Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-263

72 263. országos ülés jnnins 7-éu. pénteken. 1889. hogy az adófelügyelő milyen összegekben kötheti meg az egyezséget. Arról tehát a kormány teljesen tájékozva van, hogy mi a minimum, a melyet ha az egyezséget megkötni vonakodnának, a regaletulajdonosok igényelni jogosítva vannak. Ha ez igy van, akkor a kormány ezen adatok alapján 50%-nyi előleget bátran adhat azoknak a regale tulajdonosoknak, a kik egyedül jogosultak s a kikkel szemben zálogjogi s más egyéb igények nem léteznek. A nehézséget csak az okozza, hogy zálogjogi vagy más egyéb igények léteznek-e vagy sem. Ezt azonban én valami nagyon fontosnak nem tartom, mert mit mond a törvény? Azt, hogy azon regaletulajdonos, a ki regalejogát április hó utolsó napjáig be nem jelentette, elveszti ezen jogához való igényét. Már most a zálogjogok és más igények bejelentése ezen év deczember végéig van megengedve. Mit csinál tehát, a, zálogjogok és más egyéb igények birtokosa, ha az eredeti tulajdonos április végéig nem jelentette regalejogát? A regalejog elveszett és ezzel együtt elvész a zálogjog és a többi igény is. A hitelezőnek tehát eleve gondoskodni kellett arról és gondoskodott is bizonyosan, hogy a mikorra a bejelentési jog lejár, akkorra bejelentve legyen az ő zálogjogi s egyéb igénye, mert egyaránt van koczkáztatva a bejelentés elmulasztásával aző és az eredeti tulajdonos joga. Ez tehát, azt hiszem, oly nagy különbséget nem tesz. De különben is nagyon ritkán fordulna az elő, hogy ily zálog- és elsőbbségi jogot be nem jelentenének és e miatt méltánytalan dolog volna azon számos regaletulajdonosnak előlegügyét, a kiknek jogára nézve semmiféle birtoklási vagy egyéb elsőbbségi igény nem forog fenn, szeptemberig, esetleg deczemberig kihúzni. Mert ha valaki a tényleg létező zálog- és elsőbbségi igényt elhallgatva, folyamodik előlegért, ez tisztán csalás- volna, a melyért meg fogna bűnhődni. Ezért mindenki óvakodni fog, hogy ha előlegért folyamodik, a zálog-vagy elsőbbségi igényt említetlenül Nagyni. En tehát azt hiszem, hogy e törvény életbelépte után fel Jehetnej ogosíta ni a pénzügyi kormányt azon regaletulajdonosokat, kiknek jogára nézve complicatio nincs, hogy azon adatok alapján, a melyek már is kezében vannak, az előleget minél hamarább, talán még júliusban ena-edélyezze. De ha ez túlságos követelésnek látszanék, lehetne egy más intézkedést életbeléptetni, amely bár hosszabb volna az imént elmondottnál, de mégis sokkal rövidebb, mint az, a melyet atörvény kimond: tudniillik, ha a minister felhatalmazná a regaletulajdonosokat, kiknek jogára nézve nincsen complicatio, hogy jelentkezzenek az adófelügyelőnél és ne várják, mig az adófelügyelő őket az egyezségre felhívja, hanem maguk jelentkezvén, azt 5 perez alatt megköthetik. Azon egyezséggel aztán, melyet kezükbe kapnak, folyamodhatnának a ininisterhez, a mely folyamodást rövid idő alatt el lehetne intézni. Ugy, a mint a törvény contemplálja, ősz előtt, vagy minthogy az adófelügyelő jó indulatától függ, kit mikor hiv fel az egyezségre, talán tél előtt szó sem lehet az előleg megkötéséről. 1890. év január 1.-től pedig már húzza a megváltási összeg kamatait. A kinek tehát előbb van szüksége segélyre, most ugy el fogja adni regalejogát, mintha e törvény nem is léteznék. T. ház! En a törvényjavaslatra nézve módosítást beadni, nem szándékozom. Ez igen kényes kérdés és én nem szívesen venném, hogy a minister kezét a törvény ridegen megkösse, mert ez által a közönség szenvedne legtöbbet, mivel a törvény rideg pontjai folytán sok oly üzlet megkötése válna talán lehetetlenné, mely máskülönben f a minister belátása folytán lehetővé tétethetik. En tehát ezen felszólalásommal semmi egyebet elérni nem akarok, mint azt, hogy az igen t. pénzügyminister ur nyilatkozni méltóztassék mindazokra, a melyeket felhozni szerencsém volt és hogy az utasításokba, melyekkel ezen törvény életbeléptettetik, az általam proponált módosítások felvétessenek. Én tökéletesen beérem az igen t. minister ur szavával és igen le fog kötelezni nemcsak engem, de azt hiszem, a nagy közönségből sokakat, hogy ha e tekintetben nyilatkozik és egész egyszerűen megígérni méltóztatik, hogy igyekezni fog azokat, a miket proponálni szerencsém volt, az utasítások által érvényesíteni. Ez az, t. ház, a mit e törvényjavaslatra elmondani kivan tam. (Helyeslések ) Nagy István jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Nagyon sajnálkozom a felett, hogy a miket Szentkirályi Albert t. képviselőtársam elmondott, csak csekély részben érthettem s azoknak egy részét, a miket megértettem, nagyon sajnálom, nem osztom. Nem osztom nevezetesen azt, hogy joga volna a kormánynak ezen törvényjavaslatért köszönetet venni igénybe bármely részről is; sőt ellenkezőleg, azt mondhatom: „Adtál uram esőt, nincs köszönet benne". Én, t. ház, nehogy félreéríessem, akkor, midőn kijelentem, hogy e törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, nem az elvet magát akarom helyteleníteni, hogy a regale-tulajdonosokon, kiknek előlegre van szükségük, segítve legyen, hanem azon módozatokat, melyek ezen törvényjavaslatban foglaltatnak. Én, t. ház, ebben a törvényjavaslatban az előzmények után azt a törekvést látom, hogy az állam meg akarja akadályozni azt, hogy a regalejogosultak egyes üzérek kezei közzé kerüljenek és kizsákmányoltassanak. Ezen czél, ha el lenne érve, tökéletesen helyes és igazságos volna. De, t. ház, ez a törvényjavaslat eléri-e a czélt? Dehogy éri el! Sőt ellenkezőleg, még fokozza a veszélyt, (Ellenmondások a jobboldalon) a mint azt mindjárt ki fogom fejteid, mert