Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-293
298. ©rseágos ülés november 26-án, kedden. 1889 jo>3 mely parlamenti élet mellett egyáltalában képzelhető. Hát a kormányzat nem oly nagy, mindent domináló tény-e egy nemzet politikai életében, mely egy epóchának megadja a maga jellegét (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és lehet-e elzárkózni a politikusnak azon kérdés megítélése elöl, jó-e vagy rosszé ez a kormányzat; maradhat-e ebben valaki -— a ki komolyan akar foglalkozni a haza ügyeivel —- semleges, neutrális; képzelhető-e a parlamentben az a kedélyes álláspont — melyről sok parlamenti ujoncz álmodozik, hogy velők ide jöjjön és a kormány egyes javaslatait, mindeniket a maga érdeme szerint, bírálja meg, a melyik jó azt elfogadja s a melyik rossz, azt nem fogadja el — de a kor mányzat vitelének bírálatától egyáltalában eltekint ? (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső balon.) Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy e kérdést felállítani annyi, mint arra meg is felelni, (Helyeslés a bal- és szélső bálfelöl.) Hiszen maga a t. pénzügyminister ur igen helyesen mondta, hogy nem csupán egyes eszmékből alakul egy programúi, nemcsak egyes eszme-töredékekből alakul a törvényhozás tevékenysége, hanem hogy annak tervszerű egymásutánja, annak helyes módon alkalmazása, szóval mindaz, a mi a kormányzatnak helyes vezetésétől függ, adja meg magának a törvényhozási működésnek együttvéve a helyességét vagy helytelenségét. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon.) Es az országnak politikai élete végre is nem csupán a törvényhozás termében folyik le, hanem azon kivül van annak úgyszólván mindennapi lüktetése az igazságszolgáltatásban, a közigazgatásban, a nemzetnek kifelé való képviseltetésében, a közjogi ügyeknek elintézésében. Mindezekben a fontos dolgokban jóformán minden attól függ, hogy a kormányzat szelleme jó-e, hogy a kormányzat szelleme bölcs-e, hogy az a jog tisztaságának eszméjétől van-e áthatva vagy más helytelen irányzatoktól. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélsőhalon.) De, t. képviselőház, ezen kérdés elől: jó-e vagy rossz-e a kormányzat ? egyáltalában nem lehet kitérni, ha politikával komolyan akarunk foglalkozni és addig, mig egy ország kormányzatát nem veszi át valamely névtelen részvénytársaság, hanem azt egyes egyének vezetik, lehetetlen e kérdéssel foglalkozni, hogy jó-e, rossz-e a kormányzat, a nélkül, hogy a kormányzattal megbízott egyének politikai szereplése megbiráltatnék. (Helyeslés balfelöl.) Különben, t. ház, a tisztelt urak a túloldalon a politikai egyéniségek bírálatát csak addig tekintik személyes kérdésnek, a mig az a t. ministerelnök urat illeti. (Ugy van! a baloldalon.) Például az utolsó ülések egyikén Tisza István t. képviselőtársam (Halljuk! Halljuk!) nem szentelte-e beszédének egy egész nagy és igen szellemdús részét az én csekély politikai egyéniségem bírálatának ? (Igaz ! Ugy van ! balfelöl.) Kifejtette, hogy mi minden politikai hibát követtem el; kit mindenkit idegenítettem el magamtól ; mi lett az én politikám sorsa, szóval politikai existentiámnak majdnem minden phasisára kiterjeszkedő bírálatot mondott csekély személyemről. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nekem, t. ház, ez ellen semmi kifogásom; ezt soha személyeskedésnek nem vettem. (Tetszés és helyeslés balfelöl.) Természetesen a kritika alaposságát nem minden részében fogadhatom és ismerhetem el, de magát a tényt, melylyel majdnem minden nap találkozom itt e házban és a sajtóban, hogy valaki politikai egyéniségemet tegye bírálat tárgyává és azutáu levonja az ítéletet hivatottságom vagy nem hivatottságom felett, a legjogosabb ténynek ismerem el a világon és valóban saját jövőm érdekében sajnálnám, ha beállna egy epocha, melyben a t. túloldal többé nem tartaná érdemesnek egyéniségemmel foglalkozni. (Zajos helyeslés és tetszés a baloldalon.) Ne méltóztassék a túloldalon azt mondani, hogy mikor mi egy egész kormányzati epochát bírálunk és ezen bírálat központjává természetesen azt a férfiút teszszük, ki ezen kormányzati epochában a legkiválóbb szerepet játszotta; ki arra saját egyéniségének bélyegét rásütötte, ez személyeskedés, mert ennek semmi, a legkisebb alapja sincs. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem is kizárólag a múlt megítélése szempontjából, nem is kizárólag azért, hogy a múltért felelősségre vonjuk —ámbár ennek is meg volna a maga teljes jogosultsága — de azért bíráljak jelenleg, hogy midőn önök egy reform aera kezdetét hirdetik nekünk, megítélhessük, vájjon mi várható a jövőben ezen egyéniség hatalomban maradásától és befolyásától. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ebben rejlik, t. ház, egyik oka annak, hogy minden párton a legjobb akaratot feltételezve, a legjobb akaratot és őszinteséget feltételezve a cabinet azon tagjainál és a kormánypárt azon részénél, mely egy a mi eszméinkkel congruens reformtevékenységet irt zászlajára, psychologiai lehetetlenségnek tartjuk, (Helyeslés a balés szélső baloldalon) hogy e reformtevékenység szabatosan, a maga egész tisztaságában, azon alapossággal, melylyel az szükséges, keresztülvihető legyen ugyanazon egyéniség politikai vezérlete mellett, mely egyéniségnek minden tettét, egész eddigi belügyi irányzatát a reform desavouátja, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) megsemmisíti. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Midőn általában reformokról szólok. első sorban előttem áll a közigazgatási reform. (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatási reform létrehozását azon irányban, a mely ezen padokról számtalanszor hirdettetett, tartom én a legnagyobb 16*
