Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-294
136 294 ftrssfisrog fllés november 27-én, saerdán. 1889. melyben nagyon lényeges és fontos kérdéseket érintett. Olyan kérdéseket melyekkel ha a t. ház gyakrabban foglalkoznék, csak a nemzet üdvösségére és javára válhatnának, (ügy van! abalóldalon.) A t. pénzügyminister ur ezen beszéd alatt jegyzeteket tett és azok szerint válaszolt is; én ismétlem, ezek taglalásába nem bocsátkozom. Egyet azonban sajátszerűnek találok és ezt mindenki be fogja látni, ha mindjárt kis politikus is, hogy ha Horánszky beszédét, valamint a pénzügyminister ur arra adott válaszát elolvassa és mindjárt tisztában van magával az iránt, hogy az teljesen a ministereinők ur iskolája, mert sok lényeges kérdést mellékesnek tartott és oly passusokra hivatkozott, a melyekkel, ugy átlag beszélve, csak a homályban lehet evezni, mert igazsága a pénzügyminister urnak ezekben sem volt. (Ugy van! a baloldalon.) A t. pénzügyminister ur többek közt hivatkozott a közgazdaság, kereskedelem és a mezőgazdaság nagy előmenetelére. Megengedem, hogy a közgazdaság haladását, melynek igen sok ágazata van, a t. pénzügyminister ur informatiók. adutok alapján mondhatta és igazolni is fogja, de ha én azokat az óriási hiányokat, hátrányokat és elmaradottságokat tekinteni, miket a gyakorlati életben tapasztalunk, el nem fogadhatom a pénzügyminister ur azon általános kijelentését, hogy a közgazdaság terén nagy haladást tettünk volna. (Helyeslés a baloldalon.) Hol találja a t. pénzügyminister ur ezen nagy előhaladást? Talán a mezőgazdaságban? Épen ennek illustrálásául bátor vagyok egy példával élni. (Halljuk! a baloldalon.) Tegyük fel, hogy van egy középvagyonos polgár, a ki 100 hold ingatlannal bir; arra jövünk, hogy az ezelőtt 15 évvel adóval, közköltséggel 100 írtnál többet nem fizetett földje után, míg ellenben mo$t,ha összeveszszük az emelkedett adót, pótadót, közköltséget, azt látjuk,hogy a földje után fizetendő adó a 300 frtot is felülmúlja. Addig, niig ezelőtt 15 évvel, midőn a mostani tehernek csak Vs-at viselte az illető polgár, a bő termések után eladott egy métermázsa búzát 12, 13 sőt 14 írtért is, iáig most — hogy termése silány volt — el kell adnia 6 — 7 frtért. Addig, mig ezen kedvező viszonyok voltak, egy rend ruhát 40—50 frtért lehetett kapni, ma tisztességes kabátot 100 frtért sem lehet kapni. (Wekerle Sándor tagadólag int.) Hol találja tehát a t. pénzügyminister ur a haladást? Tudom, hogy a t. pénzügyminister urnak kabátja drágább. Wekerle Sándor pénzügyminister: Olcsóbb! Wittmann Ferencz: A t. pénzügyminister ur talán a kereskedelemnél találja ezt a nagy haladást? Megvallom, hogy én e nyár folyamán kötelességet mulasztottam akkor, midőn engem több izben felszólítottak és felkértek, hogy miért nem interpellálom a kereskedelmi minister urat különféle kereskedelmi akadályok miatt. Egyéb tekintetek itt igenis haladnak, de nem mint kellene, nálunk, hanem máshol. A szomszéd tartományok és szomszéd államok, a melyek velünk vámszerződésileg összeköttetésben állanak, igen olcsó vámmal és szállítási díjjal ugyanazokat a czikkeket tudják behozni és elárasztják piaczainkat oly czikkekkel, a melyekkel nálunk legbővebben rendelkezünk. így például Budapest főváros hetenkint 2.000 drb. szarvasmarhát consumál, a melyből több mint 1.000 drbot Szerbia hoz be és leszorítja a magyarországi mezőgazdákat odáig, hogy a tenyésztéssel és a kereskedéssel fel kell hagyniuk, mert különben kárát vallják. így áll a viszony a sertéseknél is, mert mig azt mondhatnám, hogy saját zsírunkban fúlunk meg, mert van elég czikk, a melyet értékesíteni lehetne, addig elzárják a magyar kereskedők elől Németország határát a nélkül, hogy ezt igazolni és indokolni tartoznának. Erre azt mondják, hogy féltik a körömfájás-betegségtől. Ezt a t. kormány elfogadhatja indokul, de a szakember, a kereskedők ezt nevetségesnek tartják, mert körömfájás egész nyáron át nem volt. És most, hogy vannak körömfáj ási tünetek és maga a magyar kormány jelenti ezt a német ministernek, hogy van körömfájás, a német kormány elismerését fejezi kies azt mondja, hogy csak hozzátok be a sertéseket, mert nekünk szükségünk van rájuk. A német minister erre azt mondja: das istmeinelandwirthschaftlichePolitik, mig a mi landwirthschaftliche politikánk a magyar kereskedőknek a nyár folyamán egy pár milliójába került. Ezért azonban, t. ház, azt hiszem, a kereskedőknek még nincs alapos okuk, hogy a kormánynak egész komolyan szemrehányást tegyenek, mert ez tacticai hiba, vagy még inkább ügyetlenség; van azonban egy más alapos és komoly ok, a miért a polgárok neheztelni tudnának és a miért a kormánynak ez eljárását sohasem bocsátják meg. Ezelőtt néhány évvel, nem tudom mikor, állami orvosi közegek azt eonstatálták, a mit a kormány el is fogadott s végre is hajtott'a nélkül, hogy a következményeivel számolt volna e ferde és indokolatlan felfogásnak, hogy tudniillik a sertéshizlalás egyáltalában ártalmas a közegészségi ügyre nézve. Erre a kormány azt rendelte el, hogy a sertéshizlalás minden egyes községből kitelepittessék. Ez intézkedésre mondom azt, hogy ennek megtételénél a kormány nem számolt a követkézmenyekkel, midőn a kitelepítést elrendelte, mert ez a kereskedelemnek nem kitelepítését, hanem teljes megszüntetését vonta maga után. Mert hogv áll dolog, t. ház? (Halljuk! Halljuk!) Ki tudná elképzelni azt, hogy egy egyszerű polgár, a kinek teszem fel 1.500 írtja van, 50—60 darab
