Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
»96, orsaágos Illés november 28-Ait, MfttftrtBkSn. 1888 179 körülmény közt, még a legnehezebb viszonyok közt is ne igyekeznék teljes ereje szerint egyforma mértékkel mérni mindenkinek. (Élénk helyeslés.) Lehetnek ugyan egyes alárendelt közegek, kik saját szakállukra teszik ezt, vagy amazt, delegyen meggyőződve a t. képviselő ur, (Halljuk!Sálijuk!) hogy nemcsak tudomásommal nem, de általában az intéző körök tudomásával a visszaéléseknek, a végrehajtásnak ilyen jelenségei nem nyilvánulhatnak büntetlenül soha. (Élénk helyeslés.) Báró Kaas Ivor: Köszönjük az ígéretet! Wekerle Sándor pénzügyminister: Az én tudomásom szerint legalább az utóbbi évek során, a mióta nekem nemcsak részem volt a pénzügyi administratióban, hanem midőn oly helyzetben is voltam, hogy azt közelből megfigyelhettem, ilyesmi nem tapasztaltatott soha. (Élénk helyeslés és tetszés.) Szükségesnek tartottam ezt, t. ház, mint felszólalásom tulajdonképeni czélját, constatálni. egyrészt a közvélemény megnyugtatása érdekében (Helyeslés) de másrészt saját közegeim érdekében is azért, hogy itt hallják meg tiltakozó szavamat a tekintetben, hogy én a pénzügyi administratió ilyen irányú végrehajtását nem tűrtem és tűrni nem fogom. (Hosszantartó zajos helyeslés és tetszés.) Madarász József jegyző: Pázmándy Dénes! Pázmándy Dénes: T. ház! Örvendetes eseménynek tartom, hogy Eötvös Károly t. képviselő ur felszólalása két igen fontos ininisteri nyilatkozatot provocált. Az igazságügyi és pénzügyministerek oly kijelentéseket tettek, melyek, ha beteljesednek — a mit nem kétlek — de a mely szellemben ha a belügyminister ur is cselekednék, bizonyára nagyban hozzájárulna az ellenzék megnyugtatásához és felháborodásunk kiegyenlítéséhez, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalon.) Ezen praemíssák teljesítése után mi is rátérünk a parlamentarismusnak valóságos épségben becsületes fentartására. (Élénk helyeslés a szélső halon.) Eötvös Károly t. barátom felemlítette azon szomorú jelenséget, a mely Magyarország közéletében annyiszor mutatkozik, hogy tudniillik sokan, a kik megunták a küzdelmet meggyőződésük mellett, vagy a kik mái nem rendelkeznek elég erővel, hogy a megkezdett harczot folytassák, átmennek a túloldalra. Épen csak közvetve szólalt fel előttem az én hajdani párteluököm (Zaj a szélső balon. Felkiáltások: Aha! Aha! Mozgás jobbfelől) Varasdy Károly. Varasdy Károly: Sohasem voltam! (Zaj és derültség balfelöl. Mozgás jobbfelől.) Pázmándy Dénes: T. ház! Örülök, hogy 1881 óta nem jutott alkalmam vele politisálni, akkor együtt politisáltunk, (Varasdy Károly tiltakomlag int) most egymás ellea politisálunk. (Derültség és zaj a szélső balon.) Ha a t. képviselő ur meg fog arra hatalmazni, hogy a vele váltott correspondentiát nyilvánosságra hozzam, (Felkiáltások a szélső balon: Aha! Derültség balfelől) akkor meg fog róla győződni mindenki, hogy én bennem soha annyi keserűség, soha annyi ellenzéki érzület nem volt, de talán ezen a párton összevéve valamennyienkben sem, mint a mostani t. kormánypárti képviselőben egymagában. (Élénk derültség a szélső balon. Nyugtalanság jobbfelől) Talán méltóztatnak emlékezni arra, (Halljuk! Halljuk!) a mit Eötvös t. barátom mondott, hogy miképen van az, hogy ha egyszer egy pártvezér megváltoztatja elveit és ugyanakkor hatvanhat és nem tudom, hány emberben ugyanaz a vélemény keletkezik, mely ellenkezik addigi meggyőződésével. A t. képviselő ur is igy volt. Pár héttel az 1881-iki választás előtt ő maga szólított fel egy értekezleten, melynek igen sok tagja volt, hogy a mérsékelt ellenzékről, melyhez akkor tartoztam, lépjek át a függetlenségi pártba. S négy héttel ezután fellépett ellenem, mint kormánypárti képviselő. (Nagy derültség a szélső balon.) Varasdy Károly: Nem ugy volt! Pázmándy Dénes: Elő tanúm vau. Nem keresem ennek indokát. Meg vagyok győződve, hogy oly fordulat volt, melynél fogva meggyőződése egyszerre megváltozott. Nem refieetálok arra, hogy a választások után királyi alügyész majd polgármester lett s végre ide jött. Mindez mellékes körülmény. De miután már felszólaltam, magáról a költségvetésről akarok pár szót mondani, még pedig más szempontból, mint a melyből eddig kritizálták. Elismerem, hogy a pénzügyi mérleg javult. De ha vizsgálom azon javulásokat, lehetetlen meg nem hökkennem azon átfutó veres szálon, hogy minden pénzügyi javulást megelőző adóteher a legszegényebb osztályt sújtja. Az a 30 millió adótöbblet, mely itt nyilvánul, ezen osztályra háramlik s ennek következményei igen sajnosak lesznek. Foglalkozzunk azzal a szegény néppel másként, mint politikai materialével. Foglalkozzunk annak vitális érdekeivel. (Halljuk! Halljuk !) Hogy van az, hogy mig Magyarországon, elismerem, bizonyos osztálynál, vagyonszaporulat állott be, addig a szegény néposztályban bizonyosan vagyonapadás van és azon hajdani jólét, mely Magyarország népében honolt, ma már azt lehet mondani, Ínséggé fajult. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nem akarok ma itt adatokat felhozni, nem statistikát, de annyi bizonyos, áll, — és ezt bebizonyíthatom, — hogy kivévén a hegyes vidékeket, Austriát és talán Olaszország északi részét, sehol oly nyomor a népben, oly szükség élelemben nincsen. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Bizonyítja, hogy a mi fogyasztó képességünk rémífű csekély, az, hogy egy ily határtalanul rossz termés után is, mint az idén volt, Magyarországon feles23*
