Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. országos Més november 20 án, szerdán. 1889. ÍJ összeg valami úton-módon mindenesetre pótlandó lesz. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Ha most már, t. ház, figyelembe veszem azt a körülményt, hogy a nemzet megterheltetésében — nem tudom, a t. kormány ezen nézeten van-e vagy nincs — elmentünk azon határig, a mely határon túlmenni talán már nem akarunk, (Igás! Ugy van! halfelöl) vagy a mely határon való túlmenetnek minden rendelkezésre álló eszközzel útját kell állanunk; és ha a költségvetés előirányzata akként, a mint az elő van terjesztve, csakugyan be nem válik: akkor, t. ház, lehetetlen, hogy vagy egy új visszaesés ne következzék be, vagy pedig ne kellessék gondoskodni módokról és eszközökről, hogy az egyensiíly — a mely ekként talán erősebben fogna szenvedni és megzavartatni — rendkívüli dolgok segélyével eszközöltessék. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De, t. ház, ha eltérnek is nézeteink, részint a t. kormánynak, részint a pénzügyi bizottság nézeteitől e tekintetben, hogy az előirányzathoz legalább is aggályok férnek és hogy az előirányzatot a zárszámadási eredmények igazolni és megpecsételni nem fogják, két körülményt' a magam részéről habozás nélkül kiemelek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik körülmény az, hogy szerintem is az egyensúly helyreállításának útján vagyunk és az komoly és szigorú takarékossággal és annakutána bizonyos alkotásokkal el is érhető, — mely alkotásokból azonban én az adóemelés gondolatát, akár eltakarva, akár el nem takarni, teljesen kizártnak tartom hanem a mely reformok természetének annak kell lennie, hogy igazságos megadóztatásban keresse az állam jövedelmének azt az emelkedését, mely most a szerencsétlen, hibás és a múltból ránk maradt törvényeinknél fogva hiányzik és mely miatt adóink teljesen ki nem használhatók. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ily politikát követve, nincs kétségem az iránt, hogy az államháztartásban az egyensiíly, bár óriási áldozatok árán, de elérhető. Sajnos azonban, t. ház, hogy nekünk nemcsakaz előirányzat, nemcsak az egyensúly helyreállítására kell gondolnunk, hanem az államélet fejlődésére is; az államélet azon fejlődésére jelesen, a mely kimaradhatatlan és a mely fejlődés kimaradása esetén hiába hallunk mi egyensúlyról, mert az egyensúly más téren lesz megzavarva, meg lesz zavarva nevezetesen az állam normális functióinak terén, a tekintetben, hogy azon reformokra, melyeket tőlünk az élet napról-napra követel és a mely reformok terén nagy mértékben elmaradtunk, honnan vesszük a szükségletet. (Helyeslés balfelöl.) A t. minister ur Nagyváradon tartott beszédében kifejezést adott azon gondolaínak, — szó szerint nem tudom idézni — hogy a pénzügyeinkben elért rendezés következtében a reformok lehetősége — szintén pénzügyileg értve — megvan. Tegnapelőtt Rakovszky István képviselő ur tartott egy beszédet, a melylyel behatóbban foglalkozni nem akarok, de a melyben kifejezésre jutott egy más gondolat, az nevezetesen, hogy ha az egyensúlyt jövőre biztosítani is akarjuk, óvakodnunk kell a nagyobb reformok létesítésétől, (Ellenmonäások joblfelöl: Nem ugy mondta!) legalább az olyan természetű reformoktól, melyek az államháztartásra nagyobb kiadásokat rónának. (Ellenmonäás jőbbfélöl.) Ez a gondolat jutott kifejezésre beszédében akkor, mikor óva intett bennünket azon optimismustól, a melyet ezen költségvetés élénkbe tár; és a melyre való hivatkozás közben emlékezett meg a reformokról. (Igás! Ugy vem! balfelöl.) Hogy mit szól ehhez az igazságügyminister ur és a belügyminister ur, a ki legalább e téren a reformokat szintén képviselni akarja, mit szól a cultus- és a, kereskedelmi minister ur, mit szólnak általában azon szükségek, melyek az államélet természetes fejlődéséből származnak, azt az illető minister urakra bizom. De én félek, hogy ez alatt egy más gondolat rejlik. (Halljuk! Halljuk!) Midőn ugyanis a t. kormány bizonyos reformokat hangoztat, azoknak megvalósításához azonban nem nyúl, de a t. kormánypártban e reformokkal szemben hangok keletkeznek, akkor eszembe jut a politikai rendszer maga. mely eddig sohasem volt Őszinte, (Élénk helyeslés balfelöl) a mely reformokat csak azért igér, hogy saját álláspontját kecsegtetőbbé és kedvezőbb külsziníívé tegye, de a mely tulaj donképen a nemzetet ezen reformok létesítésének terére vinni nem akarja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem teszem fel, határozottan kijelentem, ezt sem az igazságügy minister-, sem a belügyministerről; de tartok tőle, hogy a szellem, a melyet a t. ministerel nök ur eddig a cabinetben képviselt, útját fogja állni azon reformoknak, melyeknek szükségét az illető kormányférfiak annyi nyomatékkal hangoztatták. (Élénk helyeslés balfelöl.) De ezen szellemről majd későbben, mert most még ki kell jelentenem egy más dolgot, nevezetesen azt, hogy mi éveken keresztül küzdöttünk azon pénzügyi politika ellen, mely azon szerencsétlen viszonyokat maga után vonta és a melyeknek következménye a'terkeknek állandó fokozása ion. Sajnos, hogy a nemzet maga saját érdekei fölött kellő erélylyel őrködni nem tudott és oly törvényhozást hívott egybe, a mely e tekintetben kötelességét kellő szigorral és kellő ellenőrzéssel nem teljesítette. (Igaz! Ugy van! balfelöl,) De ha már ezen súlyos bajok bekövetkeztek, akkor, elismerem, hogy ezekkel minden kormánynak le kellett és le kell számolnia és ezen bajokai máskép, mint a nemzet újabb megterheltetésével, senki e világon megküzdeni képes nem lehetett, (ügy van! balfelöl.) De ha már ezeket kijelentem, ki kell je-