Képviselőházi napló, 1887. XIII. kötet • 1889. junius 4–november 19.

Ülésnapok - 1887-261

B4 261. országos ülés jnnlus ó-én, szerdán. 1889. nokok, a maguk qualifieatió jávai. S most egy illeték-kiszabásibatáskörrelruházzákfel őket, melynek előismeretével nem birnak, legfeljebb annyival. a mit az iskolában, vagy más valahol halottak felőle. De ha az adóhivatalnok ügykörében pontosan akar eljárni, kérdés: vájjon vehet-e magának annyi időt, hogy illetéki dolgokra nézve is kiszolgálja a közönséget, a mi most első fokban az adóhivatalnok kezéhez fog menni. Méltóztassék meggondolni, hogy az az adóhivatalnok, a ki naponkint tetemes számú féllel és számadatokkal dolgozik, a melyek, mint tudjuk, az embert bizonyos mértékben idegessé is teszik, vehet-e magának időt arra, hogy ezen illetékszabási beadványokat mind áttanulmányozza. Mert át kell tanulmányozni, hogy a ministeri utasítás szerint először megítélhesse, hogy melyik ügy tartozik hozzá és melyik nem tartozik az ő eszének terjedelméhez. Gondoljuk meg, hogy például az illetékezés alá kerülő birói ítéletek, sokszor bonyolódottságuk és terjedelmüknél fogva, órákat vesznek igénybe még egy jártas, gyakorlott ügyvédnek is arra, hogy a dolgok magvát és lényegét megérthesse. Most pedig rábízzuk az adóhivatalnokra, hogy törje rajta a fejét, először azon, hogy az ökörében maradhat-e az ügy, vagy pedig a pénzügyigazgatósághoz küldje-e át. Mennyi munkaidő fog elveszni csak az ide-oda küldözgetés által is, mennyi időbe, erőbe és munkába fog kerülni a kezelésnek ezen módozata, azt méltóztassék a t. háznak megítélni, de tény az, hogy mindez a közönségnek hátrányára és kárára fog szolgálni. (Igaz! ügy van ! balfelől.) T. ház! Azt gondolom, ezzel eleget tettem azon ígéretemnek, hogy tisztán administrationalis szempontból fogom ezen törvényjavaslatot megbírálni. A másik bírálati szempontom a politikai tekintet. És itt reá mutatok, t. ház, arra^ a mi az én legnagyobb aggályom a törvényjavaslattal szemben, a III-ik fejezetre, a mely a főispánok hatáskörét tágítja ki. A t. előadóur nagyon simán adta elő a dolgot, megezukrozva. Ez nem ingerentia, a mi a főispánok hatáskörén belül megengedtetik, ő csak beletekint az ügyek menetébe, mondotta a t. előadó ur. Hogy a t. ház meghallja, mert hiszen minden tagja nem nézi a törvényt, fölolvasom azt a pontot, mely a főispáni hatalom körét írja körül Ezt mondja a 22. §. második bekezdése : „A főispán a pénzügyi igazgatóságnál s az annak alárendelt hivataloknál vizsgálatokat tarthat, a pénzügyi igazgatóság" főnökét az észlelt hiányokra vagy a szabályellenességekre figyelmezteti s tőle akár általánosságban, akár egyes concret esetekben felvilágosításokat követelhet s ha a pénzügyigazgatóság főnöke a főispánnak ezen jogköre alapján kiadott felhívása folytán a hiány pótlása vagy a szabályellenesség megszüntetése iránt nem intézkedik, a pénzügyministerhez fordul". Hát mi ez 1 Én nem tudom máskép az ingerentiát körülírni, nem tudom máskép kifejezni, minthogy annak az urnak joga van oda bemenni, az adókivetést és beszedést megvizsgálni s azt mondani: ez a kiadvány, a melyben X Y-ra 200 forint van kivetve, helytelen, szabályellenes, igazítsa kifön, pénzügyi igazgató ur. Ellenkezik vájjon ez az itt felolvasott törvényűyel ? Nem ellenkezik. Sőt ennek alapján a főispán jogát érvényesítheti a forumoknál is, mert itt már nem egyszerű adininistrativ közegekről van szó, hanem forumokról, az adóhivatal az első fórum, a pénzügyi igazgatóság a másik fórum. És van-e kétség, hogy a felolvasott jogkör szerint a főispán még ezek eljárásába is beleavatkozhatik, még ezeket is instruálhatja? Azt fogja talán mondani a t. pénzügyminister ur, hogyan avatkoznék ebbe a főispán, hiszen a pénzügyi igazgató meg fogja neki mondani, hogy ez nem tartozik az ur hatáskörébe, mert hiszen a fél apellál, ha nincs ügyének elintézésével megelégedve. A józan ész azt hozná magával, hogy igy történjék. De méltóztassanak meggondolni, hogy midőn egy főispán, a ki a pénzügyi igazgatóval szemben ily magas állásban van, mint a kormány bizalmi embere megy vizsgálatot tartani, vájjon az a pénzügyi igazgató ellent fog-e neki állani s meg fogja-e neki magyarázni, hogy túlmegy hatáskörén ? Ne legyünk olyan naivok, hogy emberekről ilyen ítéletet mondjunk. Száz közül talán akad egy, 99 pedig mindent aláír és sem a maga jövőjét, sem családja existentiáját nem fogja feláldozni. (Igaz! Ugy van! a szélső balóldolon.) S ily módon el lehet mondani: a kormány az ország adózó zsebének legmélyébe markolhat. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És mi ez a főispán, kinek hatásköre igy tágittatik ? Semmi más, mint Cressler-kalap, másképen Tisza Kálmán ministerelnök megyei kalapja, mely, lehet mondani, Európaszerte cause eélebre, más szóval a magyar administratiónak szégyei»köve. Csak fájdalmas lehet, hogy Európa innen fogná megítélni a régi magyar közjogot, mert onnan származott le a főispáni intézmény és képzelni lehet, hogy mily fogalmat alkothat annak egészéről magának. Legalább itt felemlítem, hogy ezen felfogás ellen tiltakozom a magyar közjog nevében, mert a múlt időben ilyen főispánnal soha sem találkozunk. Majd lesz annak módja és ideje ezt rectifikálni és bővebben kifejteni, most csak annyit jelentek ki, hogy ha a régi magyar közjog feltámadna, visszariadna ezen főispáni intézménytől. A 15. 16-ik században, a melyről azt mondják, hogy barbár korszak volt, méltóztassék megnézni