Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.
Ülésnapok - 1887-261
50 261. országos ttlés jnnins 5-én, szerdán. 1SS9. rentia, mely fennáll a mai állapot és ezen törvényjavaslat intézkedése között. (Helyelés jóbbfélől.) De kérdem, t. képviselőház, minden alkotmányos biztosíték, minden ellenszolgáltatás nélkül tágítjuk-e mi ilyen kis mértékben a főispán jogát? Nem, t. képviselőház! Hisz a főispánnak ez a törvényjavaslat nem biztosít lényeges, érdemleges határozati jogot, csak az ellenőrzés jogát, (Ugy van! jobbfelöl.) A főispán nem intézkedhetik, hanem ha meg nem nyugszik abban a felvilágosításban, felírhat a ministerhez. (ügy van! jobbfelöl.) A főispánt nem illeti meg fegyelmi hatóság azon tisztviselő lelett; a főispán csak a ministernél kérheti azt, hogy fegyelmi eljárás indíttassák ellene. (Mozgás balfelől.) Nem értettem a közbeszólást, mert különben bizonyára felelnék reá. Hanem azt akarom kiemelni, hogy a főispáni jogkörnek ezen lényegtelen tágítása sem minden ellenbiztosíték nélkül adatik meg. Midőn ugyanis a főispánnak ezen ellenőrzési joga tulajdonképen változatlanul tartatik fenn mai terjedelmében és lényegében, ugyanakkor a törvényhatóság közigazgatásibizottságának lényeges és egészen uj ellenőrzési és intézkedési jogkör biztosíttatik, még pedig biztosíttatik oly alapon, hogy nemcsak felelősségre vonhatja az illető tisztviselőt és ha meg nem elégszik az adott felvilágosítással vagy felelettel, felirhat a ministerhez, hanem fegyelmi eljárást is indíthat ellene. Tehát a fegyelmi hatóság joga biztosittatik a közigazgatási bizottság részére. (Igaz! ügy van! jobb felöl.) Midőn, t. ház, ily lényeges jogkör biztosittatik e£y oly alkotmányos tényezőnek, a melyben a képviseleti tényezők, a választott tagok is benne vannak, kik folyton ellenőrizhetik nemcsak ezen pénzügyi kö£eg működését, hanem a mennyiben ezt ellenőrizhetik, egyúttal ellenőrizhetik a főispán eljárását is, mondom, midőn ily biztosíték nyujtátik ezen törvényben, akkor legalább is nem méltányos a kormánynak oly intentiójára következtetni, mintha az politikai tekintetben kihasználható jogkört akarna magának biztosítani, vagy mintha csak lehetősége is forogna fenn annak, hogy ezen törvén}^ intézkedései mellett ez biztosittassék. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt méltóztatott ellenvetésül felhozni, hogy ez ismét egy kísérlet, egy ideiglenes szervezkedés. Gondolom Beőthy Ákos és az előttem szólott Meltzl Oszkár t, képviselő ur méltóztattak ezt hangsúlyozni. Nézetem szerint ily aggályokra csak az vezethet, ha valaki összetéveszti a formai intézkedéseket a lényegi intézkedésekkel. A ki ezen törvényjavaslatot nem a formák, hanem elvi, lényegi alapintézkedései szerint bírálja meg, az ebben nem ideiglenes, nem átmeneti, hanem maradandó jellegű intézkedéseket is fog találni, j (Halljuk!) I Mi a czélja ezen törvényjavaslatnak, t. ház? Először a pénzügyi administratiónak ma szakok szerint széttagoltságát egy kalap alá egyesíti. Ez olyan intézkedés, a mely nem ideiglenes, nem átmeneti, hanem maradandó jellegű épen azért, mert elvi intézkedés. A második alapelv, a mely abban a javaslatban nyilvánul, az, hogy a pénzügyi administratio szervezetében a helyi viszonyokkal folytonos, állandó contactus hozassék be, vagyis hogy ne a mi históriai multunknak, a mostani viszonyoknak, összes törekvéseinknek és vágyódásunknak meg nem felelő kerületi rendszer létesíttessék, hanem a historiailag kifejlődött és igazolt és a mi kívánalmainknak és igényeinknek leginkább megfelelő megyei rendszerre alapítva szerveztessék a pénzügyi igazgatás. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez is, t. ház, oly elvi intézkedés, a mely maradandó jellegű. Nem mondom, t. képviselőház, hogy ma-holnap nem lesz szükség a közigazgatás általános szervezése alkalmával itt ott két kisebb megyét egyesíteni vagy egy-egy részt egy megyéből a másikhoz csatolni; de hiszen ezt egyes községek határára nézve —ugy tudom — a megyei törvény is bizonyos formalitások között megengedi. Az csak külső forma, hogy mennyire terjed ki egyes község vagy hogy a terület változik-e egy-két községgel, hanem a lényeg, a melyet maradandóan kívánunk megállapítani, az, hogy minden közbeeső fórum mellőzésével az administratio tagolatainak szaporítása nélkül az administratio lehető egyszerűsítése elvének szemmeltartása mellett a megyei beosztásra alapítsuk a pénzügyi administratiót. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A harmadik elv, a mely itt valósul, az, hogy a pénzügyi administratióban ne csak az egyenes adókat, hanem a közvetett adókat is az imént említett törvényhatóságoknak, illetőleg azok egyes fórumának ellenőrzése alá helyezzük. Ez is olyan elv, t. ház, a mely maradandó jellegű. És a ki a formát nem téveszti össze a lényeggel, az hiában fog philippikát tartani a közigazgatási bizottságok ellen, mert az alapelv és a lényeg nem az, hogy a közigazgatási bizottság gyakorolja az ellenőrzést, hanem hogy gyakorolja a törvényhatóságnak egy erre hivatott szűkebb körű testülete. (Helyeslés a, jobboldalon.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a ki az alkotmányossággal megegyezőleg akarja nálunk az administratiót rendezni és kivált az administratio azon ágazatait, a melyeknél a végrehajtást állami közegek teljesítik, azt egyrészről az alkotmányosság követelményeivel, másrészről a szem elől nem téveszthető autonomicus követelményekkel helyes összhangba csak ugy fogja hozni, ha az állami közegek ellenőrzését törvényhatósági közegekre fogja bízni. (Helyeslés a jobboldalon.)
