Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

46 201. országos ülés janiiií 5-én. szerdán. 1889. kényi Nándor t. képviselő urnak, ugy látszik, túlságosan nagy erőkifejtéssel előadott aggályaiban. Én azt hiszem, hogy az illetékkiszabásnak átruházása az adóhivatalokra, meg fogja könnyíteni és gyorsítani a kezelést és a közönségre nézve is sokkal hozzáférhetőbb lesz. De az illetékekről szólva, nem tehetem, hogy egy rövid megjegyzést meg ne engedjek magamnak és ez az, liogy a t. pénzügyminister ur figyelmét hiyjam fel arra, hogy ha csak lehet, gondoskodjék arról, hogy a jelenlegi illetéktörvény, mely sok tekintetben meg nem felel, revidiáltassék, illetőleg egy újjal pótoltassák; mert mégis sajátságos az, hogy ez a törvény, a mely tulajdonkép a régi austriai törvény, egészen más törvényhozásra, egészen más magánjogra, más formális jogra, más perrendtartásra van fektetve. Csodálkozom, hogy ezt a nagy anomáliát ily sokáig el lehetett tűrni. Kevésbé kedvezően nyilatkozhatom, t. ház. a direct és indireet adók egyesítése felől s megvallom, hogy e tekintetben aggályaim vannak, a melyek megerősítést nyernek áron tina^'t^latokból, melyeket e tekintetben a külföldi viszonyokból meríthetünk. Tudvalevőleg Austriában ezelőtt a direct és indireet adók egyesítve voltak, most azonban — méltóztatnak tudni — ismét egymástól el vannak választva. Francziaországban szintén el van egymástól különítve. Wekerle Sándor pénzügyminister: Nem egészen. Meltzl Oszkár: ügy látom, a t. ininister ur ttzi tagadásba veszi, de én máskép vagyok értesülve, mert a direet adók egészen önállóan kezeltetnek a „direction générale des eontributions directs" által az indireet adókat szintén egészen önállóan kezeli a „direction générale des eontrihutions indirects". Ezek mellett ismét önálló állást foglal el a „direction générale de renregistrenient". Sőt Francziaországban a szétválasztás oly messze megy, hogy még az adószedésre is külön és önálló közegek léteznek. így például az indireet adót a „buralistes", továbbá a receveursambulants és a receveurs sédentaires szedik be, a kik azonban a beszedett összegeket a tresorier payeurnek szolgáltatják át, mert mint méltóztatnak tudni,Francziaországban is a pénztár egységének elve uralkodik, ugy, mint nálunk. Hasonlóképen Poroszországban és a nagyobb német államokban, a direet és indireet adók kezelése külön van választva. Egy körülmény folytán azonban mégis bele tudott nyugodni a tervezett egyesítésbe s ez az, hogy nálunk az indireet adók alárendeltebb szerepet játszanak, mint az általam előbb felhozott külföldi államokban. Mert mig Francziaországban az összes adójövedelemből a direct adókra csak 16% esik, az indireet adókra pedig 847a, mig Austriában a direct adókra esik 24%, indireet adókra 76%; mig a német birodalomban 36% esik a direct és 04%> az indireet adókra : addi<r nálunk direct adókra esik 48%, az indireet adókra csak 52%. Tehát nálunk az indireet adók kevésbé fontosak, hogy úgy mondjam kevésbé nyomatékosak: itt tehát inkább tűrhető lesz az összesítés. Legfőbb ellenvetésem azonban a jelen törvényjavaslatra vonatkozólag azon tervezett intézkedés ellen van, miszerint a politikai administratio a pénzügyi administratióval szorosabb kapcsolatba hozassék. Az ellen nincs ellenvetésem, sőt pártolom, hogy a direct adók terén bizonyos kapcsolat terveztetik az általános politikai és pénzügyi administratio között. Nines kifogásom az ellen sem, sőt nagyon helyeslem, hogy az önkormányzati testületeknek bizonyos befolyás engedtetik a direct adók kezelésére, különösen az adók kivetése tekintetében. Erre vonatkozólag különben már 1875. óta vannak tapasztalataink s én azt tapasztaltam, hogy nagyon praerícus volt azon intézkedés, mely szerint az 1875 : XV. törvényezikk értelmében, az adók kivetésénél és a reclamatiókuál az önkormányzati testületek, illetőleg azok képviselői részt vettek. Továbbá indokoltnak tartom ezek közreműködését a contentiosus ügyeknél is, ámbár itt természetesen tüzetesebb szabályzatra lenne szükség. Hanem azt már nem helyeslem, hogy egy olyan testület, milyen a közigazgatási bizottság, a pénzügyi administratio terén közvetlenül is közreműködjék. Mert hiszen, ha közelebbről tekintjük a törvény ide vágó intézkedéseit, különösen, ha szemügyre veszszük mindazt, mit a közigazgatási bizottság ezen javaslat 6., 7., 8. és 9. §-ai alapján teljesíteni fognak, vagy jobban mondva, minek teljesítése tőlük elváratik, akkor azt mondhatjuk, hogy a közigazgatási bizottságból egy valóságos intéző és közvetlenül administráló hatóság lett. Hozzájárul ehhez, hogy az ellenőrző és fegyelmi hatalom részére oly nagy mérvben van megállapítva, hogy én nem hiszem, hogy a várt eredmény elérhető lenne. Tehát a közigazgatási bizottság egy valóságos pénzügyi hivatallá tétetett; erre pedig a közigazgatási bizottság egész összeállításánál és egész szervezeténél fogva teljességgel nem képes. Mert hiszen kikből áll a közigazgatási bizottság? Én ugyan nem akarom ezt elemezni, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy kik tulajdonképen annak tagjai — hanem annyit fel kell említenem, hogy a tagok közül rendesen csakis az előadó bir valóságos szakismeretekkel a pénzügyi administratio és a pénzügyi törvényhozás terén és hogy a többi tagok közül rendesen egyik sem bir ily ismeretekkel. Ha azonban egyik-másik bizottsági tag ért a dologhoz, ez csak véletlennek mondható. Kétségtelen tehát az, hogy a közigazgatási bizottság tagjainak túlnyomó része nem ismeri a pénzügyi szakmát és mégis a bizottság közreműködése, befolyása hatá-