Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-295

295. országos ülés novemli Magyarország minden rétegében, de kiválólag az általunk képviselt magyarság minden rétegében oly mély gyökeret vert nemcsak a monarchicus eszme, hanem a király iránt tartozó tisztelet is, hogy szinte bámulatos dolog, hogy épen Magyarországon, mely sokfelől ki van téve mindenféle áramlatnak, semnihilismus, aparlamentben semmiféle soeialismus, semmiféle antimon archismus és antidynastícus mozgalom sehol egyáltalában nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mit tapasztalunk? Azt, hogy daczára a legválságosabb pillanatokban, mint legutóbbi véderő vita alkalmával történt, ezen padokról mindig ünnepélyesen hangoztatott loyalitásnak, a loyalitás olyan módjának, mint a hogy a magam részéről, röviden az én álláspontomból kifogom fejteni, daczára annak, hogy semmi kétség sem lehet az iránt, hogy Magyarországban a függetlenségi és 48-as párt semmi tekintetben nem akar kisebb lenni a dynastia és trón iránti hűségben, mint bárki más. (Ugy van! Ugy van! a szélső laloldalon.) Mégis mit tapasztalok? Azt, hogy maga azon tény, hogy Magyarország függetlenségi pártja, a törvény alapján törvényes eszközökkel Magyarország önállóságát és függetlenségét akarja kivívni, ez a párt anynyira disereditálva van a korona előtt, hogy nemcsak általánosan fontos kérdésekben, de olyan időkben is, midőn a lét és nem lét nagy kérdéseiben fenyegetve látszik maga a nemzet és az állam, még akkor is gondoskodva van arról, hogy a korona nélkülözze azon embereknek tanácsát, a kik ugy a király iránti hűségükben, mint a hazaszeretetben példaadók lehetnének egy Tisza Kálmán előtt. (Él,énk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Nem tartózkodom tőle, t. ház, felemlíteni nevét is. Megmondottam, hogy pártunk élén olyan egyén áll, ki közbecsülésben részesül az egész ország részéről, a kinek sem a trón iránti hűsége, sem hazaszeretete iránt soha kételyt ebben az országban senki sem ébresztett a mai napig. Megmondtam, hogy ezen férfiú Irányi Dániel. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) És csodálkozásomat fejeztem ki a íölött, hogy akkor, midőn egy függetlenségi párt áll ilyen férfiú háta mögött, mely párt 90 tagnál többet számlál s mely itt Magyarországon a választók olyan zömét képviseli, a kik különösen válságos pillanatban megkövetelhetnék, hogy a korona tanácsaiban nekik is részök legyen, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) nekik is részök legyen, (Ellenmondás jobbfelöl) akkor bocsánatot kérek, kérdeztem . . . . (Ellenmondások jóbbfélöl.) Ha majd arról lesz szó, hogy áldozatokat hozzunk, akkor kívánjäk, hogy ezeket megszavazzuk. (Zaj, mozgás jobbfelöl) csak akkor van jogunk szólani, mikor az a kérdés, hogy fizessünk. (Zaj, mozgás jobbfelöl. Helyeslés a szélső balon.) Milyen alkotmányos fogalmak azok, hol r 88-án, estttörtükÖH. 1889. |gy volt valaha törvényhozás, a hol a kisebbségnek oly válságos pillanatban, midőn maga az állam élete forog koczkáu, midőn álét és nem lét kérdései forognak koezkán, a korona ne kérdezzen meg mást, csak Tisza Kálmánt, a kit mindenki gyűlöl. Ez volt, t. ház, a dolognak bevezetése, (Halljuk.' Halljuk!) a mi a többinek megértésére okvetlenül szükséges volt, hogy azt elmondjam. Abban a megtisztelő szerencsében részesültem, hogy Kossuth Lajos másnapra magához kéretett és nekem — nem állítom, szó szerint — de lényegében a következőket mondta: (Halljuk! Haljuk!) „Köszönöm, hogy ezen kérdést szóba hozta. Óhajtom, ismétlem ön előtt, óhajtom, hogy ezen kérdés a legközelebb megnyitandó ülésszak elején is szóba hozassék. Mondja meg, hogy én is látom és tapasztalom, hogy Magyarország minden rétegében oly mértékben fejlődött ki a korona iránti loyalitás, mint az széles e világon sehol nem tapasztalható ; soha koronás királynak kinálkozóbb alkalma nem volt ezen hűséget és ezen loyalitást a maga és családja számára örökre biztosítani, mint a hogy az Magyarországon most kínálkozik. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Kívánják, hogy tegye meg a korona azt, a mit Magyarországnak igért és a mit a király elődei ünnepélyes Ígérettel és esküvel is fogadtak, hogy adja meg Magyarországnak azon függetlenséget, a melyet számára az 1790/91-iki törvények biztosítanak és örökre biztosította magának Magyarország népének hűségét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igen természetes, hogy köztem és önök között akkor is elvi ellentét lesz, de az is természetes, hogy akkor, ha a fejedelem nem tartja meg a törvényt, mire őt eskü kötelezi, a nemzetnek magának feltétlenül jogává vált, hogy sorsáról rendelkezzék. (Zajos ellenmondás jóbbfélöl. Felkiáltások: Ah ! Ah! Halljuk az elnököt.) Elnök: A képviselő ur oly kifejezést használt, a mely (Élénk mozgás a szélső balon: Kossuthról beszélt) könnyen félremagyarázásokra adhatna alkalmat. Igen hosszas volna azt fejtegetni, hogy minő közjogi helyzet létezik ma Magyarországon, ahhoz képest, a mit a képviselő ur bizonyos régi törvények alapján követel. De miután e közjoffi helyzetet maga a nemzet többsége hozta létre, ez az, a mely törvényes. Ezt kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon) Polónyi Géza: T. ház! Bocsánatot kérek, (Halljuk! Halljuk!) nehogy félreértessem, törvényes szempontból is ki akai*om fejteni álláspontomat. Ugy veszem észre, mintha azt mondtam volna: „hogy ha a fejedelem nem tartja meg a törvényt", azt akartam mondani: „hogyha a fejedelem meg nem tartaná a törvényt*. (Felkiáltások jobbfelöl: Az más!) Méltóztassanak elfogadni, hogy ugy akartam mondani: n

ha nem tartaná meg a törvényt". (Zaj