Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-288

288. országos ülés november 30-án, szerdán. 1889. 9 tását az előző évekről, s ezen adatok teljesen congruensek, legalább azon részükben, melyben az előirányzat azokra kiterjeszkedik, azon előterjesztésekkel, melyeket a t. kormány tesz. Ha pedig a főváros fogyasztását figyelembe veszem, azt találom, hogy a borfogyasztás 350.000 hectolitert tesz, mely két forintjával számítva 700.000 frt 5 a sörfogyasztás 100.000 hectoliter, mely ugyancsak két forintjával számítva 200.000 frt. A szeszfogyasztás mintegy 40.000 hectoliter absolut szesz, melynek adója 15 írtjával számítva 600.000 frt, és igy a fővárosban magában mintegy 1,500.000 forintot fog kitenni a regaleadó-jövedelem. Ha már most figyelembe veszem, hogy a fővárosnak a kártalanítás czímén adandó tőke után mintegy 300.000 frt kamat jár, akkor azt találom, hogy e tekintetben a fővárosban az állami bevételtöbblete körülbelül 1,200.000 irtot tesz, melyből a 40%-os részesedési arány előirányozva nincs, melyet pedig elő kellett volna irányozni, s a mely mindenesetre az 1890. évnek terhét és kiadását fogja képezni. (Helyeslés bálfelöl.) E tekintetben tehát, t. ház, az előirányzatot szintén nem tartom helyesnek, mert a kormánynak gondolnia kellett volna arra, hogy a részesedés a zárt városok részére legfeljebb a pénzügyi esztendőt követő időben okvetlen kiutalványoztassék, minthogy a teljes leszámolásnak mihamarább meg kellvén történnie, a kiutalványozásnak is legalább a kezelési pótnegyedkor be kell következnie, és igy szükséges, hogy ez az illető év pénzügyi kiadását képezze. Igy volt ez mindenkor a vámoknál is, mert tudjuk, hogy a közös kezelésben szedett vámvisszatérítések is rendesen azon esztendőnek képezték kiadási terhét, és a különbözet, mely a vámvisszatérítés és az előirányzat közt volt, rendszerint a pótkezelés negyedében utalványoztatok ki. Legalább ez minden, az illető év zárszámadásában található fel. Felemlítem még, t. ház, — bár hosszas nem akarok lenni — azon további tételeket is, melyekre nézve aggályaim vannak. Fel kell említenem ezeket azért, hogy levonva belőlük a végconsequentiát, némely körülményre a képviselőház figyelmét felhívjam. (Halljuk! Halljuk!) Felemlítem először a posta és távirda bevételét. Ezen bevételek szintén nem felelnek meg a zárszámadási bevételeknek, mert ezek 1888-hoz képest 500.000 frttal vannak felemelve, pedig azt találom, hogy például az 1889. év három negyedében a bevételi többlet csak 102.000 frtot tett. Ha már most figyelembe veszem azon körülményt, hogy a rossz gazdasági évek mindenesetre befolyással vannak a posta és távirda jövedelmeire is, és ha el is fogadom a folyó évi többletet és ezt levonom az előirányzat többletéből, akkor azt kell találnom, hogy itt az előirányzati bevétel vérmes KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. és a kritikát az eddigi adatok alapján ki nem állja. Az állami erdőknél hasonló az eset. (Halljuk! Halljuk!) Ezeknek tételénél mintegy 500.000 frtot tesz azon többlet, melyet 1888-al szemben felvesz a kormány mint bevételt, holott az állami erdőknél ép a folyó évi évnegyedes kimutatások szerint tetemes visszaeséssel találkozunk. Alig lehetséges tehát, hogy az előirányzat e tételnél is a kritikát szintén kiállja és kiállhassa, tehát a kormánynak előirányzatát e tételnél szintén vérmesnek kell kijelentenem. Még csak egypár tételre leszek bátor a t. ház figyelmét felhívni, (Halljuk! Halljuk!) anélkül, hogy ezeket részletesebben indokolnám. (Halljuk!) Az egyik a lótenyésztési intézeteknél mutatkozó pénzügyi eredmény, a melynél az előirányzatot valóban nem tudom igazolni s nagyon kíváncsi vagyok, hogy a t. kormány maga is mivel képes azt tenni. Igaz ugyan, hogy például «, Mezőhegyesen létesített répaczukorgyár következtében a répatermelésből tetemes bruttó-összeg várható, de ha e bevételt egy maximalis összegre teszem is, mondjak V» millióra, pedig alig lehetséges, hogy a répatermelésből ennyi legyen a bevétel, még akkor is tetemes összeg marad, amelynek fedezetét semmivel sem birom indokolni. Itt is az az eset forog tehát fenn, hogy a kormánynak vagy jobban indokolni kellett volna e tétel magasságát, vagy pedig illő mértékére kellett volna leszállítani. (Helyeslés a baloldalon.) Megemlítem, azután a határvám bevételét, a melynek ily összegben való felvétele szintén nem igazolható. A határvámok bevétele a közösügyi költségeknél, legalább azok zárszámadásai szerint, állandó visszaesésben van, és én csak egypár egymásután folyó évet leszek bátor felemlíteni, hogy látszassák, miszerint a visszaesés állandó ós folytonos. 1885-ben e bevételek tettek 44 millió frtot, 1886-ban 40,300.000 frtot, 1887-ben 39,400.000 frtot, 1888-ban 39,300.000 frtot, 1890-re pedig 40,500.000 frt irányoztatik elő, hogy mi alapon, azt megmagyarázni nem tudom, és alighanem fogunk vagy a zárszámadásokban, vagy valami póthitel előterjesztésében azon hián} lattal találkozni, a melyet majd utólag kell fedeznünk. Ha már most a visszaesést itt is csak az 1888. évi eredményekhez alkalmazom, akkor azt találom, hogy legalább 1 millió azon összeg, a mely itt be nem válik, és a melynek quotájn, természetesen Magyarországra esvén, az előirányzat szintén mintegy 376.000 frt igazolhatatlan összegben jelentkezik. Végül megemlítem még az államvasutak bevételét. (Halljuk! Halljuk!) Nem akarok ezúttal azon kérdés beható vizsgálatába bocsátkozni, hogy azon reform, mely a folyó évben a szeméiyszállí-