Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

261. országos ülés jnnias 5-én, szerdán. 1889. 43 ur, hogy hisz van már a törvényben 'intézkedés arra, gondolom, az 1883: XLIV. törvény cztkk 83. és 95-ik §-aiban, hogy ha valamelyik állami, vagy községi közeg az adó behajtása, a végrehajtás, vagy pedig az ilyen bekebelezett zálogjogok ki nem törlése körül valami költséget okozott az adózónak, az illető, gondolom, a közigazgatási bizottság útján a sérelemért orvoslást szerezhet és kárát és költségét követelheti; de, t, képviselőház, ha arra fekteti a kormány pénzügyigazgatási rendszerét, hogy mindent a panaszra Nagy és csak akkor teljesíti kötelességét, ha majd panaszos jelentkezik, akkor Magyarországon folytonosan fenn fognak maradni a pénzügyi miseriák, mert Magyarországon panaszolkodni nem igen szeretnek az emberek, mert az is igen sok idővel és költséggel jár, mig panaszuknak érvényt szerezhetnek. Az állainkoruiánynak, nézetem szerint kötelessége arról gondoskodni, hogy az ilyen tartozások erejéig bekebelezett zálogjogok, ha a tartozások ki vannak fizetve, többé semmi körülmények közt fenn ne maradjanak. Nem akarok erre vonatkozólag gem most, sem a részletes tárgyalás alkalmával határozott javaslattal előállani, mert azon nézeten vagyok, hogy ez ezen törvényjavaslat keretébe most már helyesen be sem volna illeszthető, annálfogva én ezt inkább figyelmeztetésül vagyok bátor az igen t. minister urnak elmondani s reménylein, hogy e helytelen állapotokon segítendő, most már tisztán administrativ úton, utasításképen fog rendelkezni és pedig úgy, hogy ezen állapot gyökeresen megszüntetheti! legyen, Nézetem szerint a múltra nézve nem lehet máskép segíteni, mint úgy, hogy az összes hasonló telekkönyvi bejegyzések a telekkönyvből rendeletileg kiirattatnak és átvizsgáltatván, a kifizettek töröltetnek hivatalból és a felek minden utánjárása nélkül. Nem törlik ki, de nem is törölhetik. De a múltra nézve nem akarok határozott formát ajánlani. Azt hiszem, a t. kormány meg fogja találni a legalkalmasabb módot e kérelem megszüntetésére. De tartani lehet attól, hogy jövőre is fel fog szaporodni az ily bekeblezett tartozások nem törlése, ha azokról rendes nyilvántartás nem vezettetik, úgy, hogyha a fizetés megtörtént, a bekeblezés a félnek minden jelentkezése és utánjárása nélkül töröltessék. Megjegyzem, t. ház, hogy ha az ember egy kissé bonyolultabb telekkönyvet lapoz, mindegyikben talál ilyen régi illetéki és adótartozásokat bekeblezve. A végrehajtási törvény némileg megnehezíti ugyan a nyilvántartások együttes vezetését, a mennyiben a jogi illetékekről az adóhivatalnál fog a kiszabás történni, minden esetben vezettetni, az adó ügyekben pedig a pénzügyigazgatóság eszközli a bekeblezést, de ez minden esetben vezetendő. Sőt az nem is elég, hogy csupán a nyilvántartás vezetése elrendeltessék, hanem szükséges az is, hogymint egyéb ügyekre vonatkozólag a pénzügyi igazgatóság ezen nyilvántartás felülvizsgálatával is megbizassék, mert csak a kellő ellenőrzés mellett remélhető, hogy ezen, az adózó közönségre nézve oly nagy sérelmet képező ügy jövőre, rendes kerékvágásba fog jönni. Mondhatja a t. minister ur, hogy van törvény, mely erről intézkedik, de az eddia; is meg; volt és nem volt me°" azon hatása, melyet tőle a kormány és a, törvényhozás várt. És ha csak ezen intézkedés marad fenn a jövőre nézve is és nem történik egyéb intézkedés, fenn fog maradni jövőre is azon miseria. Egyébként a törvényjavaslatot az előttem szólt képviselőtársaim által előadott indokokból nem fogadom el és kjelentem, hogy a mennyiben ezen általam jelzett bajon administrativ úton a t. minister ur gyökeresen segíteni nem volna hajlandó vagy nem úgy, hogy a kellő eredménye legyen, fent irtom magamnak, hogy annak idején a ház elé javaslatot terjeszszek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy István jegyző : Meltzl Oszkár ! Meltzl Oszkár: T. ház! Azt hiszem, hogy nem tévedek ama feltevésben, hogy mások is, kik nem foglalnak el prononeirozott ellenzéki álláspontot a jelenlegi kormánynyal szemben, az előttünk fekvő törvényjavaslattal úgyjártak, mint én, hogy tudniillik a törvényjavaslatnak nem egy intézkedését helyeselték, de annak elolvasása után egészben véve várakozásukban csalatkozva és annak nem egy intézkedésén csodálkozva, tették azt le kezökből. Valóban, t. ház, midőn értesültünk arról, hogy a t. kormány a pénzügyi administratio reformját tervezi, elvártuk, hogy 22 évi folytonos tapogatózás és foltozgatás után végre valahára állandó definitív szervezethez fogunk jutni és hogy ezen 22 évi, valamint a külföldi államokban tett tapasztalatokon okulva, nemcsak azon bajokat fogja megszüntetni^ melyek a pénzügyi administratio terén folytonos panaszokra szolgáltattak alkalmat, hanem egyszersmind bizonyos állandóságot fog megállapítani pénzügyi kormányzatunkban. E reményeket, t. ház, a jelen törvényjavaslat nem fogja megvalósítani. Daczára annak, hogy bizonyos intézkedései czélszeruek, a pénzügyi igazgatás mégis sok tekintetben más intézkedések következtében meg lesz bénítva. Sajátságos tünemény az, t. ház, hogy Magyarországnak, mely a practicus politika, de különösen a politikai praktica terén oly számos, jeles, kitűnő erőt tudott előállítani, szervező talentumokat, ugy látszik, kevésbé képes producálni. Valóban, ha tekintetbe veszszük azt a rohamos haladást, azokat az óriási változásokat, melyek a civilisált világnak egész állami, társadalmi és gazdászati életében a jelen század kezdete óta előállottak, csak a legnagyobb bámulattal c*