Képviselőházi napló, 1887. XIV. kötet • 1889. november 20–deczember 7.
Ülésnapok - 1887-292
292. orszásres ülés neyeniber 25-én, hétfőn. 1889. 101 Magyarországnak nem kívánok, hogy az alkotmányos védszervezet,mely a hadsereget ily erőssé tette, nem egyébre való, mint arra, hogy egy ily conflictus esetén a katonai absolutisnms uralmának maradandóságát lehetetlenné tegye." Hát, t. ház, az eszmék ezen frappáns találkozásából én nem azt következtetem, a mit önök a költségvetésre vonatkozólag, hogy tudniillik mi az önök pénzügyi programmját elsajátítottuk, vagyis, hogy a t. képviselő ur a mi eszméinket — az én eszmémet — vette volna át, mert az eszmék privilegisälására való törekvés — hogy Beöthy Ákos t. képviselőtársam kifejezésével éljek — valóságos anachronismns; (Igaz! Ugy van! a jobboldalon) hiszen a politikában az eszmék értéke épen az, hogyha azok a köztudatba mennek át. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát nem azf mondom, hogy a képviselő ur ezen eszmét tőlünk vette, hanem azt, hogy ezen eszmét önnek helyes politikai érzéke sugallta. De hogy ha ezt megengedem, akkor kérnem kell a t. képviselő urat: eoncedáljon nekünk is egyet. (Halljuk! Halljuk!) Hogyha ő azon conflictus esetében a nemzet és korona között elég erősnek találja a hadsereg egybealkotäsára való hivatkozást: ugy mi elég erősnek találjuk a hivatkozást a hadsereg szellemének ellenében akkor, midőn a korona nem a nemzet ellen, hanem a nemzet mellett foglal állást. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ezzel azután, még ha a t. képviselő urak el nem ismerik is, kétségtelen, hogy a t. képviselő urak ma már átérzik, hogy a hadsereg szellemének kérdésében nem önöknek, hanem nekünk van igazunk. (Helyeslés jobbfelöl. Ellenmondások balról.) Pedig akkor ez volt a kérdések kérdése. (Ug : , van! jobb felöl.) De, t. képviselőház, az ellen a vád ellen, hogy Magj-arország a külügyi politikára semmiféle befolyással nem bir és hogy ez a ministerelnök urnak egyik legnagyobb mulasztása, csakugyan nehéz a védekezés. Nehéz főleg nekem, mert épen a külügyi kérdések azok, a melyekhez a többi között a legkevésbbé értek. (Halljuk! Halljuk!) Ennélfogva igen szorgalmasan és nagy figyelemmel olvasom és hallgatom azon nyilatkozatokat, melyeket előttem tekintélyeknek elismert szakférfiak e téren tesznek, akár itt e házban találkozzam azokkal, akár pedig a deiegatiókban. És mit tapasztaltam, t. képviselőház ? (Halljuk! Halljuk!) Azt, hogy ugy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, mint Beöthy Ákos igen t. képviselő ur — a kiket én e téren tekintélyeknek készséggel elismerek — az utóbbi években a legnagyobb bizalommal kisérték azon külügyi politikai irányt, a melyet külügyérségünk inaugurált. (Tetszés jobbfelől.) És én, t. képviselőház, elvárom és fölteszem az igen t. képviselő urak hazafiságáról és — a mi a fődolog — kiváló szakértelméről, hogy ha ők ezen külpolitikai irányt Magyarország érdekeivel ellenkezőnek tapasztalták, sikkor a bizalom azon nyilvánítása, a melyet a legutóbbi delegatio alkalmával tőlök hallottam, részükről bizonyára elmaradt volna. (Helyeslés jobbfelől Mozgás baloldalon.) De, t. képviselőház, arról, hogy valakinek milyen befolyása van — és ezt általánosságban mondom — csakugyan bajos vitatkozni. És ha egy ország befolyásáról van szó, akkor az az i ország, mint érdekelt fél, alig lehet első sorban hivatott ennek a befolyásnak mérvét kellő objectivitással megítélni. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy pedig Magyarország befolyását miként Ítélik meg mások, e tekintetben elég elolvasni a külíöldi hírlapokat (Mozgás baloldalon) és elég talán rámutatni külső hatására és méltatására n külföldön azon nyilatkozatoknak, melyeket a t. ministerelnök ur itt a házban külügyi kérdésekben tett. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) De, t. ház, nem hagyhatok felemlítés nélkül még egy dolgot s ez azon törekvés, mely grőf Andrássy Gyula és a ministerelnök közti ezélzatos paralella útján ezen két férfiú törekvésére nézve épen Magyarország külügyi befolyását illetőleg ellentétet keres. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) És ha a t. képviselő ur, a ki ezt felhozta, elfelejtette, avagy el akarta felejteni azt, hogy épen grőf Andrássy Gyula volt az, aki a mostani pártja, által is helyeselt külügyi politika alapjait Bosznia occupatiójával lerakta és hogy épen Tisza Kálmán volt az, a ki akkor ezen politikát a legvehemensebb támadások ellen megvédelmezte. (Élénk tetszéö és éljenzés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Ezt eltagadta. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Nem ugy volt! (Helyeslés a jobboldalon.) Gajári Ödön: Mi azt nem felejtettük el, mi ezt nem akarjuk elfelejteni; mert ez a politika volt az, a mely rugója azon jogosult befolyásnak, a mely Magyarország részéről a külügyekre érvényesíttetik. (Tetszés jobbfelől.) És ha a t. képviselő ur keserű és némi tekintetben frivol iróniával ezen két férfiú hazafiságáról százalékokban beszél, (Halljuk! Halljuk!) akkor eszembe jut és kérem, hogy a most mondottakra vonatkozólag jusson eszébe neki is, hogy a hazafiság nem papír- valuta, amelyet a népszerűség pillanatnyi agiója szerint kell értékesíteni vagy leszámítolni. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Elnök: Ki következik ? Madarász József: Ibrányi Emil! (FSlHáltások: Öt perez szünetet kérünk !) Ábrányi Emil: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások: Öt perez szünetet!)
