Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

iQg 292. országos ülés n«ve»ber 2t>-én, hétfőn. 1889. nek legmíveltebb állama. (Helyeslés sgélsö túlfelől.) De hogy ezt a szerepet méltóan betöltbessük, hogy központja lehessünk és maradhassunk ifjú és törekvő nemzeteknek, hogy erkölcsi túlsúlyunkban senki ne kételkedhessek, ehhez, t, ház, nemzeti egyéniségünk teljes kiművelése szükséges. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Ámde ennek első feltétele az, hogy Magyarország élén önérzetetesebb, férfiasabb és lelkesebb kormány álljon, (Igaz! Ugy van! a szélső balon) olyan kormány, mely a magyar nyelvet nem nyomja le az osztrák birodalmi tartományok nyelvének színvonalára; olyan kormány, mely a magyar műveltséget nem kisebbíti és a német műveltséget nem glorifieálja : olyan kormány, meSy nem tartja feladatának, hogy a nemzet zászlaját időnkint vagy másokkal tépesse meg, vagy maga confiscálja el; (Igaz ! Ugy van! szélső bafelől) olyan kormány végre, mely törvényes intézkedések leple alatt nem tesz kísérleteket arra, hogy arezu! üssön egy 87 éves szent öreget, ki fájdalmas elhagyatottságában is Magyarország legnagyobb büszkesége, (Élénk helyeslés szélső balfdől) ki mértföldekszázai daczára ezerszerte közelebb van hozzánk, mint a kormány, mely csak két lépésre van tőlünk . (Élénk tetszés szélső balfelöl.) is em fogadom el a költségvetést, hanem hozzájárulok Helfy Ignácz képviselő ur határozati javaslatához. (Zajos helyeslés és éljenzés szélső balfelöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház ! Mielőtt más szónok szólalna fel, Tisza István képviselő ur kivan személyes megtámadtatás folytán szólani, ~ Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Egyáltalában nem vagyok barátja a személyes felszólalásoknak, különösen nem magamra vonatkozólag; nemcsak azért, mert csekély személyemet sokká S kevésbbé tartom érdekesnek, semhogy erre vonatkozó megjegyzésekkel a t. ház idejét igénybe venni óhajtanám, de azért is, mert azt tartom, hogy valódi sikert az ér csak el, ki a mondott érveket támadja és czáfolja meg és nem az, ki tisztán személyi megjegyzést tesz. En rám legalább sokkal nagyobb, sokkal lesújtóbb hatással lett volna egy czáfolat azokra, miket mondottam, mint azon egy pár jó vagy rossz viccz, melyet személyem felelt a t. képviselő ur szélnek eresztett. (Helyeslés jobbfelöl.) Különben keresztényi örömmel nyugszom bele, hogy legalább néhány derült pillanatot szolgáltatott az én csekély személyem az igen t. ellenzéknek. És ha már minduntalan a családi összeköttetéseket vizsgálják, legyen ez, nem elégséges, de némiexpiatiója azon sok keserű órának, melyet a ministerelnök ur az uraknak okozott és fog is még okozni. (Élénk tetszés jobbfelöl. Felkiáltások szélső balfelöl: A nemzetnek!) Azonban t. ház, nem ezért szólaltam fel, hanem kénytelen voltam felszólalni a t. képviselő urnak azon kifejezése folytán, hogy én a parlamenti illemet megsértettem. Engedelmet kérek, iparkodtam azt tőlem telhetőleg kerülni, remélem, sikerült is; de ha megsértettem volna, megkaptam volna competens helyről a figyelmeztetést. A kép viselő úrtól nyert ezen íeezkét kénytelen vagyok egyszerűen visszautasítani s egyúttal figyelmeztetem arra, hogy ha ily irányú tanácsokat akar osztogatni, sokkal közelebb kaphat alkalmas egyéneket, kik erre rá szorulnak. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Madarász József jegyző: Petrich Ferencz! (Felkiáltások a szélső halon: Öt percznyi szünetet kérünk!) Elnök : T. ház ! Méltóztassék a szónok iránt annyi figyelemmel lenni, hogy most, midőn már 1 óra elmúlt, ne méltóztassanak még 5 percznyi szünetet kérni. Petrich Ferencz: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Meggyőződésem szerint, mielőtt egy, a nemzet polgárai által bizalommal megválasztott népképviselő az évi költségvetési előirányzathoz hozzászól és az által mintegy a nemzet sorsa felett egy esztendőre határoz, kötelessége az, hogy ne csak felületesen tekintse ezen előirányzatot és ott némely tételek számszerű javulását látva, magát elragadtassa, hanem kötelessége a költségvetési előirányzatnak mintegy belanyagát, lényegét megvizsgálni és a már lezárt költségvetési előirányzatból magának az okulást levonva, meggyőződni arról is, hogy vájjon ezen költségvetés minden tétele megfelel-e az adózó polgárok és a nemzet érdekeinek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És miután, t. képviselő — ház, a már lezárt számadásokból azt az indokolást vontam le, hogy a költségvetési előirányzatban még igen sok tétel épen saját magának a nemzetnek érdeke ellen van fordítva és mert nekem — daczára annak, hogy azt a számszerű javulást, a melyet igen sokan emlegetnek, el is ismerem — a költségvetési előirányzat lényege ellen van kifogásom, előre is kijelenteni, hogy a költségvetési előirányzatot még az általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Minthogy azonban ezen tagadó véleményemet már kinyilvánítottam, engedje meg a t. ház, hogy aggodalmaimat is jelezhessem. (Halljuk! Halljuk!) Tudom, t. ház és elismerem azon ellenvetéseket, vagyis inkább mentségeket, melyeket a túloldalról és a kormánypárt részéről a mi aggodalmaink ellen felhoznak. Tudom azt, hogy a túloldalról azon roppant áldozatokkal szemben, melyeket e nemzet hoz, rámutatnak azon általános — nem tagadom, létező haladásra vagy fejlődésre, a mely közkormányzatunk minden ágában megvan. Rámutatnak már most e költségvetési előirányzatba mutatkozó javulásra ; de rámutatnak büszkeséggel a hadseregemelkedésére is, a mely — és ezt sem tagadom —