Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-263
gQ 2ö8. országos ülés jnni legek nyújtása általa majdan kibocsátandó titerek értékét előre devalválni ne engedje, gondoskodván arról, hogy azok kezében maradjon meg a váltságösszeg, a kiké maga a legale volt. A törvényjavaslat második szakasza e tekintetben két irányban gondoskodik. Az által először hogy részben az államkincstárból nyújt bizonyom előlegeket, másodszor pedig a pénzintézetek utján helyez kilátásba az illető érdekelteknek ily előlegeket. Miután a visszaélések, a melyek idáig tapasztaltattak, leginkább a kisebb regale jogosítványok körül fordultak elő nagyobb mérvben, de miután másrészt a nagyobb regaletulajdonos abban a helyzetben van, hogy hitelszükségletét egyébként is kielégíthette, igen természetes, hogy az államnak feladata csak az lehet, ott segíteni, hol segítségére leginkább szükség van, vagyis a kisebb regale-birtokosoknál. Ezen intentióknak felel meg a második szakasz akkor, midőn azt mondja, hogy az előleg összege, ha állami pénzekből nyujtatik, az annak fedezetéül szolgáló kártalanítási tőke 50% át meg nem haladhatja s egy-egy jogosultnak ötezer forintnál nagyobb előleg nem adható. T. ház ! Azok után, a mik ma elmondattak, de egyébként is azon nézetben vagyok, hogy a törvény 2. §-a nem felel meg mindenben azon kívánságoknak és egyáltalában nem elégíti ki azon várakozásokat, a melyeket méltán fűztünk ezen törvényjavaslathoz. Tartok ugyanis attól s jogosultan tartanak mások is attól, hogyha a kibocsátandó regale váltsági kötvényekre nem adunk több előleget, mint 50 forintot, ez által csak ismét az uzsorának malmára hajtjuk a vizet. Mert a szorult emberről tudjuk, hogy ha arról van szó, hogy vagy 50 frt előleget kapjon, vagy 60 írtért végkép eladja a czímleteket, inkább ez utóbbit fogja választani s igy nem érjük el az élénkbe tűzött czélt akkor, ha az 50 százalék állásponton maradunk. De másodszor felesleges intézkedés is foglaltatik ebben a 2. §-ban, a mennyiben előleget kivan olyanoknak is juttatni, kiknek regale-váltság tőkéjük a tízezer forintot meghaladja és csak azt a megszorítást köti ki, hogy egy-egy jogosultnak 5.000 forintnál nagyobb előleg nem adható. Mert előbb is bátor voltam hangsúlyozni, hogy az olyan birtokosok, a kiknek regale-tulajdonuk nagyobb 10.000 forintnál, más utón is segíthetnek magukon, akár az intézetek, akár jelzálog-kölcsönök utján. Én tehát azt hiszem, czélszerübb volna azt is megszorítani azon irányban, hogy csakis olyannak adassék állami előleg, a kiknek regale-váltgági tőkéjük a 10.000 frtot meg nem haladja. Bátor vagyok tehát indítványomat kétirányban megtenni, először, hogy az előleg legelőbb is 2 harmadrészét tegye a váltság-tőkének, másodns 7-én, pénteken. 1S89. szor pedig, hogy csak a 10.000 forintnál kisebb regale-tőkével rendelkezők kaphassanak előleget. Módosítványom a következő. (Halljuk!) A mostani 2. §. helyébe teendő a következő: „Allampénzekből csak oly kártalanításokra adható előleg, melyek tőkeösszege 10.000 frtot nem halad meg és a nyújtandó előleg az annak fedezetéül szolgáló kártalanítási tőke két harmadánál nagyobb nem lehet." (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány ! Josipovich Géza jegyző (olvassa a módosítvány t). Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! (Halljuk !) Én ezen törvényjavaslatnak intézkedéseit, a mennyiben az állam által nyújtandó előlegekre vonatkoznak, ugy fogom fel, hogy azok inkább szabályozó jellegűek és hatásúak kell, hogy legyenek. Másrészt nem tagadhatom el abbeli aggályaimat, hogy ha az állami előlegek túlságos mértékben vétetnek igénybe, ez az államkincstárra nézve jelentékeny megterheltetéssel járhat azért, mert ezen pénzről, egy bizonyos összegről kellene gondoskodni. De mivel azt hiszem, hogy az állam közbelépésének tulaj donkópen csak szabályozó hatása lesz, reményiem, hogy az államkincstár túlságos mértékben előlegek által igénybe vétetni nem fog. És azért, minthogy egyrészt a kincstár előlegek nyújtásával igénybe fog vétetni; de másrészt bizonyos határt megvonni nem vagyunk képesek és általában a lombard-üzleteknél az érték két harmada szokott lenni azon határ, a meddig előlegek adatnak. Ezeu üzleteket pedig daczára annak, hogy itt kötvények ki nem adatnak, de mivel a jog biztosíttatik, minden pénzintézet lombard-üzlet természete szerint ítéli meg (Igaz! Ugy van ! jobbfelőí.) Én részemről a beadott módusítványhoz hozzájárulok. (Helyeslés jobbfelőí.) Elnök: T. ház! A 2. §-hoz Ullmann Sándor képviselő ur adott be módosítást, mely a szakasz helyett jönne a javaslat szövegébe. Kérdem tehát a t. házat: méltóztatik-e változatlanul fentartani az eredeti szöveget, szemben Ullmann Sándor képviselő ur módosításával; igen, vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a szakasz nem tartatik fenn s igy méltóztatik a t. ház a helyett Ullmann Sándor képviselő által javaslatba hozott szöveget elfogadni. Következik a 3. §. Nagy István jegyző: Irányi Dániel! Irányi Dániel: T. ház! Én túlságos nagynak tartom kezelési költség fejében az l 0 /»-ot. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szerintem untig elegendő, ha ez l /ä°/«-ban állapittatik meg. Ehhez képest a következő módosítványt van szerencsém beadni (Sálijuk! Halljuk!) A szakasz 3. sorában e szavak helyett: „6% és pedig 5%-ot kamat és 1%-ot kezelési költség fejében", ez tétessék
