Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

268. országos ülés jnnias 7-én, pénteken. 1889. 79 nyék és feltételek alatt köttetnék meg az előlegezés, mert a kinek minden áron pénz kel], az nemcsak ilyen ingatag alapon, minő ma még a regale-megváltási összeg, hanem akár szorultságból, akár nyomorúságból, mindenféle formát el fog fogadni, hogy pénzt teremtsen. Ez, t, ház, harmadik megjegyzésem. A t. képviselő ur azután azt mondja, hogy a kamatokkal és a kezelési költséggel még nincsenek kimerítve a költségek, mert ott vannak a közjegyzői díjak és bélyegilletékek. Engedelmet kérek, most nincsenek közjegyzői díjak és bélyegilletékek? Vagy talán a t. képviselő ur ezeket el akarja törölni? (Tetszés jobbfelöl.) En, t. ház, azt hiszem, hogy ezeket a törvényjavaslat rovására és ellen felhozni nem lehet, (ügy van! jobbfelöl.) De vegyük, t. ház, az utolsó és legfontosabb kifogást, az adóalap kérdését, a melyet Szentkirályi Albert képviselő ur is érintett az ő érdekes beszédében. Az a kérdés, t. ház, hogy mikor tekintessék lombardirozhatónak az ily érték ? A dolog természete szerint mindaddig, a mig az papirosban kifejezve nincs, nem lombardirozható éis a törvényjavaslatnak czélja az, hogy ezen hiányon is segítsen, mert valami alapot és értéket teremteni kell. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy érje be a kormány magával az adóalappal. Eltekintve attól, a mit a t. ministerelnök ur igen helyesen mondott, hogy ez nem mindig áll a fél érdekében, mert esetleg más bizonyítékok alapján nagyobb kártalanítási összeget is követelhet, vegyük azon esetet, a melyben tisztán csak az adóalap jo számításba. Mi a különbség a t. képviselő urak által javasolt vagy indicalt eljárás és a törvényjavaslat által czélba vett eljárás közt? Ha ezt szemügyre veszszük, azonnal be fogjuk látni, hogy az, a mit a képviselő urak kivannak, lehetetlen és az a helyes, a mit a törvényjavaslat akar. A t. képviselő urak, ha jól fogtam fel, mert ezen pontnál homályosan beszéltek, körülbelül azt akarnák, hogy a mikor valaki előlegért folyamodik, vétessék ki ezen egész dolog a törvény által előirt közegek kezéből, mert ha nem ezt akarják, akkor azon az alapon állanak, a melyen a törvényjavaslat van és csak az időpontra nézve van eltérés. A tőrvényjavaslat értelmében azon esetben, ha a kártalanítási összeg tisztán az adó alapján számítandó ki, egyszerűen constatáltatik az összeg s megtörténhetik az előlegezés annyival inkább, mert épen ez volt a vitás pont a pénzügyi bizottságban is. Ugyanis az eredeti szövegben, a mint említettem, az volt mondva, hogy egyezségileg megállapított összeg, de a bizottság rájött, hogy ez nagy megszorítás, mert az összeg nemcsak egyezség, de bizottsági tárgyalás utján is megállapítható, minek következtében nem akarta ennek lehetőségét is kizárni. Ezenkívül még egy másik idea is merült fel a bizottságban. Azt kívánták ugyanis a törvény szövegébe felvenni, hogy végérvényesen megállapított összeg. Ez ellen tiltakozott a minister ur és azt mondotta, hogy ez csak késleltetné a dolgot. Általában a minister ur szándéka az, hogy a mikor tisztázva lesz maga az összeg, habár jogérvényesen kimondva ez egyáltalában nincs is, az előleg-üzlet alapját az képezhesse és ennek következtében a lehető legrövidebb utón, a mint az illető keresztül tudja vinni ezen összeg megállapítását, az előlegezés megtörténhessék; erre nézve pedig terminust tűzni nem lehet. Egy terminust azonban ki kellett tűzni s ez az igények bejelentésére vonatkozik. Már pedig azt hiszem, hogy itt inkább talán az iránt lehet aggodalmat támasztani, hogy nagyon rövid lesz a terminus a zálogjog-tulajdonosokra és a tulajdonjog igényt támasztókra osztályesetekben és számtalan bonyolult esetben, kik bizva a törvény terminusában, mely deczember 31-ére tűzetett ki, számítanak arra és talán tévedésből vagy tájékozatlanságból esetleg elmulasztandják majd a most kitűzött sokkal, de sokkal rövidebb terminust és ebből jogi bonyodlmak és magánjogi sérelmek származhatnak. Epaen ezért nagyon kell vigyázni és igen hangsúlyozom most is azt, hogy e tekintetben a kormány elég óvatossággal el nem járhat, mert mégis némely, mindenesetre sajnálandó és megsegítendő eladósodott ember érdekében magánjogi sérelmeket sem a kormánynak, sem az államnak, még kevésbé szabad a törvényhozásnak elkövetni. Ezek azok, amiket bátor voltam megjegyezni s ezek alapján ajánlhatom a törvényjavaslatot elfogadásra. (Helyeslés jóbhfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat méltóztatik-e a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Iqen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta a törvényjavaslatot, következik a részletes tárgyalás, először a czím. Josipovich Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét és az 1. §-t, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak. Olvassa a 2. §-t). UUmann Sándor! Ullmann Sándor: T. ház! Én a második szakaszhoz óhajtanék egy módosítványt ajánlani a t. ház figyelmébe és bátor vagyok azt igen röviden a következőkben indokolni. (Halljuk! jobbfelől.) A törvényjavaslatnak czélja az, hogy előlegek nyújtása által vessen véget azon visszaéléseknek, melyek a rcgalevásárlások körül immár előfordultak a vidéken és különösen az erdélyi részekben, hogy másodszor pedig megfelelő elő-