Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-288
10 288. orsíágos ülés noTemlter 20-An, szerdán. Í889. tásra vonatkozólag életbe lépett, milyen eredményeket tüntet fel, mert adataim természetesen, legalább hivatalos adataim nincsenek, hanem van nak adataim, a melyeket az eddigi tapasztalatok és a szaklapoknak közleménye nyújtanak. Sajátságos azonban. (Halljuk! Halljuk!) hogy mig a t. kereskedelemügyi minister ur a pénzügyi bizottságban és bizonyos félhivatalos lapokban is azon hirt engedi szárnyalni, hogy a személyszál]ítási bevételek eredményei a múlt évhez képest javulást mutatnak, addig először minden szakférfiú, és pedig mondhatom, nem olyanok, a kiknek egy vagy más irányban okuk volna az igazat meg nem mondani és be nem vallani, oda nyilatkozik, hogy az teljes lehetetlenség, hogy az életbe léptetett rendszer a hirdetett pénzügyi eredményeknek megfelelhessen. Másodszor igy nyilatkoznak maguk azon közegek is, — természetesen nem értem ugy, hogy az illetők hivatalos titkokat árulnának el,— melyek ez ügyeket közvetlenül megfigyelhetik.Ezek is azt állítják, hogy ki van zárva az az eset, hogy a zóna eredménye teljesen megfeleljen a múlt évi pénzügyi eredményeknek. Ezt mutatják a szaklapok is, melyeknek számai teljesen különböznek azoktól, melyeket egyrészt a t, minister ur adatai, másrészt a félhivatalos lapok közöltek. A múlt évi augusztusoktóber havi személyszállítási eredmények tekintetében ugyanis a szaklap közleményei nagy mérvben eltérnek a minister ur és a félhivatalos lap közleményeitől, mert a múlt évi eredmények nem azok, a melyek közöltettek, már pedig a teherforgalomnál tényleg fenforog ugyan az az eset, hogy utólag a heti forgalomban reetificatio fordul elő, mert ott bizonyos átlagok vétetnek fel, midőn a heti forgalom eredményét közzé teszik; de a személyszállításnál ez az eset nagyobb mérvekben ki van zárva, mert igen kis részben fennforog ugyan a nemzetközi forgalomnál, de itt a leszámolásnál fenforogható különbség legnagyobb részben ki is egyenlítődik. Ha tehát figyelembe veszszük a számokat és azt látjuk, hogy azok nem ugyanazok, a melyek a múlt évben voltak, kell, hogy legalább is fíiggeszszük fel ítéletünket az iránt, hogy a reform pénzügyi tekintetben kiállja a kritikát és hogy e czímen az államnak annyi vagy pláne emelkedő bevétele legyen, mint a mennyi a múlt évben volt. Ha ezek után ezen egyes, — ismétlem a legnagyobb jóakarattal megbírált bevételi és kiadási tételek végeredményeit figyelembeveszem. — azt kell találnom,hogy T 3—4 millió az az összeg, mely a t. kormány előterjesztése szerint a szigorú bírálatot ki nem állja. De a hiány magának a t. kormánynak előterjesztése Szerint sem annyi, mint a mennyiben azt a mérleg kifejezésre hozza, mert hiszen az előirányzatban előfordulnak oly tételek is, melyek nagyon hasonlítanak ahhoz a bizony r os sötét folthoz. Így például a székely-udvarhelyi reáliskolára 82.000 frt van felvéve, az iparművészeti múzeumra 352.000 frt, a melyeket az állam kölcsön vesz és a melyeket mint kölcsönt a bevételek közé vesz fel. E mellett 594 darab eladandó nyereménykölcsönkötvény vételára is mintegy 84.000 írttal szintén fel van véve. Ezek tehát körülbelül 500.000 frtot tesznek és részint kölcsönökből, részint eladott állami ingó vagyonból keletkezvén, a bevételek közé nem tartozhatnak. így aztán magának a kormánynak előterjesztése szerint is a deficit közel jár az egy millióhoz. Ha pedig az a kritika, melyet iparkodtam a lehető legreálisabban készíteni, az igazságot tartalmazza: körülbelül 4—5 millió az az összeg, melyhez komoly aggályok férnek — nem tekintve az államjavakból előirányzott 5 milliót, melyre mindjárt rátérek. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon ) Az államjavakat illetőleg különböző a felfogás az iránt, hogy azok eladását a deficithez számítsuk-e vagy sem. E tekintetben a legnagyobb auctoritások egyikére, a ministerelnök úrra hivatkozom, ki midőn a kibontakozás képét elénk tárta, szintén felemlítette, hogy az államjavak eladásából befolyó összegeknek bevételekként való beállítása sokáig nem tarthat. Azon hézagról tehát, mely előáll, valami úton-módon gondoskodnunk kell. Én azonban, t. ház, nemcsak erre hivatkozom, hanem hivatkozom arra is, hogy bizonyos beruházások az államéletben normális természettel bírnak, ha nem is ugyanazonosságuk szerint, de legalább összegük szerint. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Teljesen lehetetlen bármely államnak háztartásában oly beruházásokat figyelmen kivül hagyni, melyek úgyszólván az áílamélet rendes folyásához tartoznak, de melyek az államnak legalább közvetlenül jövedelmi forrását nem képezik. Hiszen ha a mi beruházásainkat tekintjük, itt is azok legtöbbje absolute semmiféle direct pénzbeli jövedelmet az államnak nem ad. így például az országutak, a vizi utak, a folyamszabályozások stb., nietyek szintén mindmegannyi beruházási tételt képeznek. Ezek tehát semmiesetre sem ugyanazonos természetűek azon összegekkel, melyek az eladandó államvagyonból folynak be és melyek közt párhuzamot vonni és melyeket ugyanazon természetűeknek nyilvánítani lehetetlen. (Igás! Ugy van! bálfelöl.) Én, t. ház, teljes életemben azon meggyőződésben voltam, hogy akár az államháztartásban, akár egy magános háztartásában az az összeg, mely eladott tőkevagy ónból foly be és állami vagy háztartási czélokra használtatik fel, mindenkor a valóságos deficit természetével bir. (Élénk helyeslés bálfelöl.) És ha tényleg ma nem is bir, birni fog a jövőben, mert ha az államjavak elfogynak, ez az
