Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

vR 2GS. országos ülés junius 7-én, pénteken. 1889. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt hiszi, hogy kívánsága nincs ellentétben a törvénynyel; én azt hiszem, hogy ellentétben van. A törvény igenis azt akarja, hogy azokon, a kik rászorultak, mentől előbb segítsünk; de meghatározza, hogy minő garantiákat követel, mielőtt a segély nyújtatnék ; az pedig, a mit a képviselő ur kivan, e garantiáktól való eltekintés volna. (TJgy van! jobbfelöl.) Ez az egyik A másik kérdésre, melyet a képviselő ur most felhozott, nem feleltem; mert az e törvénynyel egyáltalában kapcsolatban nincs. A ki regaleigényét be nem jelentette, az a törvény szerint kárpótlásra nem számíthat, ennélfogva előlegre sem, (Ugy van! jobbfelöl.) Azért nem említettem tehát ezt az esetet, mert ez a törvény keretébe nem tartozik. Végezetül nagy különbség van abban — hisz e törvény is akarja a jogosultak és a követelések bejelentésének határidejét megrövidíteni, mert máskép nem tudna egyhamar segíteni — nagy különbség van abban, ha ez ugy történik, hogy az illetők figyelmeztetnek rá és törvényileg nyíltan felhivatnak és a között, ha azt hihetnék, hogy van idejük deezember 31-éig, utólag pedig kimondatnék, hogy ha április végéig nem tettétek, nincs többé semmi jogotok. Ez — bocsánatot kérek — ha csak egy esetben is történt, a képviselő ur azt mondja, hogy alig van rá eset — mondom, ha csak egy esetben is történik, ez a magánjoggal szemben oly elj'árás volna, melyet nem hiszem, hogy a képviselő ur, ha meggondolná, maga is helyeselne. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Igen röviden egy pár észrevételt kívánok tenni azokon kivül, a miket a t. ministerelnök ur Polónyi és Szentkirályit, képviselő urak megjegyzéseire tett. (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, t. ház, hogy Polónyi t. képviselő ur akármilyen okoskodással sem fedheti el azon nagy tévedését, melyre egész beszédét alapította, mert egész beszéde kizárólag azon tévedésre volt alapítva, hogy nem vette tekintetbe, hogy ezen előlegnek folyó évben adásáról van szó, mikor a regale-tulajdonos jövedelmének még birtokában van. Itt tehát az állam semmi kötelezettséggel nincsen s ennek következtében csak egy jövőben teremtendő értékre való előlegnyujtásról van szó s igy azt hiszem, ez mindenesetre csak szívesség, illetőleg előzékenység magasabb érdekek szempontjából. Mindaz pedig, a mit ezzel kapcsolatosan kizsákmányolásról s nem tudom miféle uzsorás dolgokról mondott a t. képviselő ur, szintén szorosan ilyen tévedésből származik, mert először is, ha ugy ítéli meg az az illető, a mint a t. képviselő ur, az uzsoráskodást, ebben az esetben semmi esetre sem fordul az államhoz, mert ily módon kiuzsoráltatni és kizsákmányoltatni engedheti magát mások által is, erre tehát semmi szükség nincsen. De a dispositio maga épen ellenkezőleg az ilyen üzérkedések megakadályozását czélozza és ezért két lényeges dolgot méltóztassanak világosan megkülönböztetni. Az egyik a tőkeértékesítés, a másik a jövedelem teremtése. Erre a képviselő ur nem figyelt. A töke értékesítése most potomáron történik, az állam a tőkét nem akarja elvenni és értékesíteni, tehát azzal üzérkedni sem akar. A tőkét tehát a tulajdonosoknak megmenti az előlegüzlet által. A mi pedig a jövedelmet illeti, azt a regaletulajdonos f. évben megkapja és azonkívül kapja az előleget a regáléból. Polónyi Géza: Mikor? Hegedüs Sándor előadó: Mindjárt erre is rátérek. Most már a kérdés az, helyes-e ez a kamat? Milyen üzletről van itt szó, t. ház ? Lombardüzletről, a lombardüzletnél pedig a bankkamatláb 1—1V« százalékkal magasabb. Polónyi Géza: Ki nem bocsátott papirt nem lehet lombardirozni! Hegedüs Sándor előadó: Kötelezvényt mindig lehet lombardirozni s ha ezt állítja a t. képviselő ur, akkor vagy a lombardüzlet természetét nem ismeri vagy pedig az okoskodás kedvéért dobta oda ezt a fél gondolatot. Polónyi Géza: Hát ha nincs kibocsátva?! Hegedüs Sándor előadó: Mindenféle pénzértéket kifejező papirost lehet lombardirozni. Láthatjuk tehát, hogy ez a kamat nem magas. A képviselő ur megtámadta a kezelési százalékot. Itt, t. képviselőház, költségről és munkáról van szó, melyet az állam nem mint ilyen, közszolgálatképen kötelezettségből teljesít a magánosoknak, hanem úgyszólván privátszivességből. Ki kell számítania, külön meg kell állapítania, úgyszólván soron kivül és azonkívül evidentiában kell tartania az előlegkezelést, a mi mind teherrel jár az államra nézve. Ez a második megjegyzésem. A mi pedig azt illeti, hogy a képviselő ur, mikép akar segíteni, az még furcsább dolog. Először is odadobta, még pedig minden indokolás nélkül, hogy jobb volna az eladási tilalmat kimondani a megváltási összegre nézve. Hogy a t. képviselő ur, mint jurista és gyakorló ügyvéd, hogyan képzeli azt, hogy egy törvény a magánosok között az adásvételt eltiltsa, valóban nem tudom. De tegyük fel, t. ház, hogy a törvényhozás az adásvevés eltiltását megkisérlené. Mi lenne ennek az eredménye ? Az, hogy nem ezen, hanem más formában, még pedig sokkal súlyosabb következmé-