Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

156 294. országos ülés november 27-én, szerdán. 1889. őszinteség, nagy csalódás — ha valaki, mint örömmel constatálom, e házban mindenki kifejezést ad a különben magában is érthető loyalitásnak, de azután egy nagy férfiú nevét nem ugy emlegeti, mint mi mindnyájan: kegyelettel fényes múltja iránt, hanem ugy, mint a kinek politikai irányát, mely a detronisatio, ma is követi. (Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelől.) Ez is őszinteség? Ne beszéljenek tehát azok őszinteségről, (Élénk "helyeslés jobbfelöl. Zajos ellenmondás balfelöl) vagy gondolják meg, hogy csalódnak, kik ilyeneket tesznek; hanem, ha egyik, vagy másiknak ez a nézete, mondják ezt nyíltan és pedig nem itt e házban, hanem azon népnek, a melyre támaszkodnak; (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és szélső balon) mondják meg nyiltan, hogy ez a kettő össze nem fér, mit tegyünk... (Nagy nyugtalanság a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gábor: Azt mondjuk, menjen el Tisza ! (Zaj. Elnök csenget.) Tisza Kálmán ministerelnök... mondják meg, mit tegyünk és akkor meg fogják hallani. hogy ez a nép, amely teljes rajongással viseltetik azon férfiú iránt, kinek nevébe némelyek burkolódzni szeretnek, de a ki iránti kegyelet ellen senki annyit nem vét, mint önök, (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Nagy mozgás a szélsőbalon)mindezek daczára azt fogja mondani: Uraim, (Halljuk! Halljuk!) nekünk azon béke és nyugalom kell, melyet a mostani viszonyok megadtak. A mi szivünkben a loyalitás él szent örökség gyanánt őseinktől. (Ugy van! jobbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon. Hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés jobhfelöl. Nagy zaj és Hocli! kiáltások a szélső balon.) Elnöki Méltóztassanak meghallgatni gróf Apponyi Albert képviselő urat. (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!)Tudom, hogy vannak a t. ház figyelmére sokkal méltóbb tárgyak, mint azok, melyek az én személyemre vonatkoznak. (Halljuk !)Midöx\ azonban oly nyilatkozat tulajdoníttatott nekem, melyet nemcsak nem tettem, de melynek megtételét — megvallom — az én egyéni jellememmel sem tudnám összeegyeztetni: akkor tán megengedheti a t. ház, sőt indokoltnak fogja találni, hogy én a rectificatio jogával éljek. (Halljuk! Halljuk!) A t. ministerelnök ur egy korábban történt kijelentésemet a politikai nézetek változtatásáról akként idézte, hogy én ő szerinte azt mondtam volna, hogy bizonyos tévhitekből, melyek kora ifjúságomból, talán nevelésemből származnak, kibontakoztam volna. Én, t. ház, ily nyilatkozatot sohasem tettem és nem is tehettem. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Nem tulajdonítom a ministerelnök urnak azt a szándékot, hogy ő nekem oly nyilatkozatot imputálna, a melyet ha tettem volna, csakugyan a jellem tekintetéből is kifogásolható volna. (Ellenmondás jobbfélől. Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Az ő emlékezete téved. A mit én mondottam, — természetesen a szavakra már nem emlékezem — csak az volt, hogy azon politikai felfogások, melyeket politikai pályám kezdetén vallottam, nem egy pontban, az élet megfigyelése, a nemzet szükségletei iránti tapasztalások bővülése által módosultak. De, t. ház, oly nyilatkozatot, mely azon tényezők iránti kegyeletet és hálát sértené, a kik kora ifjúságomban környeztek és a kiknek én mindazt, a mi esetleg bennem jó — köszönhetek, nem tettem, nem tehettem és ha tettem volna, csúnya dolognak tartanám. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Zajos felkiáltások a bal- és szélső balólda'on: Eláll! Eláll! Kit akar rágalmazni ? Halljuk! Halljuk! jobbfilöl.) Mindenekelőtt igen sajnálom, (Felkiáltások szélső balfelöl: Eláll!) hogy Apponyi Albert t. képviselő ur oly értelmet adott szavaimnak, mintha, én neki azok iránt, kiknek hálával tartozik, a hálátlanság érzetét tulajdonítottam volna. Meglehet, hogy helytelenül fejeztem ki magam, de az a szándék bennem, hogy neki olyat imputáljak, sohasem volt, (Félkiáltások a szélső balfelöl : Már visszaszíjja! Nagy zaj, mozgás jobbfélől.) Arra nézve, hogy „már visszaszíj ja", meg kívánom jegyezni, hogy nemcsak magam követem, de ugy itt e házban, mint másutt is, a tisztességesség követelménye gyanánt mások által is követni láttam, azt, hogy ha tévesen idéztek és fel világosittatnak, tévedésüket beismerik. Ez nem visszaszívás, ez kötelesség. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Különben a dolog lényegére nézve ugyanazt értettem, a mit Apponyi t. képviselő ur elmondott; én meg is mondtam, hogy ebben rosszalni valót nem látok, csakhogy nem szabad különböző esetekben különböző méreteket alkalmazni. (Helyeslés jobbfélől. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Irányi Dániel: T. ház! (Nagy zaj és mozgás. Halljuk! Halljuk!) Személyes megtámadtatás czímén kérek szót nemcsak a magam, hanem (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Az egész pártot sértette meg! Hosszantartó zaj és mozgás.) Ugron Gábor: Azt nem fogjuk tűrni! (Nagy zaj) ®yÖry Elek: Az egész pártot megsértette! (Zaj. Elnök csenget.) Irányi Dániel; hanem azon párt nevében is, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) melyhez tartozni szerencsém van. Mielőtt azonban a dolog érdemére