazi loyalitás, az igazi hazafiasság. (Élénk helyeslés jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) De mondom, t. ház, igen röviden leszek bátor szólni. Olay Lajos: Csak Tiszát ne védje! (Nagy nyugtalanság a jobboldalon.) Wekerle Sándor pénziigyminister: Megint Tiszát méltóztatnak említeni. Én már rég kinyilvánítottam, hogy feleslegesnek tartom újból és újból a felhozott állításoknak nemcsak messze túlzott voltát, hanem igen sok tekintetben teljes alaptalanságát is itt felemlíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen ha azokkal foglalkoznám, mindjárt kimutathatnám, hogy az a választási törvény, melyről a t. képviselő ur említette, hogy arra vezetett, hogy a papok és tisztviselők száma mennyire megszaporodott a választók lajstromában, ellenben a tulajdonképeni választók száma mennyire megapadt, nem is a ministerelnök ur müve. Polónyi Géza: Beíügyminister volt. (Zaj.) Wekerle Sándor pénziigyminister: 1874-ben volt. Nem akarok ezen egész választási ügyről, a választási visszaélésekről szólni, mert akkor, mikor én az önbeismerésnek oly nyilvánulásával találkozom, mint a t. képviselő ur itt felhozta — engedjék meg, hogy a sokat használt loyalitás mezejére térjek — illoyalisnak tartanám irányában a választási költségeket emlegetni. Egy nagy önbeismerést tett ma, midőn azt mondta, hogy hány férfiú lépett vissza a mandátum elnyerésétől az ő körükben. Ez elismerése annak, hogy mégis költségbe, még pedig sok költségbekerülnek ezek a választások. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől. Nagy máj és nyugtalanság a szélső baloldalon. Felkiáltások: De a saját pénzébe!) Bocsánatot kérek, én azt soha sem vontam kétségbe, hogy a saját pénzéhe kerülnek az illetőnek és ezzel megint most azt látom constatálva, hogy a választás pénzbe, de a saját pénzébe kerül az illetőnek. (Élénk derültség és helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és 28-án, esfttörtSkön. 1889. nyugtalanság la szélső baloldalon. Egy hang: Könnyű a kincstári képviselőnek!) Kincstári képviselőnek, méltóztassék elhinni, sokkal nehezebb lenni, mint másnak, különösen annak nehezebb, a kinek módjában lett volna másutt is képviselővé lenni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és nyugtalanság szélső balfelöl.) De nem akarok a vitának személyes részéről megemlékezni azért, mert eszembejut egy franczia regény, a melyet igen régen olvastam. Ennek a szerzője azt az elvet állította fel, hogy az emberi lelkületben, az emberi kedélyben a különböző érzelmeknek megvan a maguk egyensúlya; minden emberben annyi van a jóból, mint a rosszból, annyi a jó kedvből,mint a rosszkedvből, csak ha külső körülmények zavarják meg azt... Polónyi Géza: A regale-váltság! (Általános zajos derültség.) Wekerle Sándor pénziigyminister: A regale-váltság az én jó ^kedvemet is sokszor megzavarja, ennek méltóztassanak tulajdonítani, hogy a másutt hiányzó jó kedv itt talál nyilvánulásra. (Derültség.) Az a franczia iró —• mint mondám — azt irta, a mit említettem. Én akkor nem hittem el, de most Eötvös Károly t. képviselőtársam felszólalása után mégis látom, hogy van valami igaz abban az állításban. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur hivatásánál fogva — megjegyzem, hogy teljes tisztelettel viseltetem ezen hivatása iránt — mint védő, igen sok jót mond el igen sokrossz emberről (Derültség) s ugy látszik, hogy saját belső kedélyállapota egyensúlyának kiegyenlítése végett történik az, hogy itt igen sok rosszat mond el igen sok jó emberről. (É'énk derültség és tetszés.) És hogy ottani működése némi összeköttetésben van más téren való szereplésével, ezt abból a sikerült észrevételéből is látom, a mit a lutrira nézve hozott fel, (Halljuk! Halljuk!) Ugy tudom, t. ház, hogy evvel is alaposan foglalkozik. (Derültség a jobboldalon.) Kern tudom, jelentkezik-e a nyereségért, de azt jegyzem meg, hogy itt csak egy piezulát sem mutathat fel a lutrinyereségből, még ha jelentkezik is érte. (Élénk derültség a jobboldalon.) Bocsánatot ez eltérésért, csak azért szólaltam fel, hogy egy állítás ellen határozott komolysággal és legbensőbb meggyőződésem szerint szót emeljek. (Halljuk! Halljuk!) Ez az, hogy a képviselő ur a pénzügyi administratióról ugy nyilatkozott, mintha az pártszempontból kihasználtatott volna, (Élénk helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélső balon) mintha az akár a választásoknál, akár a választásokon kívül, bármely formában, akár adófelemeléssel való fenyegetés, akár halasztás, akár a követeléseknek azonnal való érvényesítése utján pártczélokra felhasználtatott volna, vagy mintha a pénzügyi adrainistratio mindeu