Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-294

152 294. országos ülés november 2J-én, szerdán. Í88S. — nem a vezérférfiak, hanem mások — azt bele­magyarázták • és most sem láthatom benne azt, a mit most némelyek belemagyarázni igyekeznek csak azért, hogy a kormányt vádolhassák és azt mondhassák, hogy a törvényt nem tartja meg. (Igaz ! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás, zaj és félkiáltások, a szélső baloldalon: Hoch) Ez veszedelmes játék, t. képviselő ur. Polónyi Géza: Börze! (Derültség a szélső baloldalon) Gróf Károlyi Gábor: Va banque ! (Derült ség a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobb­felől.) Tisza Kálmán ministerelnök: Mert igaz az, hogy Magyarországon csak akkor és ugy lehet nyugtalanságot előidézni, ha a törvények meg nem tartását lehet a néppel elhitetni; csak­hogy azután épen azok, a kik szemben ezzel, mégis törvénytelenségről beszélnek, igyekeznek azon népet félrevezetni (Igaz! Ugy van! jobbfe ] ől. Zaj a szélső balon) s én részemről ezekkel szem­ben mindig meg fogok állani ;i törvény alapján (Nevetés és éljenzés a szélső balon) és védeni fogom Magyarországot (Nevetés és éljenzés a szélső balon. Nyugtalanság jóbbfelől) azon félrevezetések ellen, a melyeknek ugy látom, sok irányban kivan téve. (Egy hang a baloldalon: Ez nem sikerült!) -Hát. t, képviselő ur, én nem a sikert keresem, csak az igazságot mondom. (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélső balon.) A t. képviselő ur ismét felhozta a zászló kér­dését. (Halljuk! Halljuk! a szélső balon.) Bocsá­natot kérek, azt mondani, hogy a magyar nemzeti zászlót, mint jelvényt, bármikor levétette ez a kormány a honvédparancsnokok lakásáról, az igazságnak megfelelőleg nem lehet. (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Zajos ellenmondás a szélső balon.) Ép oly kevéssé lehet azt mondani, hogy nem a jelvény, de jelző-zászló, egész a legutolsó ideig más mint nemzeti szin ne lett volna; mert, hogy már régebben volt, megmondotta az, a ki erre legilletékesebb, a hozzá intézett interpellatióra adott válaszában. (Zaj és ellenmondásuk a szélső balon.) Arról, hogy a képviselő urak nem akarják a jelző-zászló és jelvény közötti különbséget meg­érteni, nem tehetek; (Helyeslés jóbbfelől) de azt hiszem, hogy az elfogulatlanul ítélő magyar uép megfogja benne találni a különbséget. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon. Zaj és ellenmvndások a szélső balon.) A képviselő ur hivatkozott arra is, hogy mi történt II. József császár alatt, mikor az alkot­mány megsértetett. (Halljuk! Ralijuk! jobbfelöl.) Megvallom, t. ház, oly merész phantasiát még a képviselő úrról sem tudtam feltenni, hogy a mai helyzetet a II. József császár alatti helyzethez képes legyen hasonlítani. (Félkiáltások a szélső balon: Rosszabb annál! Halljuk! Halljuk! jobbról.) Lehetett azzal összehasonlítani az 1867 előtti helyzetet, de a mostanit csakugyan nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj éi ellenmondás a szélső balon.) De a t. képviselő ur azt mondja, az ő czét­juk az, hogy a kormányt, mindenekelőtt pedig engem, a törvény útjára visszatérítsenek. Egy hang erre elég érthetően azt mondotta: Az lehe­tetlen ! És én annak a hangnak igazat adok: „az lehetetlen" ; mert, a ki a törvény útját soha el nem hagyta, azt arra visszatéríteni nem is lehet. (Igaz! Ugy van! a jobbóldalon. Zaj és ellen­mondás a szélsőbalon.) T. ház! Áttérve főleg gróf Apponyi Albert tegnapi beszédére, mert a többiekről szólani alig tartom szükségesnek, miután az azokban elmon­dottakat erről az oldalról már megczáfolták — egyet nem tagadhatok, azt tudniillik, hogy egy itt elhangzott és nagy zajt fölvert ovatio — mert az valóságos ovatio volt, eszembe juttatja egy hires angol iró megjegyzését, (Halljuk! Halljuk!) a ki azt mondta — irván a görögországi deino­cratiáról — hogy az ovatio természetében rejlik, hogy annak szépsége — ez pedig nagyon szép ovatio volt— a tartalom igazságával homlokegye­nest ellenkezzék. (Derültség a jobboldalon. Nagy zaj és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Grőf Apponyi Albert igen t. képviselő ur mindenekelőtt azt vette rossz néven, illetőleg, mert nem mondhatom, hogy rossz néven vette volna, az ellen védekezett, hogy pártját megtámad­ják azért, hogy a költségvetést meg nem sza­vazza. T. képviselőház! En nem támadom meg érte; én azt tartom, ehhez neki teljes joga van, ez a párttacticának kérdése. E-i nekem még eddig sohasem volt okom gróf Apponyi Albertnek párt­tacticája ellen tiltakoznom; mert az eddig leg­alább sokkal inkább használt ennek a pártnak, mint az övének. (Tetszés a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon: Éljen Apponyi!) Azután a t. képviselő ur átmegy a pénzügyi helyzet festésére, három epochát különböztetve meg 1875-től a mai napig. (Halljuk! Halljuk! jóbb­felől) Elismeri — mégis annyi igazságérzet van benne — hogy 1875-ben — nem ez a kormány ugyan, de legalább az én személyemben ugyanaz — rossz helyzetben vette át az ország pénzügyeit. (Zaj a szélső balon.) Elismeri, hogy az első időben, bár szerinte nem helyes utón, de javulás és köze­ledés történt a kibontakozás felé. Ebben igaza van, valamint abban is, midőn ebben a főérdemet az akkori pénzügyministernek tulajdonítja. (Hall­juk ! Halljuk!) De ezentúl megszűnik igazságos lenni. (Nagy zaj. Közbeszólások a szélső balon.) Elnök: (Csenget.) Teljes lehetetlen, hogy ilyen rendzavaró közbeszólások mellett lehessen tanácskozni; (Helyeslés jobbfelöl) mert olyan szónok

Next

/
Thumbnails
Contents