Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.

Ülésnapok - 1887-292

100 292 r országos ölés november 2S én, hétKn. 1889. emlékezett és melylyel ez a szabadelvű párt a közjogi alappal szemben illetve lett. De, t, képviselőház, én az Ábrányi Kornél képviselő ur által felállított 5 pontra nézve most tüzetesebben nyilatkozni nem kívánok és azt hiszem, hogy azokra nézve jellemzőleg leginkább azt lehetne mondani, hogy az 5 világos pontjába sötét politikai situatiónak, (Tetszés jobb felől.) És ezzel korántsem pártjának helyzetét, hanem igen érdekes beszédjének nagyon komoly hátterét értem. De ez az 5 pont, t. képviselőház, lehet kevés, lehet sok, lehet több, mint a mi megvalósítható, de azt az egyet, t. képviselőtársam, meg fogja engedni, hogy talán még sincs abban benne mindaz, a mi ma a nemzeti aspiratiók tárgyát képezi és a mi ma sürgős és actuaiis. (Helyeslés jobb felől.) És én ezen 5 ponttal szemben nem kívánok a már megvalósított aspiratiókról beszélni ezen az oldalon, mert erről nekünk szólani legalább is politikai izetlenség volna. (Igaz! Ugy van! jóbbfdől.) Tudjuk azt mindnyájan, hogy melyek azok és ha önök nem tudják vagy tudni nem akarják, azt az egyet azonban még sem tehetik meg, hogy ne érezzék azokat; és hogy érzik, arra nézve van bizonyítékom. (Halljuk!) Van több is, de egyet, ha a t. képviselőház kegyes türelme megengedi, előadok. (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt néhány évvel a hadsereg szellemének kérdése coneret formában volt a t. ház előtt fölvetve, akkor azon álláspontot, melyet a t. ház ezen pártja elfogadott és a melyiknek én is egyik igénytelen tolmácsa voltam, az általános védkötelezettség fogalmára s ennek álláspontjára állva, a néphadsereg fogalmából védelmeztük. Ezen álláspont, röviden összefoglalva, az volt, hogy a közös hadsereg szelleme nem lehet más, mint a törvényt és alkotmányt tiszteletben tartó szellem s erre a legnagyobb biztosíték ezen hadsereg egybealkotása, hogy az nem zsoldos hadsereg többé, hanem néphadsereg. És mi történik, t. képviselőház? Ábrányi Kornél t. képviselő ur beszél a minap igen érdekesen és teljesen aeademice egy a korona s a nemzet között felmerülhető conflíctus esélyeiről és egy ily conflietus esetére a legnagyobb biztosítékot és erősséget magában a hadseregben, illetve a hadseregnek mai szervezetében mint néphadseregben, találja. Megengedem, hogy t. képviselőtársam általánosságban beszélt. De viszont engedje meg, hogy én a két nyilatkozatot egymás mellé állítsam. (Halljuk!) Miféle eonsequentiát vontunk mi le a hadsereg szelleme kérdésének tárgyalásakor a néphadsereg fogalmából ? Mi a következőket mondottuk (olvassa): „Azok, t. ház, kik a hadsereg szellemét helyesen fogják fel, sohasem fogják azt a tételt aláírni, mely a kérvényekben felállíttatott, valaminthogy azok,, a kik az általános védkötelezettségben foglalt népjogi garamiakat kellőkép mérlegelni tudják, sohasem tételezhetik azt fel, hogy a hadsereg mindkét alkotmányos factornak megegyezése nélkül valamely czélra felhasználható. Absolut államokban, ahol az államfő akarata minden népjogot absorbeál, talán feltehető még a hadsereg szellemének olyatén önálló érvényesülése, a melylyel még az illető államfő is leszámolni tartozik elhatározásaiban; — és ennek elég példájára utalhatunk a történelemben; — de alkotmányos államban, hol az államhatalom minden nyilvánulá-ában a koronának és a törvényhozásnak — épen az alkotmányos felelősség szempontjából — egyenlő joga kell hogy legyen, annak jogosultsága, hogy a hadseregben önálló független szellem létesüljön, ki van zárva." . . . (Mozgás a baloldalon.) Beöthy Ákos : Ki mondotta ? (Mozgás a baloldalon.) Gajári Ödön: Majd erre rátérek. (Halljuk! Halljuk l jobbfelől.) „És ha létesülne, épen azért, mert ily önálló szellem tendentiáit képezhetik ma az alkotmányosságnak megszüntetése, holnap pedig az államfőnek a megbuktatása, önmaga iránti kötelessége a koronának és a törvényhozásnak egyaránt: gondoskodni arról, hogy ezen szellem felemelve lássa maga előtt azon korlátokat, a melyeket meg- ég tiszteletben tartani köteles azért, mert azok állítják fel, kiknek lételét és fennállását köszöni." Ábrányi Kornél t. képviselőtársam a minap azt mondotta: „És bocsánatot kérek, ha — még mindig aeademice beszélvén a dologról — megjegyzem, hogy ha a hadsereg, mely ma a kettős monarchiában van, igen nagj^ és erős, a legkitűnőbb, legtekintélyesebb hadseregek egyike egész Európában; ámde ez a hadsereg nem professionatus soldateska többé, hanem az általános védszervezet alapján álló néphadsereg, vagy mint gróf Andrássy Gyula közelebb oly mély értelmüleg kifejezte: fegyveres nép". Azt mondja továbbá a képviselő ur beszédének egy későbbi részében, hogy: „A kettős monarchia népei csak az alkotmány csatornáján át bocsáthatják be a hadseregbe, erejöket és ha e csatornák egyszer végleg bedugulnának, hová lenne a népek ereje nélkül a hadsereg ereje?" (Zaj és mozgás balfelóí.) Ábrányi Kornél: A mi közben van, azt is tessék elolvasni, (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Félkiáltások : Halljuk, a mi a kettő közt van!) Gajári Ödön: „És csakhamar csalódva tapasztalnák azok, a kik még mindig azt hiszik, hogy a hadsereg arra való, hogy az alkotmányos tényezőket paralisálja, de egy oly keserves tapasztalás árán, melyet sem a monarchiának, sem