Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-295
168 895. orsEágos ülés november 28-án, estttSrtilfcön. 1889. jóbbfélől.) Ez az értelme annak, a mit mondottam. Már most (Halljuk ! Halljuk !) igen rövid leszek, csak néhány pillanatra kérem még a t. ház türelmét. Mit mond ez az 1790/1 : X. törvényczikk ? A 91-ik X. törvényczikk igy szól (olvassa;) „Ámbár az uralkodóház nőágának az 1723 : I. és II. törvényczikk által Magyarországon és kapcsolt részeiben megállapított örökösödése ugyanazon uralkodót illeti, a kit a megállapított Örökösödési rend szerint az elválaszthatatlanul és feloszthatlanul birandó örökös tartományokban illet: Magyarország mindazonáltal szabad országs egész uralkodási formájára nézve, ide értve az ország mindennemű kormányhatóságait is, független és semmi más országnak vagy népnek alávetve nincs, hanem saját önállással és alkotmánynyal bir és ennélfogva törvényesen megkoronázott örökös királya, tehát ő Felsége és utódai, Magyarország királyai által saját törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára kormányozandó és igazgatandó — igy kívánván ezt az 1715 : III. és VIII. s az 1741 : XLI. törvényczikk ek is." Báró Kaas Ivor : Nincs eltörölve! Polónyi Géza: Azt akarom mondani, hogy ha a kormánypárt kebeléből feláll egy jogász — még Fabinytsem veszem ki — (Derültség a szélső halon) a ki azt fogja mondani, hogy e törvény el van törölve, akkor meghajlok az ellenünk emelt vád előtt. De inig ezt valaki meg nem mutatja, méltóztassék megengedni, hogy Deák Ferencz szavait idézhessem: „Elmondhatnám én is programmképen azon ingatlan meggyőződésemet, hogy az ország törvényes önállása, függetlensége s az alkotmányos szabadság alapföltételei nemzeti létünknek, melyeket semmi árért, semmi nyomorért föl nem áldozhatunk; minden csorba, mit ezeken önmagunk ejtenénk, halálos seb volna a nemzet életén. De uraim, ez nem programm. Ez a mélyen gyökerezett hitvallása nemzetünknek, melyet sem anyagi kecsegtetések, sem nehéz szenvedésünk isniéti megújulása, sem a veszély, mely honunk felett lebeg, ki nem irthatnak szivünkből s a mely magyarnak kebeléből kihalt ez az érzelem, az már bucsut vett a honszeretet magasztos érzelmétől és a becsülettől." (Elénk helyeslés a szélső balon.) Ez volt, t. ház, a függetlenségi párt programmja s ez marad ma is. (Felkiáltások jobbfelöl: Deáké?) Az, a melyet Deák 1861-ben állított fel. (ügy van! TJgy van! a szélső balon.) Ettől elállani, a nemzeti függetlenségről lemondani, annyit jelent, mint megfeledkezni a hazaszeretetről. (TJyy van! a szélső balon.) Ez a programmunk. Ehhez nem kell commentár. (Helyeslés a szélső balon.) Csak a loyalitás kérdésére nézve van még néhány szavam. Hogy magyarázom én e loyalitást ? Vgy, hogy az nem egy szolgaságra kárhoztatott, erkölcseiben elpusztult pulya nemzetnek megalázkodása, mely csak kenyeret kér és imádkozik, hanem egy férfiasságára, lovagiasságára, alkotmányosságára és hazaszeretetére büszke nemzetnek ragaszkodása a király iránt, akit a tiszteletnek azon mértékével becsül, mint a hogy tiszteli a nemzetet és a törvényt 8 maga. Én is napnak tekintem a királyi méltóságot, de nem olyan napnak, mely csak arra való, hogy vakító fényét megbámuljuk, hanem, hogy termékenyítő erejét felhasználjuk és világító sugarain magunk is táplálkozzunk, Milton szerint az a loyalitás, a mely igy szól: ha a királyok rám halgatnak s önkénytesen figyelembe veszik hatalmuknak korlátozását a törvények által — azon gyönge, nem biztos, erőszakos, gondtól és félelemtől kínzott uralom helyett, melyet jelenleg bírnak — teljesen biztosított, békés és maradandó hatalomra fognak •szert tenni. Tisztelje a törvényt és a törvény alapján álló nemzet mindenkor tisztelni fogja a koronás főt. És már most, t. ház, miután Magyarország parlamentjében a kormány élén ma egy ministerelnök áll, kinek fáj, hogy nincs Magyarországon egy párt, a mely a detronisatiót követeli (Felkiáltások szélső balfelől: TJgy van! Azt szeretné!) és a ki azért elég vakmerőséggel bir, hogy rágalmaz?on bennünket azzal, hogy köztünk vannak ilyenek, (Igaz! Ügy van! szélső balfelől) ideje, t. ház, annak, hogy a magam részérői kijelentsem, hogy én a király iránti loyalitás nevében kívánom: pusztuljon Tisza Kálmán! (Zajos helyetlés szélső balfelöl. Zaj a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy mikor valaki itt e házban egyszer azt mondja, hogy nem e házban, hanem kívülről történtek egyes esetek, ne vegyék azt magára a pártra. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások szélső balfelől: Ismerjük azt!) Szólásra senki sincs feljegyezve EÖtvÖ? Károly: T. ház! (Felkiáltások: 5 percznyi szünetet kérünk !) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem! (Szünet után) Elnök: Méltóztassék helyeiket elfoglalni, az ülést megnyitom. Eötvös Károly képviselőt illeti a szó! Eötvös Károly: T. ház! A ministerelnök ur tegnapi beszédében (Halljuk! Halljuk!) a többek közt a jövendőnek egy sajátságos képét tárta fel előttünk és e nemzet előtt oly képet, a melyet sötétnek, sőt a melyet szomorúnak, sőt kétségbeejtőnek kell tekintenünk. Azt mondotta ugyanis, hogy ha egy perczig eltekinthetne o és pártja azon hazafias aggodalmaktól a melyek őt és pártját vezetik és ha azon helyet egy perczig a cabinet és azon párt elhagyná, minő gyönyörűséget találna ő és találna pártja azon confusióban, mely akkor
