Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-293
122 2»3. ©magos Illés nevemfeer ä6.án, kfidden. 188Í). nia occupationalis költségeinek, nem egygzer-mindenkorrai összege, hanem a mit ezen összeg kamatai fejében ezen összeghez hozzátenni lehet? Nem, t. ház, 26 millió új adó, új teher elvállalása árán a nemzet elérte, a ministerelnök ur kormánya elérte 1878-tól 1886-ig, hogy a 21 millió zárszámadásideficit 1886-ban 43 millióra emelkedett (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hát, t. ház, ez valóban az európai nemzetek történetében hallatlan példa. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagy terheknek elvállalására vannak példák, talán nagyobbak, mint a mienk; de hogy ily nagy terheknek elvállalása árán nemcsak a deficitnek megszüntetése ne éressék el, hanem a deficitnek majdnem ugyanannyi összeggel való megnövekedése, mint a mennyit az új terhek tesznek, hogy tehát az új terhek a deficitből nem levonásképen, hanem hozzátételképen jelentkezzenek, ez, t. képviselőház, valóban példátlan az európai nemzetek történetében. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) És a kinek pénzügyi gazdálkodása ilyen eredményt mutat fel (Halljuk! Halljuk!) — és ne legyen az mentség, hogy a ministerelnök ur akkor pénzügyminister nem volt. mert a tárczaministereknek egyes tárczájuk részleteihez tartozó hibáiért, botlásaikért lehetnek kizárólag felelősek ők, de egy ilynemű összeroskadozásért az egész cabinet és annak feje ép ugy felelős, mint a pénzügyek vezetője (Zajos helyeslés balfelöl) — mondom, a kinek pénzügyi gazdálkodása ilyen eredményt ért el béke idején, külső kényszerítő eszköz nélkül, csupán tervtelenség, tájékozatlanság, későbben pedig a legközönségesebb kezelési rendet is nélkülöző gazdálkodás folytán, a ki 26 millió árán az új deficitet 21 millióról 43 millióra felemelte, az azután ne tartson e téren dicsőségre igényt; (Igaz! Ugy von ! balfelöl) ha későbben a megdöbbenés megnyitván szemeit, 18 milliónyi újabb tehernek elvállalása árán az ország adósság-visszafizetési kötelezettségének 13 millió frt erejéig a jövő nemzedékekre való áthárításával végre azután az egyensúlyt elérte. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) Mert, t. képviselőház, mit jelent ez az egyensúly? Ez annyit jelent, hogy a nemzeti erő utolsó reserváinak kiadásával, (Ügy van! balfelöl) hogy a rendelkezésünkre ez idő szerint álló utolsó jövedelmi forrásoknak végmegfeszítésével (Zajos felkiáltások balfelöl: Igaz! Ugy van!) csak épen annyit értünk el, hogy a t. kormány pénzügyi gazdálkodásának bűnei ne a pénzügyi összeroskadás alakjában leljenek kifejezést. (lyaz! Ügy van! balfelől.) Hogy mi maradt ezután a haladásnak gyorsabb eszközlésére; hogy mi maradt ezután a közművelődésnek gyorsabb előmozdítására; hogy mi maradt ezután a minden téren és mindenfelé hiányzó humanitárius intézkedéseknek pótlására, szóvá], hogy mi marad ezután a haladásra, hogy az, a mi erre a czélra marad, hogy az milyen kevés; hogy ennek folytán a haladás, hogy ennek folytán a mulasztások pótlása milyen lassú lesz, hogy ennek folytán ez a nemzet a maga fejlődésében mennyire, meg van állítva: ez fejezi ki azt a dicsőséget, a mely a jelenlegi kormányt megilleti. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől. Mozgás jobbfelöl.) Ne dicsekedjünk tehát, t. képviselőház, ezekkel az eredményekkel; ezekkel az eredményekkel legfölebb mint enyhítő körülményekkel lehet beszámolni a nemzetnek, de dicsőségre, de magasztaláéra ezekkel a kezében a t. kormány igazságos biráló előtt igényt nem emelhet. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ámde, t. képviselőház, ha magában a pénzügyi helyzetben és a költségvetésben — visszatérve beszédemnek ezen incisum által félbeszakított fonalára — nem találunk okot a költségvetés visszautasítására, teljes mértékben megleljük ezt az indokot a kormány általános politikája feletti Ítéletünkben ugy ma, mint régebben. (Ugy van! balfelől.) Hogyan—fogják önök erre mondani,— mikor ezen kormány politikájában lényeges változások készülnek, olyanok, melyeket mi is rokonszenvvel kísértünk? Hát, t. ház, egyszerűen azon okból, mert a mit kívánnunk kell, az nem egyes reform ebben vagy amabban az irányban, hanem ez az eddigi rendszernek gyökeres és teljes megváltoztatása, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) teljes szakítás azzal a törvényhozási iránynyal, a mely eddig ezen házban e kormány vezetése alatt dominált, teljes szakítás a nemzet közjogi képviseltetésében eddig mutatkozott gyengeséggel, (Ugy van! balfelől) teljes szakítás azzal a kormányzati szellemmel, mely ezen kormány vezetése alatt uralkodott. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) És t. ház, a tapasztalás, a lélektan összes törvényei szerint várható-e, képzelhető-e ilyen teljes szakítás a múlttal; képzelhető-e ilyen teljes átalakulás, ilyen teljesen új szellem, ha az ügyek vezetése élén ugyanaz a férfiú áll, a kinek rendszerével, kormányzati szellemével a szakításnak történnie kell ? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beőthy Ákos •• Az nem képzelhető ! (Zajos derültség jobbfelöl. Ugy t>an! balfelől.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! Midőn mi ezt mondjuk — és így természetszerűleg el nem kerülhetjük a ministerelnök ur politikai egyéniségének bírálatát — akkor előállanak azzal a nagy szóval, nem ellenvetéssel, hogy ez kicsinyes személyeskedés. Maga a t. pénzügyminister ur beszédét azzal fejezte be, hogy a mi ellenzékiségünk végre ig összetörpül egy személy elleni ellenszenvnek kicsinyes kifejezésében. (Halljuk ! Halljuk!) T. ház! Ez a legsajátságosabb felfogás, a
