Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

2*2. orszfSgos Ülés november 35-én, kétfön, 1889 106 becsben és tiszteletben tartják csak ugy, mint az író, a politikus, a jogász, a szónok, a szinmú'vész, (Élénk helyeslés a szélső balon) egyszóval mint azok, a kik a nyelvet a fejlettség legnagyobb fokán képviselik. Mindenütt ugy van ez a világon, Magyarországot kivéve. (Igás! Ugy van! a, szélső balon.) Itt a műveltség anyaga és iránya nagy, messze terjedő rétegekben, ha nem tisztán német még pedig osztrák-német, akkor zagyvaléka mindannak, a mi felületest és divatost a külföldi culturák produeálnak. Előttem e jelenség érthetetlen volna, ha nem találnám meg fő magyarázatát épen a kormány magatartásában. Miért legyen önérzetesebb az egyes polgár, mint a kormány maga? A kormány, mely a magyar nyelvet megalázza a hadseregben, (Helyeslés a szélső balon) mely cultusministeri nyilatkozatokban a német műveltség mellett tör pálczát; mely az udvartartás kérdésében a magyar álláspontot megcsúfolja, mely a magyar katonai akadémia felállítását Austria érdekében ellenzi és hogy a magyarság tekintélye tökéletes legyen : fekete-sárga zászlókat tííz ki a honvédparancsnokok sátorai elé. (Zajos helyeslés a ssélsö balon.) Ezt cselekszi a magyar kormány és ez az, a mit a szabadelvű párt a bécsi j ournalistákkal karöltve ugy magaszta], mint a legmagasabb bölcseség és a legmagasabb hazafiság kifejezését, (Gúnyos felkiáltások a szélső balon.) Ellenben minket, kik a magyar nyelvet s a nemzeti culturát mindennek fölé helyezzük, a kik komolyan akarjuk a nemzeti műveltséget, a kik érezzük, hogy ennek létrehozására az összes intelligens osztályok erős lelkesedéstől áthatott közreműködése szükséges; a kik érezzük, hogy a meddig ez a közreműködés nincs meg, a meddig egy kötelesség mulasztó kormánynyal és ennek folyományaként egy kötelességéről megfeledkező társadalmi csoporttal állunk szemben; addig szerepet nem játszhatunk az európai cultura tényezői között; a kik érezzük, hogy a műveltség, mely nem a nemzeti egyéniséget tükrözi vissza, mely nem annak a cultusából áll, a mi egy nemzet lelki önállóságát jelenti, mely nem a saját eredeti jellemvonásaink gonddal és szeretettel kifejtett összeségében áll: az a műveltség belső értékkel nem bir (Ugy van! a szélső baloldalon) és ha belső értéke nincsen, akkor jogezíme sem lehet arra, hogy az egyéni műveltség legmagasabb fokán álló nemzetek figyelemben részesítsék, vagy pláne munkatársul fogadják ä civilisatio nagy feladatainak megoldásában. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minket, a kik ezt érezzük, a kik ezt valljuk, chauvinistáknak neveznek, abban a reményben, hogy ezzel discreditálni fognak. Nem tudom, vájjon a közvélemény a dolgok mai állásában miképen értelmezi ekifejezést? (Halljuk! Halljuk!) Vájj on vádnak, vagy dicséretnek tartj a ? De tudom azt, hogy e kifejezés feltalálói, terjesztői és hivői KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XIV. KÖTET. kikből állanak. Feltalálói azok, a kik a nemzet jövőjét léha kényelemmel, vagy roszakarattal szemlélik, terjesztői azok, a kik a nemzeti cultura fejlődését vagy nem tudják, vagy nem akarják előmozdítani, hivői azok, kik kapva kapnak azon, hogy lelki szegénységüket és erkölcsi hitványságukat e bölcsnek látszó epitethon mögé bujtassák. (Zajos helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) De ha mi chauvinisták vagyunk, akkor mondják chauvinistának az orvost, ki a kóranyagot ép azért, mert, kiűzése hatalmában áll, siet eltávolítani a testből, a helyett, hogy a beteget a természetes gyógyulás lassú pracessusára bizná, mert tudja, hogy e lassú proeessus az erők pangására és a szervezet végleges kimerülésére vezetne. (Élénk helyeilés és tetszés a szélső baloldalon,) Ha mi chauvinisták vagyunk, mondják chauvinistának a hadvezért, ha csellel, erővel, fortéiylyal minden positiót megszerezni, ki az ellenséges befolyást minden vonalról elűzni, kiszorítani, megsemmisíteni igyekszik. (Tetszés a szélső baloldalon). Nem, t. ház, teljesen félreérti a mai idők követelményeit, ki az eddigi chablonok fentartása mellett harezol e korban, mely a gyors haladás és a vas erély korszaka ; e korban, a hol minden államfentartó erő a legteljesebb nemzeti műveltségre, a nemzeti egyéniség legteljesebb kifejtésére törekszik; hol az ennek előmozdításában kifejtett túlság is nemcsak nemesebb, de százszorta hasznosabb, mint a kopár szívűek ravasz és rideg önfékezése, kik a józan okosság álarczát csak azért teszik fel, hogy veszély nélkül, sőt bizonyos fölénynyel vonhassák ki magukat a legszentebb kötelességek teljesítése alól. (Hosszantartó zajos helyeslés a balés szélső baloldalon.) Oly korszak, a milyenben mi élünk, mely századok mulasztásait van hivatva pótolni az állami eonsolidatio terén, oly társadalom, a milyenben mi élünk, melyben a közélet kereteit a servilismus görnyedezése, a lélek sivársága, a hivatal és provisio vadászok becstelen ügyességei töltik ki: nem bureaucraticus söpörgetóst, hanem herculesi erőfeszítést igényel. (Ugy van! Ugy van ! balfelöl.) És én azt mondom, t. ház, sietnünk kell, nehogy Európa jövendő alakulása hamarább következzék be, semmint a magyar államot nemzeti műveltségének egysége alapján véglegesen kiépíteni sikerült. (Helyeslés szélső balfelöl.) Magyarország vezérszerepét akár Austria mellett, akár Austria nélkül, de Európának ezen a részén minden körülmények közt biztosítani kell. Ha létre jönne az a confoederatio, inely sokak szerint ép ugy benne íekszik a geographiai helyzetben, mint egy természetes politikai szövetség körvonalaiban; ha ez a confoederatio létrejön, kapcsolatot létesítvén a Balkán szabad és független államai közt, akkor e confoederatio, e nagy és életképes csoportosulás élén csakis Magyarország haladhatna, mint Európa keleti részé14