Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

45 261. országos ülés június 5-én, szerdin. 1S89. ezélja az, hogy az adózó közönség érdekei óvas­sanak meg, hanem én azt hiszem, hogy a törvény­javaslatnak egyedüli ezélja az lehetett, hogy az állam érdekei a közönség érdekeivel szemben, vagyis az úgynevezett pénzügyi érdeke az állam­nak minden körülmények között a közadózókkal szemben érvényesíttessék és biztosíttassák a nélkül, hogy kellő oltalomban részesíteni kivánná a pol­gárokat a zaklatások, vagy pedig azon hibák és miseriák ellen, a melyek eddig a pénzügyi admí­nistratióban a polgárok jogával és érdekével szem­közt fennállottak. Pedig, t. ház, jó pénzügyi közigazgatásnak csak az mondható, mely nemcsak az állam érdekeit, hanem első sorban az adózó polgárok érdekeit veszi figyelembe, mint ez önmagától értetődik és a meddig ily törvényt nem alkot a tör­vényhozás, addig nem állíthatja senki, hogy a pénzügyi közigazgatás helyessége iránt érzékkel bir. Az állam érdekei oly kapcsolatosak az adózó polgárok érdekeivel, hogy a nemzetgazdászat igé­nyei okvetlenül megkövetelik, hogy első sorban a polgárok érdekeire az állam kormánya és tör­vényhozása figyelemmel legyenek. Azt, t. ház, hogy ezen törvényjavaslat ezen szempontra figye­lemmel nem volt és figyelemmel nincs, bátor vagyok következtetni ép azokból, a miket a t. bizott­sági előadó uratörvényjavaslat támogatásánakindo­kolásául felhozott. Az előadó ur ugyanis azt mondta, hogy a közigazgatási bizottságba azért kellett az administratio ügyeit beilleszteni, hogy azon ered­ményeken kivül, melyek az adó terén a közigazga­tási bizottság segélyével eddig elérettek, az ered­mények egyebekben is, melyekre nézve a közigaz­gatási bizottság contactusban nem volt, eléressenek. Azt mindenki tudja, hogy az adózókkal szemben a pénzügyi administratio hiányait a közigazgatási bizottság meg nem szüntette Nem lehetett hát ezen törvényjavaslat alkotójának szándékában, hogy ez a törvényjavaslat az adózók érdekeire is figyelem­mel legyen és itt nem egyenesen a financiális szempont volt volna az irányadó. És igy csak ezen czél vezérelte a t. pénzügyminister urat is, de a pénzügyi bizottságot is, midőn a közigazgatási bizottsággal való contnetusba hozatala által népsze­rűsíteni kívánták ezeket az előbb oda nem tartozó adónemeket, hogy a közönség könnyebben fizesse az adót, amint könnyebben fizette a bizottsági előadó ur állítása szerint már eddig is azon adónemek után, melyekben már eddig a közigazgatási bizott­ságnak befolyása meg volt. Hogy miért fizetik könnyebben az adót most, mint azelőtt, az iránt nem lehetek egy véleményen a t. előadó úrral, mert ez nem annak következésekép történt, hogy a közigazgatási bizottság tűrhetőbbé tette volna talán ezt az adót a közönségre nézve, mert ezt nem is tehette, hanem azért, mert a kö, zönség megszokta ennek a szigorú behajtását s" igyekszik ez elől, a mennyire lehet, kitérni. De hogy a közönség érdeke nem lehetett irányadó ennél a törvényjavaslatnál, azt egyébből is következtetem. Ugyanis nem találom meg benne annak a legnagyobb mise; iának megszüntetését, mely épen a pénzügyi administratio terén a te­lekköny vileg bekebelezett adók és illetékek zálog­jogi törlésére nézve folyton fenforog. Tény az ugyanis, t. ház, hogy 15 év óta a telekkönyvileg bekebelezett vagy bejegyzett ilyen adótartozások, jólehet régen ki vannak fizetve, vagy ha nem lettek volna is, exequáltattak, úgyszintén illeté­kek nemcsak a régibb múltból, de még az 1883 : XC1II. törvényezikk meghozatala, sőt az ennek alapján kiadott újabb ministeri rendelet óta is, még ma is számos tételekben fennállanak és törlé­sük az adóközönség nagy utánajárása, fáradtsága és költségei daczára igen gyakran nem eszközöl­tetik. A pénzügyi közigazgatási törvény első fel­adatának pedig annak kellene lennie — ezt a nemzetgazdasági érdek is kívánja — hogy ha már az adózó polgárt nagy állami terhekkel sújt­ják a pénzügyi törvények, legalább szolgáltassunk neki módot arra, hogy idejét semmi hiába való eljárással ne vesztegesse el, (Helyeslés a szélső baloldalon) mert ha ő minden ily adózási ügyben ide-oda járkálni kénytelen, megélhetésétől vonja el az időt és nemcsak az adó fizetésének nem ké­pes eleget tenni, de családját sem képes e miatt eltartani, pedig az tény — a ki e kérdésekkel foglalkozik, tapasztalni fogja és ha a t. minister ur maga is meggyőződést kivan szerezni, tapasz­talandja — hogy Magyarországon, nem nagyítok, legalább is 20.000 tételben van a telekkönyvek­ben oly adó- és illetéktartozás erejéig zálogjog bekebelezve, melyeket már régen kifizettek, de melyek, már most nem tudom miért, máig sem töröltettek. Nem hiszem, t. képviselőház, hogy ennek az legyen az oka, hogy az illetők, a kiknek terhére a zálogjog bekebelezve volt, a kifizetés után nem sürgették a dolgot, bizonyára sürgették, de a sürgetés után megnyugodtak abban, hogy töröltetni fog és soha utána nem néztek, hogy ez megtörtént-e, mindaddig, mig esetleg talán 10 év múlva egyszer előfordult az eset, hogy a telekkönyvre szükségük volt s akkor tapasztal­ták, hogy a tétel most is fennáll, természetes, hogy most már annak a törlése nehézségekkel jár, vagy csak nagy utánjárással eszközölhető. Már most, t. képviselőház, ha a t. minister ur akkor, midőn e törvényjavaslatot concipiálta, a közönség érdekeire figyelemmel volt volna: lehetetlen lett volna arra nem gondolnia, hogy ezen állapotokon, ezen miseriákon úgy a múltra, mint a jelen és a jövőre nézve e törvényjavaslat­ban segítve legyen. Azt mondhatná a minister

Next

/
Thumbnails
Contents