Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

284, országos ülés november 2? én, szerdán. 1889. 151 Tisza Kálmán ministerelllök: Felszólalásomnak főczélja reflectálni némelyekre, melyeket gr. Apponyi Albert képviselő ur tegnap mondott. Mielőtt a ma hallottakra tüzetesen reflectálnék, csak arra akarok figyelmeztetni, hogy én azt, hogy valaki politikai eljárásomat bírálja, tekinthetem és tekintem is sokszor igazságtalannak, de jogosulatlannak nem, személyeskedésnek nem. (Zaj a bal- és szélső báloldalon.) De ha azt tapasztalom, hogy politikámat, sőt némelyek azon túlmenve, személyemet eonsequenter támadják és azután még csak meghallgatni sem akarnak, (Igás! Ugy van! jőbbfelől) ezt tartom én inparlamentaris személyeskedésnek. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaja bal- és szélső baloldalon.) A ma hallottakra legelőször is azt kivánom megjegyezni, hogy Polónyi Géza: Beszéljen igazat! (Zajos felkiáltások jobbfelóí: Rendre! Rendre!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a házszabályok szerint az elnökön kivül senkinek sincs joga a szónokot beszédében félbeszakítani, különösen nem oly modorban, a milyenben ez a házban nem igen szokásos. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj bal- és szélső balfelöl.) Én tehát csendet kérek, képviselő urak! (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jőbbfelől. folytonos zaj a szélső baloldalon.) Egy képviselő ur ma többek között azt vetette szememre, (Felkiáltások a szélső halfelöl: Helyre! Helyre!) hogy én a polgárokat soha sem szerettem, azokat lenéztem. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás jobbfelöl.) Bátran hivatkozom arra, hogy menjen el az a képviselő ur oda, hol engem a népnek és a polgárságnak minden osztálya közvetlenül ismer; ott meg fogja tőlük hallani, menynyire nem felel meg a valóságnak az, a mit rólam mondott. (Helyeslés jőbbfelől. Zaj a szélső balfelöl.) Egyet azonban meg kell jegyeznem és ez az, hogy az 1848-iki törvényhozás óta (Halljuk !Halljuk! jőbbfelől. Zaj a szélső balfelöl) én falusi ember, polgár és Isten tudj a, miféle rangoszíály közt különbséget nem ismerek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Perczel Miklós t. képviselő ur (Élénk éljenzés bal- és szélső balfelöl) egy határozati javaslatot terjesztett be. Ezen határozati javaslatnál fogva tartom kötelességemnek, (Halljuk! Halljuk!) nem annyira beszédére, mint határozati javaslatára nyilatkozni. (Zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Perczel" Miklós képviselő ur határozati javaslatával elvi ellentétben nem állok; mert épen azt akarja törvénybe iktatni, a mit én benlevőnek tekintek,(Ugy van! jobbfelöl.) Arra kérem tehát a képviselő urat, hogy, tekintve az ezen kérdésben már fölmerülteket, ne kívánja határozati javaslatát most szavazás alá bocsátani, (Zaj és mozgás a balés szélső baloldalon) hanem engedje meg, hogy a honosítási törvény más dispositióinak esetleges j tvítása alkalmából, lehessen ezen kérdésre is reflectálni, (Éljenzés szélső balfelől) annyival is inkább, mert azt hiszem, (Éljenzés szélső balfelöl) hogy az ő határozati javaslata a kérdésnek csak egyik részét érinti; mert, ha már a honosítási törvényben némely módosítások szükségesek, azt hiszem, mint múltkor is említettem, az azóta inkább — ámbár nem annyira, mint hirdetik — elterjedt kivándorlás folytán is lesz szükség intézkedést tenni. (Helyeslés jobbfelöl.) Az előttem szólott t. képviselő ur, igen helyesen, azt mondta, hogy ő nem találgatja, hogy mi vezethetett engem abban (Folytonosan tartó zaj és mozgás a ssélső baloldalon. Felkiáltások: Helyre ! Helyre!) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy a tanácskozás menetét ily módon zavarni ne méltóztassanak. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő urak mindig el tudják tűrni, ha valaki itt a terem közepén áll, csak most nem, pedig a képviselő urak most nem is állanak a terem közepén, hanem félre vannak vonulva, (Ugy van! jőbbfelől) ez ellen pedig sohasem volt észrevétel. Kérem tehát, méltóztassanak magukat a ház méltóságához illően viselni. (Zajos helyeslés. Félkiáltások jobbfelöl: Iskolás gyerekek!) A t. képviselő urak választó-kerületei, melyek azzal bizták meg, hogy őket itt representálják, méltán elvárhatják, hogy a képviselő urak parlamenthez méltó magaviseletet tanúsítsanak. (Zajos helyeslés jőbbfelől.) Tisza Kálmán ministerelnök: A t. képviselő ur azt mondja, hogy ő nem akarja találgatni, hogy én — ő szerinte — miért magyarázom az 1867 : XII. törvényt helytelenül, mert ő ugy látja, hogy bizonyosan azért, mert én 1867-ben, midőn azt megtámadtam, nem azt láttam benne, a mi benne van s most sem azt látom. Szerinte akkor is és most is tagadom, hogy Magyarország egyéb lenne, mint Austriának egy provinciája. (Halljuk! Halljuk! jőbbfelől. Zaj a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, azt, hogy Magyarország nem egyéb, mint Austriának egy provinciája, soha szóval nem mondtam, tettel nem bizonyító; tam. (Zaj a szélső baloldalon.) Az tagadhatatlan és hiszem is, hogy mondtam, hogy a függetlenségnek minden korlát nélkül oly fokával, a minővel egymástól egészen különálló államokbirnak, amelyek között nincs egy 1867 : XII. törvényczikk, Magyarország szemben ő Felségének összes tartományaival csakugyan nem birhat. (Zaj a szélső baloldalon.) Mihelyt az összetartozandóság és elválaszthatatlanság a pragmaticasanctio alapján az 1867 : XII. törvényczikkben ki van mondva, az egymástól való függet lenségnek ily foka nem lehetséges. (Helyeslés jobb felől Nagy zaj a szélső baloldalon) Hanem abban az egyben igaza van a t. képviselő urnak, hogy én akkor sem láttam az 1867 : XII. törvényczikkben azt, a mi benne nincs, de némelyek, hogy nézetüket elfogadhatóvá tegyék,