Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-293
124 29$. országos ülés november 26 án, kedden. 1888= politikai feladatnak, (Halljuk! Halljuk!) a mely ezen nemzetre nehezedik. (He ] yeslés balfelől.) Ezen problémának helyes megoldását én egyenrangú feladatnak tekintem azokkal a nagy korszakos átalakulásokkal, melyeken nemzetünk ezen század második felében és az ezt közvetlenül megelőzött időben keresztülment. Hiszen itten egy új épületet kell alkotni a múltnak lehetőleges kimélésével, de mindenesetre teljesen modern, teljesen új eszmekörben. (Helyeslés balfelől.) Az eddigi, a mostan létező közigazgatási szervezet, a melyben a múltnak romjain építtetett magának kunyhókat a ministerelnök ur közigazgatási pályáján, szerenesésen összegyezteti a világon és hazánkban létezett minden néven néven nevezendő közigazgatási szervezet Összes ágait. (Halljuk! Halljuk,!) Itt találjuk a legmerevebb centralisatiót, melyben minden legcsekélyebb helyi ügyben a felebbezés fölmegy a ministeriumhoz ; itt találjuk az állampolgárok jogvédelmének teljes hiányát; itt találjuk a tisztviselők függését, nem abban az irányban, hogy a felsőbb ím'toritásnak törvényes akaratát szabatosan végrehajtani kötelesek, de azon irányban, hogy az ő existentiájuk függ egyfelől a pártkormányzat tetszésétől, másfelől egyes hatalmas vidéki érdekszövetkezetek akaratától. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ebből ered aztán azon állapot, hogy a mi közigazgatási szervezetünk és a mi közigazgatásunk tevékenysége — dicséret a kivételeknek, a hol az egyének kitűnő tulajdonságai a szervezet hiányai fölött diadalmaskodni tudnak — általában nem egyéb, mint a pártkormányzat politikai önkényének és a helyi hatóságok magánérdekeinek comproinissuma. (Ugy van! balfelöl.) Itt, t. képviselőház, nincs szoros körülhatárolása a competentiának. Senki sem tudja szabatosan, hogy mi a feladata és miért felelős. Es a mennyiben ezt a rendes megyei közigazgatási szervezet egyes tényezői mégis tudnák és nagy nehezen kiokoskodhatnák a fennálló és egymásnak ellentmondó törvények és utasítások tömkelegéből, oda van állítva melléj ök a főispán, mint a pártkormányzat bizalmi közege, a kinek hatásköre határtalan, a kinek kötelessége annyi, a mennyit akar, (Igaz! Ugy van ! a hal- és szélső baloldalon) joga is annyi, a mennyit akar; a ki a rendes közigazgatási szervezetet félretolhatja akkor és ott, a hol neki tetszik; (Igaz! a bal- és szélső baloldalon) a ki szóval a permanentiába helyezett kormánybiztosi intézménynek képviselője. (Élénk tetszés balfelől.) T. ház ! Ez az a rendszer, melyet a maga szive szerint kiépített magának a t. ministerelnök ur. Most, t. ház, át kell mennünk egy másra, át kell mennünk — ezt hirdetik a kormány padjairól — egy oly rendszerre, melyben az egyéni és polgári jogok birói jogvédelemmel minden fokozaton biztosittatnak; egy oly rendszerre, hol minden egyes közigazgatási tényezőnek competentiája a lehető legnagyobb szabatossággal lesz körülírva; egy oly rendszerre, hol a tisztviselők függetlenittessenek a helyi érdekköröknek illetéktelen befolyásától, de hol egyszersmind existentiájuk függetlenittessék a központi hatalom önkényével szemben létüknek és hivataluknak biztosítása által, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) melyet csak akkor nem vehetnek igénybe, ha hivatalos kötelességeiknek nem tesznek eleget; egy oly rendszerre, mely arra lesz hivatva, hogy a párturalom kinövéseit megakadályozza és fékezze, hogy a rendezett állami közigazgatási működést a politikai szabadsággal harmóniába hozza, mindkettőnek biztosítékait megadja; (Helyeslés abal- és szélső baloldalon) egy oly rendszerre szóval, mely minden egyes nyilvánulásaiban, egész és végirányzatában a most fennálló rendszernek teljes tagadása, a most fennálló rendszer minden egyes életnyilvánulása megszüntetésének ellenkezője. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Már moftt, t. ház, nem lélektani lehetetlenség e, hogy az az új rendszer ugyanazon férfiú vezetése mellett jöjjön létre, ki amazt a rendszert concipiálta, azt fokozatosan létesítette s ki abban a rendszerben 15 éven át jól érezte magát, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) a melynek megszüntetéséről, megsemmisítéséről s utolsó nyomainak kiirtásáról lehet most szó. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én nem tagadom, hogy kormányférfiak, politikusok érett korukban is, a tapasztalás benyomásai alatt nagy átalakulásokon mehetnek keresztül. Hisz gyakran idéztetett itt a viták folyamán Peel H6VG s az ti nagy, valóban drámai erővel ható átalakulás, melyen Anglia e kiváló államférfia keresztülment, midőn a protectionista tanból a szabad kereskedés terére lépett át. Hát ez csakugyan előfordul. De hol látjuk az eseményekben, hol látjuk a történt nyilatkozatokban csak nyomát is annak, hogy a t. ministerelnök ur ily belső átalakulásokon ment volna keresztül? (Igaz! Ugy van! a bal és szélső balfelől.) Hol látjuk nyomát annak, hogy ő a maga tapasztalása útján megutálta volna azt a közigazgatási rendszert, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) a melyet vezetett s azt mással akarná felcserélni ? Hisz abban az időben, mikor a közigazgatással közvetlenül foglalkozott, ezen reformokról hallani sem akart, akkor, mikor a közvetlen tapasztalások befolyása alatt állott. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Midőn lélektanilag elhihető lett volna, hogy az átalakulásokon keresztülment, akkor nem történt, sőt — többet mondok — még ez év elején, újévi beszédében is elutasította magától a közigazgatási reform gondolatát. (Ugy van! balfelől.) Mindenki megértette, a ki akarta, hogy mit jelent a theoreticusok álmodozásainak vagy ehhez hasonló kifejezéseknek használata a közigazgatási reform
