Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

3ft6. ©rszáges ülés november 28-án, csütörtökön. 1889. Í69 az országos viszonyokban beállana. (Derültség a szélső baloldalon.) T. ház! Beszédem folyamában e gondolatára a ministerelnök urnak és az általa festett ezen képre talán visszatérek; de már most megjegyzem, hogy 15 vagy 16 éves kormányzatnak szomorúbb kritikáját még e föld kerekségén senki sem volt képes felállítani, mint minőt a a ministerelnök ur állított fel, a midőn azt mondotta, hogy ha ő és az ő pártja elmenne azon helyről, akkor ez confusióba döntené az országot. (Zajos derültség a szélsö haloldalon.) Ismétlem, t. ház, lehet, visszatérek e gondolatára a ministerelnök urnak, de egyet még is meg kell jegyeznem és ez az: ne azonosítsa őmagát sem a cabinet tagjaival, se azzal a párttal! Megmondom miért? Cabinetjének tagjai (Kősbeszólások jobbfelől. Zaj) — ugyanoty joggal fogom én a magam nézetét kifejteni most — megmaradnak a nemzet számára, azok tudniillik, a kik azt megérdemlik, a kik elég férfiak ahhoz, megmaradnak a jövendő számára, megmaradnak esetleg a jövendő cabinet, vagy a jövendő nemzeti oppositio számára. De ő a jövendő nemzeti oppositio számára nem marad meg; a jövendő cabinet számára sem marad meg; hanem megmarad egy bús történeti emlékezés számára. (Helyeslés és élénk tetszés a szélső baloldalon.) Es megjegyzem még előzetesen, hogy a ministerelnök ur ne féltse azt a t. pártot, a mely háta mögött van. Ha ő eljön arról a helyről, jön oda más, de azon t. párt épen ugy fog ott akkor is ülni, mint most. (Derültség a szélső baloldalon.) Ismerjük mi a viszonyokat 15 —16 év óta, — nem olyan tökéletesen ugyan, mint a ministerelnök ur — a háta mögött levő pártot is ismerjük, nem oly tökéletesen, mint ő; de fájdalom, mégis eléggé ismerjük arra, hogy e tekintetben mi kétségbe nem esünk. (Derültség a szélső baloldalon.) És bármily borzasztónak, bármily képzeletet túlhaíadónak, bármily furcsának tűnjék is föl ez az ötlete, hogy ha ma a viszonyok valami csodás átalakulásánál fogva Polónyi t. képviselőtársam ülne oda, ahhoz a t. többséghez neki is szerencséje lenne. (Derültség a seélső baloldalon. Zajos ellenmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Ez sértés a pártra! Rendre! Bendre !) Elnök: T. ház! Engedelmet kérek, régen vagyok a parlament tagja, de az, hogy egész párt ily módon sarcastisál tátott és megsértetett volna, még nem fordult elő és ezért kénytelen vagyok a képviselő urat rendre utasítani. (Élénk helyeslés jobbról: Felkiáltások balról: A ministerelnököt nem utasította rendre tegnap!) Eötvös Károly: Az igen t. ministerelnök ur nagy súlyt fektetett arra tegnapi előadásában — és sok korábbi előadásában is — a parlamentarisnms fentartására. Többek közt tegnap is azt a szemrehányást KÍPVH. NAPLÓ. 1887-92. XIV. KÖTET. intézte, gondolom az ellenzék t. tagjaihoz, hogy az, a mi e parlamentben mostanában történik, tálmegy a kritikán, túlmegy a parlamentarizmuson, túlmegy a szólásszabadságon, sőt az egy törvényhozási teremben nem helyeselhető eljárás. (Igax! jobbról: Igaz! a szélső baloldalon.) Igaz! Fájdalom, a dolog ugy áll, hogy csakugyan túl megyünk mi bizonyos törvényeken, oly törvényeken, a melyek önöknek nem tetszenek, — nekünk sem tetszenek — de a melyeken túl mennünk, mondhatnám elementáris szükségesség, mert a parlamentarismus igazi törvényeit nem mi kezdtük meg, nem mi romboltuk le, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) nem mi tiportuk össze, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) hanem azt lerombolta, összetiporta a t. ministerelnök urésaző kormányzata. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Midőn én ezt a tételt felállítom, nem tudom — pedig kötelességemnek tartom, parlamentaris kötelességemnek, hogy ne üres szavakat csináljak, hanem tételemet be is bizonyítsam — kénytelen vagyok a t. ministerelnök ur politikai múltjának lehető rövid vázolásába bocsátkozni. (Bálijuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt mondta a t. ministerelnök ur tegnap, hogy 1875-ben, az akkori fu-őóra és azon politikai tényre hivatkozva, mely szerint ő akkor a ministeri székbe ült, hogy akkor a 48-as párt kivételéve], az ország összes pártjainak nagy többségében igazi mély érzés volt annak szüksége, vagy a szükségletnek volt mély érzése — rosszul fejezte ki magát, de hiszen a stylisticának ő sohasem volt nagymestere — (Derültség a szélső baloldalon) az ország összes pártjainak nagy többségében az iránt, hogy ő a cabinetben helyet foglaljon, a kormányzatot átvegye s az országot ne engedje tovább pusztulni. T, ház, hogy 1875-ben az ország összes pártjai nagy többségéből, az akkor fennálló Deákpárt tekintélyes és akkor is vezérelemei miként vélekedtek a fusióra nézve, annak én is egyik szerény tanuja vagyok; én is tudom, hogy miképen vélekedtünk. Megmondom őszintén. (Halljuk! Halljuk! a seélső balolalon.) A Deák-párt akkor zilált állapotban volt, különböző árnyalatok voltak az akkor fennállott Deák párt kebelében. (Igaz! Ugy ván! a szélső baloldalon.) Volt egy árnyalat, melyet neveztek Sennyey-pártnak; volt egy árnyalat, mely neveztetett Lónyay-pártnak ; (Felkiáltások a szélső baloldalon: Vacsora-párt!) volt egy árnyalat, melyet mi akkor pártunk kebelében ministerialis töredéknek neveztünk, egy olyan árnyalat, mely derűre borúra a ministerekkel ment. Most ilyen árnyalat önök közt nincs, az egész párt ilyen. (Igaz! Ugy van! Derültség a szélső baloldalon.) Volt a Deák-párton akkor egy democrata liberális árnyalat is, melynek Hodossy t. barátom, 22