Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

294, orsaágos ülés november 27-én, szerdán. 1889. J57 nézve mondanám el véleményemet, minthogy meglehet, hogy a nagy zajban Busbach Péter: Igen! Igen! (Halljuk! Halljuk!) Irányi Dániel: ...nem értettem egész helyesen a t. ministerelnök urat, annálfogva kérem, hogyha netalán nem hiven adnám vissza szavait, méltóztassék, mielőtt beszédemet folytatnám, nyilatkozni: vájjon ugy mondotta-e, vagy sem? (Malijuk! Halljuk! a szélső haloldalon.) Én a gyorsírói feljegyzéseket elkértem, de azoknak csak első három sorát kaphattam meg, a melyekből a ministerelnök urnak nyilatkozata elég világosan ki nem tűnik. Én ugy értettem a t. ministerelnök urat, hogy őszinteség hiányával vádolt minket, (Tisza Kálmán tagadólag int. Zajos felkiáltások a szélső baloldalról : De ugy van!) hogy mi, a mint mondotta, Kossuth nevét használjuk, hogy mi Kossuth politikáját követjük, azonban programmunkhan azzal ellenkezőt állítunk. (Ellenmondások a jobboldalról.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem azt mondottam ! (Zajos felkiáltások a szélsőbalról: Igenis azt mondotta! Eltagad mindent! Nagy mozgás.) Irányi Dániel: Hanem igy mondotta, a mi egyébiránt azzal, a mit az imént itt barátaimtól hallottam, egyre megy, t. i. hogy mást mondunk odahaza a népnek ... (Felkiáltások a jobboldalról: Nem ugy mondotta! Nagy zaj.) hanem igy mondotta, akkor felkérem a minister urat, méltóztassék szavait ismételni. (Nagy mozgás. Félkiáltások a szélső baloldalon: Denuntiált!) Horváth Gyula: Nem tudják, mit mondott! (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon: Loyalitá • sunkat formálisan kétségbevonta! Hosszan tartó mozgás és ellenmondás a jobboldalon.) Elnök: (Ismételve csenget. Nagy zaj.) Én figyelmeztettem a képviselő urakat nem egyszer, de sokszor, ne méltóztassanak eonversálni. íme. itt van a következés. (Felkiáltások a szélső balról: Mi jól hallottuk, mit mondott! Folytonos zaj.) Irányi Dániel: (Halljuk! Halljuk ! a szélső balon.) Mi, t. ház. világos, határozott programm alapján állunk, melyet a lapokban, melyet nyilatkozatainkban mindenki megtalálhat, és mi, legalább az én tudomásommal, ugyanazt mondjuk a népnek, a mit hirdetünk programmunkhan, a mit hirdetünk nyilatkozatainkban. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Á mi programmunk lényege: a personal unió és ennélfogva, ha ministerelnök ur loyalitásunkat kétségbe vonja, akkor annyira gyanúsít, hogy én ezeo gyanúsítást visszautasítani vagyok kénytelen, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon. Tisza Kálmán ministerelnök föláll és szólni akar. Elnök csenget. Nagy mozgás és zaj.) és ezen loyalitás teljesen megegyeztethető azzal a tisztelettel, ragaszkodással, melylyelj azon nagy férfin iránt viseltetünk, a ki a 48-iki alkotásoknak eszközlője volt. (Éljenzés a szélső balon: felkiáltások: Nem tűrünk demmtiatiőt! Élénk mozgás a jobboldalon.) Minthogy azonban a t. ministerelnök ur, a mint látom, reetifiealni akarja szavait, (Ellenmondások a jobboldalon, folytonos zaj. Elnök csenget.) vagy periig, miután ugy lálszik, az ő gondolkozása és a többségnek nézete szerint én félreértettem őt, miután már előbb magam is arra kértem, méltóztassék tehát megmondani még egyszer, hogy mik voltak szavai. Addig én leülök, és elvárom a t, ministerelnök ur nnyilatkozatát. (Halljuk! Halljuk.') Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk: Halljuk!) Természetesen az egyes szavakra, a melyeket mondottam, nem emlékezhetem és a kezemnél lévő gyorsírói feljegyzés nem azon szavaimra vonatkozik; ha talán egyik-másik szó más lesz is, a lényeget egyszerűen ismétlem. Én azt mondtam — beszélvén az őszinteségről, melynek hiányával bennünket vádolnak — hogy abban sincs őszinteség — vagy ha van, akkor nagy csalódás van — ha valaki azt mondja, mint örömmel constaiálom, hogy e házban minden párt a loyalitás kötelmei alatt áll — mondom, ha akkor — itt ugyan nem hallottam — de történik, hogy mások azt mondják e mellett, hogy ők azon, mindnyájunk által múltjánál fogva tisztelt férfiúnak, Kossuth Lajosnak, kit említeni méltóztattak, mai politikáját követik, a mely pedig a detronisatió politikája. (Zajos ellenmondások balról. Felkiáltások jobbról: Ezt mondta. Heves felkiáltások balról: Hát ez nem gyanúsítás ? Halljuk! Halljuk! jobbról.) T. ház, én tovább nern megyek, mint a mit mondtam. (Egy hang a szélső baloldalon: Ne tessék gyanúsítani általánosságban!) Egyáltalában senkit sem gyanúsítok e házban, senkit nem is említettem: de a ki akar, meggyőződhetik, elolvashatja az önök lapjaiból olykor-olykor, a mire hivatkoztam. (Igaz Ugy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Egy képviselő azt mondta, hogy azzal gyanúsítottam, hogy a nép közt máskép beszélnek, mint itt. Én ezt nem mondtam, hanem azt mondtam, hogy ha egyáltalában vannak olyanok, a kik a 49-es politikát — hogy röviden fejezzem ki magamat, de e szót, tudom, nem használtam — -tartják helyesnek, akkor mondják meg a népnek, hogy mi az, mi különbség van a között és a loyalitás között: (Nagy zaj a szélső baloldalon) azután választhatnak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezt mondtam, nem gyanúsítottam senkit; az ország minden pártját egyenesen kivettem, mert megmondtam, hogy mást, mint loyalitás iránti nyilatkozatoi egyiktől sem várok. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon!)