Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés jniiias 5-éu, sz< rdán. 1889. 47 rozó az administratio menetére. Azt kell kérdeznem ezek után, t. ház, hogy mi lesz az eredménye ? Azt hiszem, hogy ennek folytán vagy folytonos súrlódások fognak előállani, vagy pedig semmiféle eredmény nem lesz elérve. Én inkább az utóbbit tartom valószínűnek, mert ennek az lesz a vége, hogy megjelenik az előadó a közigazgatási bizottságban egy egész csomó actával és azután az hgyet, hogy — ugy mondjam — keresztülkorbáesolják és igy az a befolyás, melyet a törvény a közigazgatási bizottságnak akar engedni a pénzügyi administratio terén, csak illuiso lesz. Vagy pedig súrlódások következnek csak be. Mindenki tudja, hogy a közigazgatási bizottságban vannak, lesznek vagy lehetnek oly elemek, a kik szeretnek mindenbe beleszólni, a kik szeretik nagy befolyásukat fitogtatni. Ez egyebütt is megtörténik. Megtörténik ez sokkal magasabb körökben és testületekben is, ugy, hogy csakugyan gyakran eszébe jut az embernek Cicerónak ama sarcasticus mondása: „Optime disputabis de iis quae non intelligis." Tehát ez gyakran elő fog fordulni a közigazgatási bizottságokban s igy az egész intézkedésnek csak a folytonos súrlódás lesz a vége. Megengedem, hogy ez az intézkedés nagyon liberális színezetű. Csakhogy ez a liberalismus a mondottaknál fogva nem bir nagy becscsel, mert kézzel fogható, hogy komoly eredménye nem lehet. Hasonlókép nagyon megnyerő a törvényjavaslatnak egy másik intézkedése is; az, a mely a 11. §-ban foglaltatik. (Halljuk! Halljuk!) Én ugyan nagyon helyeslem azt a behozott újítást, hogy vizsgálatok rendeltetnek el, hogy kiküldöttek fogják beutazni az egyes kerületeket; de attól, hogy az iilető kiküldött biztos az egyes magán felektől is beérkező panaszokat felvegye és orvosolja, nem sokat várok. Beőthy Ákos: Nincs is róla szó ! Meltzl Oszkár: De igenis van, mert felveszi a panaszokat és intézkedik a netán létező bajok orvoslásáról. Ez szép a papiroson, t. ház. Hiszen tudjuk, hogy mily számtalan a panasz ezen a téren. Azt hiszem, nincs a községekben egy felnőtt ember vagy önálló gazdálkodást folytató egyén sem, a kinek egy vagy más panasza ne lenne. Mi lesz tehát ennek a vége ? Az illető biztos talán fel fogja venni a panaszokat, de valami positiv és közvetlen eredmény az illető esetekben nem fog beállani. Hiszen a jogorvoslat módját a legtöbb esetben a törvények vagy a rendeletek már előírják, még pedig rendesen praeclusiv idő kitűzése mellett, tehát az illető már vagy elejtette, vagy más úton érvényesítette igényeit. Ez intézkedéseknek tehát valami practicus hasznuk nem lesz. Hanem, t. ház, mindezekben az intézkedésekben —- értem a közigazgatási bizottságokra átruházott hatáskört — egy egészséges magvat, egy egészséges csirát találok s ez az, hogy a t. kormány érezte szükségét annak, hogy a pénzügyigazgatóság és a pénzügyministerium között egy középfokú hatóság létesíttessék. Nézetem szerint, kézzel fogható, hogy a közigazgatási bizottság ily középfokú hatóságot nem képezhet; ilyen középfokú hatóságra pedig az én felfogásom szerint okvetlenül szükség van. Hiszen egyik legnagyobb baja a mai administratiónak, nemcsak a pénzügyinek, hanem a belügyinek és másoknak is az a sajátságos centralisatio, a mely itt létezik. Én, t. képviselőház, ha valahol, valamely téren, ugy a pénzügyi igazgatás terén a centralisatiót elengedhetetlennek tartom; de nem azt a centralisatiót ám, a mely nálunk dívik és a mely abból áll, hogy a központban, a ministeriumban közvetlenül elintézik az egyes előforduló kérdéseket, hogy a ministerium közvetlenül maga. intézkedik a legjelentéktelenebb, legkisebb ügyekben is; hanem azt a centralisatiót értem én, a melynél fogva a közigazgatás összes, ezer meg ezer szálai a központba összefolynak, hogy a központ az alája rendelt összes hivataloknak tevékenysége felől minden perczben felvilágosítva legyen, hogy az ellenőrzés folytonosan szüntelenül gyakoroltathassák azon szigorral, a mely épen ezen a téren oly nagyon szükséges. Őszintén bevallom, t. képviselőház, hogy én abban a tényben, hogy valamely speciális kérdés nem egy középfokú hatóság, hanem a legfelsőbb fórum által döntetik el, a priori semminemű garantiát nem látok arra nézve, hogy helyes az eldöntés, különösen a politikai administratio kérdéseiben, a hol localis ügyismeretre van szükség, melylyel az illető központi előadó a legritkább esetekben rendelkezhetik. Ismétlem, t. ház, nézetem szerint, valamely középfokú hatóság felállítása szükséges és az bizonyos önálló hatáskörrel látandó el a végett, hogy a központ, a ministermm, meneküljön azon óriási munkateh értől, mely alatt úgyszólván összeroskad, mert ily nagyszámú apró-cseprő dolgok eldöntése nem tartozhatik helyesen a központhoz. De még egy más előnye is lenne egy középfokú hatóság felállításának, a mennyiben, az előléptetési viszonyok a pénzügyi hivataloknál javulnának, a mi által a mostani nagy és valóban jogosult sérelmeken e tekintetben segítve volna. Végül még csak egy kérdésről akarok szólni, melyről különben többen már alaposabban nyilatkoztak, tudniillik a főispánok kérdéséről. En a főispánok befolyását ezen kérdésekben nem tartom jogosultnak, mert a főispánok egyáltalában nem birnak a kellő szakismerettel arra, hogy közvetlen