Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

13 288. orsíágos ülés november 20-án, snerdán. 1889. lentenem azt is, (Halljuk!) hogy ha a jelen cábinet élén nem a ministerelnök ur állana, a kinek múltját mi teljesen elítéljük, — ha előttünk állana egy oly eabinet, melyre ezen pénzügyi bajok reá szakadtak, mindenesetre komoly megfontolás tárgyává kellene, hogy tegyük azon körülményt, vájjon a költségelőirányzatot általánosságban el ne fogadjuk-e? (Igán! ügy van! a hal- és szélső baloldalon.) De azon cabinettel szemben, melynek élén a ministerelnök ur áll, habozás nélkül állunk és kell, hogy álljunk azon álláspontra, miszerint a költségelőirányzatot még általánosságban sem fogadjuk el. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Nem fogadjuk pedig ezt el a parlamenti morál érdekében; (Helyeslés a bal- és szélső balon) mert lehetetlennek tartom, hogy annak kezébe adjuk a nemzet megnövekedett terhét, a ki ezen bajokat létrehozta. (Éénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Á hibák és politikai bűnökért a parlamenti életben bűnhődni kell. És a legnagyobb könnyelműségre mutatna

7 bárki részéről, ha azért, mert egy kormányférfiú az utóbbi időben talán a kényszerhelyzetnél fogva jobb útra tért, megfeledkeznék azon múltról, a melybe való visszaesés lehetősége még mindig nincs kizárva s a mely okvetlenül be is fog következni, ha a kormányzatban azon irány és azon szellem érvényesül, melyet a ministerelnök ur képvisel, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) De nem szavazom meg az előirányzatot még egy másokból sem. (Halljuk! Halljuk!) Már beszédem bevezető részében említettem, hogy küzdelmeink egyik ezélját éveken keresztül az képezte, hogy végre-valahára az állami életben az őszinteség és politikai tisztesség helyreálljon. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És inie, t. ház, midőn egy költségelőirányzat terjesztetik elénk, a melyben ezt és a megtérést kellene kifejezésre juttatni, azt tapasztalom, hogy a kormányra a dicséret és elismerésnek egész halmaza zúdul a sajtóban s egyesek felszólalásaiban. (Közbeszólás jobbról: Nem!) A t. előadó ur felszólalásában nem, mert ő óvatos, óvatos tudnillik a tekintetben, hogy a pénzügyi bizottság jelentésébe sok mindent beigtat, inert azért a pénzügyi bizottság egyeteme felelős. de azért, a mit ő mond, csak ő maga felelős és ezért használt ő jelenleg oly mérsékelt, óvatos hangot, mert tart tőle, hogy ha az, a mit mond, beyálni nem fog, szemrehányás fogja érni; de a sajtóban és a házban egyaránt tapasztaljuk, hogy a kormány dicsőségére hirdették, hogy az egyensúly helyreállott. (Ellenmondások a bal- és szélső halmi.) Hát először is hogyan állott helyre az egyensúly? Ezzel sokan nincsenek tisztában. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó ur is felvetette a kérdést: hogy miként lehet az, hogy akkor, midőn az 1888-iki zárszámadás végeredményéhen még mindig 24 millió deficittel találkozunk és mégia az egyensúly már 1889-re helyre van állítva. Hát én egy évvel előbbre megyek vissza s még súlyosabb helyzettel szemben fogom megmagyarázni, hogyan állunk e kérdésben. (Halljuk! Halljuk!) Az 1887. évi zárszámadás szerint — az államjavak eladását nem is említve — 49 millió volt a deficit. Ebben benne van két katonai hitel. A honvédség részére 6 millió néhány százezer fit, a közöshadsereg részére 7 millió néhány százezer frt, összesen 16 millió néhány százezer frt, a mit levonva a 49 millióból: marad 33 millió 300.000 forint. Hogyan állunk most már a deficit eltüntetésével ? A conversio következtében kiküszöböltünk 13 milliót. Én nem tudom, kicsoda tartja a eonversiót pénzügyi eredménynek ? (Közbeszólások a baloldalról: Senki!) Én a legnagyobb áldozatok egyikének tartom, a mi az egyensúly helyreállítása érdekében hozatott, mert annak alig van más számbavehető eredménye, minthogy az állam jelenlegi terheit a jövő „nemzedékre hárítjuk, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Ez tehát 13 millió. Annakutána felemeltük az apróbb adókat 6 millió 900.000 ezer forinttal, — a pénzügyi bizottság számszerinti jelentése ennyire tette. Továbbá 12 millió a szeszadóból a bevételi többlet és 2 millió direct adók a administrativ úton való felemeléséből jött létre. Készen van, t, képviselőház, az egyensály helyreállítása. (Helyeslés a baloldalon.) Hol van ebben a pénzügyi politikában az államférfiúi gondolat? Hisz ily úton az egyensúly helyreállításnál nincs könnyebb. Méltóztassék mértéktelenül, és a közgazdasági helyzet figyelembevétele nélkül annyi adót kivetni, a mennyi a deficit fedezésére szükséges s az egyensúly bármikor rögtön helyre lesz állítva. (Derültség.) Nem akarok én ezzel levonni semmit azon bátorságból, a mely szükségét látta annak, hogy egyszer erélyes lépést tegyünk előre a pénzügy terén és az állam bevételeinek oly mérvű fokozásához nyúljunk, a mely szükségképen maga után vonja az egyensúly helyreállítását; de hogy abból valaki nagy pénzügyi politikai dicsőséget faragjon magának, hogy az adókat annyira fokozta, a menynyire szükséges, hogy az egyensúlyt helyreállítsa, azt én a magam részéről érdemnek el nem ismerem, még kevésbé pedig dicsőségnek. És azután, t. képviselőház, ezt az érdemet, dicsőséget mi kiséri? Ez a kérdés. (Halljuk!) Hát, t. képviselőház, ha mi évekkel ezelőtt — mondjuk, a 80-as évek elején, vagy a 70-es évek végén — öntudatosabb pénzügyi politikával bírtunk volna, azzal például, a melyet Széll Kálmán ur annak idején megindított, — nem azért mondom, mintha én azt a bátorság netovábbjának